Történt, hogy július 9-én sikerült a csajom lábát eltörnünk, nem kicsit, nagyon (csak hogy nemzetünk nagyját idézzem). Nem volt nagy történet, mentünk Várpalotán a vonathoz, amikor jó ötletnek tűnt levágni egy kanyart (és spórolni vele 20 métert) egy árok átugrásával. Én ugrottam először, necces volt, mondtam az asszonynak, hogy inkább ne, de ő akkor már vette a lendületet. A vége egy reccsenés, kb 15 fokban lágszárközéptől kifele ivelő láb és 10 keserves perc lett mig a mentő kiért és ki tudtuk szedni az árokból.
Mint a helyszínen kiderült, Veszprém a területileg illetékes betegellátó egység, igy oda vitték. Engem pedig ott hagytak a puszta közepén (várostáblán kivül voltunk). Mindezt hétvégén, délután 6-kor. Szóval csajom fél óra zötykölődés után bejutott a kórházba, ahol kivárta a sort és 9-kor már műtőben is volt. Kiderült, hogy amit lehet azt eltörtünk, sípcsont 1 helyen, szárkapocs csont 2 helyen. Ennek javitása ún. velőűrszegezéssel történik, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy fémrudat kalapálnak hosszában a sípcsontba és azt bokánál és térdnél 2-2 csavarral rögzitik. Igy nem kell gipszelni, gyorsabb a felépülés (~6 hónap a 100%-os szint általában). 3 nap bent fekvés után haza is adták Budapestre. A zárójelentésre azt irták, hogy kontroll a területileg illetékes kórházban. Ezen kivül orvos 1x beszélt vele a műtét után, de nem mondott semmi lényegeset.