Peking Express #23 – Tiltott város, Gyöngyök, Nyári palota, Vacsora a japán étteremben

Első állomásunk a Tiltott város volt, amelyet már ismerhettek a hat nappal ezelőtti beszámolómból. Szerencsémre most az északi kaputól mentünk, és a város, múzeum nyugati oldalán hömpölyögtünk végig. Így aztán a a látogatott múzeumok újak voltak, még ha maga a paloták meglehetősen szimmetrikusan helyezkednek el.

A látvány továbbra is lenyűgöző volt, bár engem zavart, hogy azért nagy volt a rohanás. De persze én sem vagyok egy normális látogató az biztos. Szóval van egy különleges hangulata ezeknek az épületeknek, ráadásul a hangszórókból is kínai muzsika szól.

Ezek után a másodikáról már ismerős Tian'ammen térre tértünk, ahol elnéztem az órát, vagy a találkozóhelyet, így a csapatom jól otthagyott, így nagy rohanás a tér másik végébe. Nem mondom, hogy nem esett jól, mert ekkor – bár 11 óra körül volt már – inkább hideg volt az időjárás. Így kimelegedve ültem be a buszba, és haladtunk a büfé szervírozású ebédünk felé, amely a svéd asztalt jelentette – noha tudtommal egy svéd sem volt a csapatban. Az OpenOffice.org svéd közösségét erősítendő, álljék itt egy link.
Az ebéd kellemes környezetben volt ismét és a vendéglátók ismét nagyon kitettek magukért. A felszolgált ételek ízletesek voltak, bár nem annyira kínaiak voltak, mint a tegnapi nap, de így is szinte tavaszi tekercs mérgezést szenvedtem el. Nem azért mert bármi baj lett volna az étellel, csak annyira sokat ettem belőle.
Az órás ebédszünet után haladtunk is a busszal tovább, egy igazgyöngy „gyárba”.

A rövid eligazítás során megtudtuk, hogy miért is nehéz ez a szakma, és hány gyöngyöt rejt egy kagyló: nagyjából tízet. Több felé színben fordulnak elő a természetben az igazgyöngyök kezdve a fehértől a rózsaszínen és az aranyon át a feketéig. Az egy kagylóból származó gyöngyök alakjukban különböznek, így ezeket utólagosan gondosan válogatják össze.

A legdrágább gyöngysorok gyöngyei tökéletesen gömb alakúak és egyenletes és megegyező színűek. Ennek megfelelően az ilyen összeállítású gyöngysorok igencsak drágák. A közepes osztályba tartozó, nem tökéletesen gömbökből álló gyöngysorok ára nagyjából 1000 Jüan, azaz átszámolva kevesebb, mint harmincezer Forint. Azért nem tudom mennyire számít, hogy a hely direkt külföldieknek szánt kirakat üzletnek tűnt.

Természetesen a hölgy olvasók további képeket találnak a galériában.

Ezek után ismét buszba szálltunk és mentünk a mai nap legizgalmasabb helye felé, a Nyári Palotához. Ez is olyan hely, amelyet mindenképpen látni kell, ha az ember Pekingben jár. A város észak-nyugati részén két nyári palota is van, egy régi – inkább csak romok, és egy új – amely tökéletes egészségnek örvend. Idő hiányában mi csak ez utóbbit tekintettük meg – sajnos, így még egy indok amiért vissza kell ide térnem, a sok más indok mellé... :o)

A palotákat a Qing-császárok használták nagyjából 150 esztendőn át. A régi palotát – Yuanming youan – nagy részét a második ópiumháború végén rombolták le a külföldi erők.
Az „új” Nyári palotát (Yihe yuan - 颐和园) Cixi (慈禧) – aki Xianfeng császár egyik mellékágyasaként kezdte pályafutását, majd rövidebb kihagyásokkal ugyan, de lényegében majd 50 évig ő irányította Kínát – építette ez első Nyári Palota pusztulása után. Ám 1900-ban ez is külföldi csapatok fosztogatásának áldozata lett. Szerencsére sokkal jobb állapotban maradt meg... Lenyűgözően jóban.
A Nyári palota varázslatos helyen, egy tó partján fekszik, amelyet nagyobbacska hegyek vesznek körül. A lefelé tartó nap sárgás színe megfestette a tavat és a hangulatomat is. Elvégre ez volt az utolsó napom, amely ismét tömve volt érdekességekkel. A Nyári palota – bár turistáktól nyüzsgő volt, mégis időtállóság nyugalmát árasztotta, telis-teli olyan képzőművészeti részletekkel, amelyek a szorgos kínai kezek munkáját dicséri. Lenyűgöző.
Gondoltam adok is róla egy magaslati képet:
http://maps.google.com/maps?f=q&source=s_q&hl=hu&geocode=&q=summer+pala…

Őszintén bevallom nem is gondoltam volna, hogy az újdonságok – amelyek tényleg gomba mód nőnek ki a földből – ennyire körbefonják a letűnt császárság egyik nagy jelképét.

Majd hazafelé indultunk... Őszintén sajnáltam, hogy a Nyári palotára nem szenteltünk több időt. Úgy elidőztem volna ott egy napot is, s megnéztem volna az öregecske másik palotát is.

Vissza érve, még egy jót játszottunk a beszerzett szótanuló kártyákkal, mert hogy vettünk olyat is. A kártyán angolul, képpel és kínaiul van feltüntetve egy-egy szó. A kártya másik oldalán pedig Pinyin átírással és a jel írásmódjáról kaphatunk részletes információkat. Igen jó móka.
Előtte a magyar különítmény a közeli japán éttermet szállta meg. Nem az én ötletem volt. Ám a hely tényleg jó volt, és a többiek is büszkén közölték, hogy már harmadszorra voltak itt. Nekem egy alkalom elegendő volt, elvégre a többi kajálós élmény is igen pozitív volt.
Aztán lassan eljövé az estve, útra keltem, taxiztam, majd hazarepültem. Reggel 7-re már itthon is voltam.