Hát, ez is megvolt. Most szerencsére több minden valósult meg a terveimből, mint tavaly. Az időjárás idén a másik véglet szerint alakult, vagyis dögmeleg volt, kivéve szombatot, amikor a délutáni eső miatt kellemes hűvös volt. Ennek örömére pálinkáztunk meg boroztunk. De ne szaladjunk ennyire előre, csak szépen sorjában!
Csütörtökön indult a fesztiválozás a Méhek együttes pörformanszával. Sajnos a többi színpadról dübörgő dob+basszus miatt nem tudtak olyan dinamikát produkálni, mint amit szoktak, de így is élvezetes volt a föllépésük. Utánuk a Kistehén tánczenekar volt a terv, de míg sört vettünk, elkezdett játszani egy hosszú hajú srác. Ott is ragadtunk egy időre, nagyon tetszettek a dalai. Mint később kiderült, ő Nano Stern, egy chilei srác, akinek a nagyapja magyar volt. El is határoztuk, hogy mindenképp megnézzük valamelyik nap, majd átmentünk a nagyszínpadhoz, ahol már elkezdődött a Kistehén tánczenekar műsora. Hasonlóan jó volt, mint tavaly, ezúttal ugye eső nélkül.
Hazafelé még hallgattunk ilyen zenélgető emberkéket, de az fölháborító, hogy amint vége a koncerteknek, bezár a sörösbódé. Szóval nemsoká hazamentünk, meg másnap melózni is kellett. Ami különben rossz volt, mert kissé fáradt voltam, meg meleg is volt. Utána azért a hazaúton megittunk pár frissítő fröccsöt, az viszont nagyon jólesett. Kis szundítás után indult a pénteki nap.
Ahogy elhatároztuk előző nap, Nano Stern volt az első fellépő, akit megnéztünk. Nem csalódtunk, nagyon jó volt. Utána ugyanott a La Tresca együttes következett. Praktikus, nem kell elmozdulni se, gondoltam én. Valójában Asszony megéhezett, úgyhogy az egész belvárost begyalogoltuk egy lángosért. Mindegy, visszaértünk időben. A La Tresca egy olasz együttes, de a dalaik emlékeztetnek az ír népzenére, amit egy fuvolás és egy hegedűs is megtámogat. Nagyon jó kis bulizós, pörgős zenét játszanak, hallgassátok meg őket! Aztán összefutottunk Asszony kollégájával, akivel még elsörözgettünk. Már rutinosabbak voltunk, mint előző nap, ugyanis a non-stop ugye jellegéből adódóan nem zár be, és ott van sör. Valóban volt is, csak a hőmérséklete nem volt optimális. Azért az egyik hűtőláda aljában találtunk viszonylag hűvösebbeket. A késői időpontnak előnye is volt: egyáltalán nem volt tömeg. Leültünk a közben üressé vált padokra, és megvitattuk a sportot, melltartókat, iskolát, meg minden egyebet. Így zárult a pénteki nap.
Szombaton ugye későn keltünk. Kora délután szörnyű vihar tombolt, egy darabig azt hittem, hogy a fesztivál maradékát is elmossa, de nem, 7 óra körül már nem esett, illetve néha-néha csöpörgött még, de nem volt vészes. Viszont a Bijou kb. 1 órát késett miatta. De megérte várni (meg ott volt mellettünk a borkimérés meg a pálinkabolt is). Szilvi a szokásos otthonkájában volt, és kicsit fázott még az elején, de a csapat egyik tagja szorgalmasan hordta neki a pálinkákat. Szóval ő is, mi is jól éreztük magunkat.
A terv a Quimby volt a végére, de ahogy elindultunk a nagyszínpad felé, eltérültünk, és végül megint a La Tresca koncertjén kötöttünk ki. De nem baj, megint nagyon jók voltak.
A végén visszamentünk pálinkáért, mert Asszony fázott, én meg szomjas voltam. Itt is zártak, aminek az lett a következménye, hogy a megnyitott üveg borokat végkiárusították. Így tettem szert 1.5 üvegnyi borra 1000 Ft-ért. Ezzel lepecóztunk egy társasághoz, akik még zenéltek, vagyis egy srác gitározott, a tömeg meg énekelt. Jó kis hangulatos volt.
Hát ez történt az idén, jöhetne a záró gondolat, de nem jön még, merthogy az Utcazene lehet, hogy véget ért, de a történet még nem! Vasárnap reggel ugyanis Asszony gyengélkedett, amire én azt javasoltam, hogy igyunk pálinkát, az helyreteszi. Így is történt. Aztán biztos, ami biztos, ittunk még egyet, meg ha már benne voltunk, akkor sört is. Aztán zenét is csiholtam, meg táncoltunk is, szóval klassz volt. Most meg fáradt vagyok.
