Peking Express #22 – Nagy fal, jade, Madárfészek, selyem, selyem utca, alkudozás, McD, nincs szállásom, bulizás

A buszos út sokáig tartott – több, mint egy órát – de nem bántam, mert a táj igazán szép arrafelé, már ha valaki Petőfinél jobban szereti a hegy-völgyeket.

A buszunk is csak úgy mászott fel a kétszer két sávos úton, amely a későbbiekben kétszer egy sávra szűkült. Itt már lehetett sejteni, hogy többen lesznek itt látogatók, mint a legtöbb helyen. És ez a feltevés végül be is igazolódott. De a helyzet nem volt vészes.

A kínai nagy falról

A kínai nagy fal (hagyományos írásjegyekkel: 長城; egyszerűsített írásjegyekkel: 长城; pinjin: Chángchéng, népszerű magyar átírás: Csang cseng) az i. e. 3. század és i. sz. 17. század eleje között Kína északi határán épített erődítményrendszerek összessége, amelynek célja az volt, hogy a földművelő Kínát megvédje az északi nomád törzsek (nagy részben a hunok) támadásaitól.

A fal építése

A nagy fal valójában soha nem volt összefüggő fal, különböző erődítményekből állt, amelyeknek jellege és elhelyezkedése a mindenkori politikai helyzettől függően változott. Az első védelmi rendszert Qin Shi Huangdi (népszerű magyar átírás: Csin Si Huang-ti) kezdte kiépíteni az i. e. 210-es években a Hadakozó fejedelemségek korának korábbi falszakaszait felhasználva. A későbbi dinasztiák némelyike új erődítményeket húzott fel (Han, Szuj, Ming), míg más korszakokban a falat egyáltalán nem használták. A ma látható falszakaszok az 1368 és 1644 között urakodott Ming-dinasztia idején épültek; ezeket már téglából emelték, de a korábbi erődítmények fő építőanyaga a döngölt föld volt.

Mivel a fal nem összefüggő, egységes építmény, hanem különböző korokban, egy több száz kilométer széles sávban épült falszakaszok összessége, pontos hosszát nem lehet megállapítani. Az egyik forgalomban lévő hivatalos adat a fal hosszát 6 352 km-re teszi, de más becslések 3000-10 000 km között ingadoznak. A Ming-kori fal legkeletibb végpontja a Shanhaiguan átjáró a Bohai-öböl partján, legnyugatibb vége pedig a Jiayuguan (Csia Jü-küen) átjárónál található Gansu (Kanszu) tartományban.

A közhiedelemmel ellentétben a nagy fal nem látható szabad szemmel a világűrből. Csak néhány méter széles, és a színe hasonlít a környezetéhez, így az űrből lehetetlen észlelni. Az ezzel kapcsolatos városi legenda (hogy a nagy fal volna az egyetlen ember alkotta dolog a földön, ami a Holdról is látszik) egy 1930-as évekbeli amerikai vicclapból ered.

A fal szerkezete

A nagy fal nagy része hegyvonulatokon húzódik úgy, hogy a külső oldalon meredek sziklák vannak.

A Ming-kori fal külső borítása téglákból és tégla alakú kődarabokból áll. Belsejét döngölt agyaggal, illetve kőzúzalékkal töltötték fel. Magassága átlagosan 10 méter, szélessége a talapzatánál 7-8 méter, tetejénél pedig 4-5 méter.

A falon nyíllövésnyi távolságra egymástól bástyákat, erődítményeket és az ellenség esetleges támadásaira füsttel és tűzjelekkel figyelmeztető jelzőtornyokat építettek. A bástyákban, illetve az erődítményekben élelmiszert és fegyvereket tároltak. A falon és közelében csapatok állomásoztak, hogy időben jelezzék a külső támadásokat és a védelem első vonalául szolgáljanak.

A fal jelenlegi állapota

A fal egy kis részét restaurálták, elsősorban a turisták miatt. Nagy része azonban az enyészetnek van kitéve, s így bizonyos részek mára már szinte eltűntek. A fal napjaink vandalizmusának is ki van téve, például kedvelt célpontja a graffitiseknek. A fal tégláinak egy részét a helyi lakosok hordják el, hogy azokból építkezzenek. A Ming-kori falnak egyes becslések szerint 37%-a, más becslések szerint 42%-a tűnt el.

A kínai nagy falat az UNESCO 1987-ben felvette a világörökség helyszínei közé.

A Wikipedia.org nyomán

Mint azt a fenti képekből is láthatjátok a fal nem olyan magas, ugyanakkor mégis lenyűgöző, hogy szinte válogatás nélkül felkúszik minden dombra, hegyre – legtöbbször a hegycsúcsokig kapaszkodva – és azért a szélessége arra elég, hogy két kocsi elférjen egymás mellett. Szóval az az igazság, hogy én magasabb falra számítottam, de az összhatás azért mindenképpen lebilincselő. Pláne annak tudatában, hogy – hivatalosan (bár több ennek ellentmondó adat is napvilágot látott) 6 352 km hosszan védi, védte a fal a kínai népet az északi barbár törzsek, elsősorban a hunok támadásai elől.

Úgy gondolom összeséggében a Kínai nagy fal bámulatos. Számomra igen hangulatos volt, végtelensége és időtállósága lenyűgöző, még akkor is, hogy ez a falrészlet azért – idegenforgalmi vonzereje okán – igen jó karban van tartva. Ehhez gondolom az idei Olimpia is nagyban hozzájárult.

A fal látogatása előtt, után a fal előtti kis áruházban lehetett vásárolni, de az árak az idegenforgalomhoz igazítottan, magasak voltak. Az a usánka, amelyet a második napon 10 Jüanért vásároltam, 50 Jüanról alkudva, no az a sapka itt 100 Jüanról indult.

Az északi kapu zárva. Hagyományos írásmóddal, így pekingi barátaink nem nagyon tudták azonnal lefordítani – illetve többen végül összerakták, hogy ez az írás ezt jelenti:

Miután majd 1 órát csavarogtunk a falon, visszatértünk a buszunkhoz. Visszafelé menet még készült pár közös fotó, csoportkép a csapatról.

Mint az a képeken is feltűnhet, esett a hó miután visszatértünk a nagy falról. Ez volt az első hóesés számomra ebben a szezonban és az első Kínában is. A kínai néphagyomány úgy tartja, hogy az ilyen korai hóesés kedvező hatással van a következő év termésére. Úgy tűnik, meghoztuk a szerencsét. :o) Nagyon szép volt a hóesés, a vendéglátóink egészen extázisba estek tőle. Ugra-bugráltak a hóban, mintha soha nem láttak volna ilyet, pedig minden évben van Pekingben is hó.

Ezután buszra szálltunk ismét, hogy tovább robogjunk egy jade gyár felé.

A jáde a kínai iparművészetben fontos szerepet játszó, régóta megbecsült féldrágakő. Két különböző követ jelöl: az egyik a nefrit, a másik a jadeit. Mindkét ásvány több színben fordul elő, s nehéz megkülönböztetni őket.

A nefrit színe általában zöld, de van szürkés, vastartalma esetén barnás vagy vöröses színű változata is. A nefrit nagy tömegekben fordul elő, 1763-ban például Csien-Lung császár 39 táblát hozatott 2650 kg súlyban. A legtöbb Kelet-Türkmenisztánból került Kínába. Faragására legszívesebben a folyók medrében talált köveket használtak. A legkeresettebb jadeit a fehér árnyalatú, zöld foltos volt. A jadeitet Burmából importálták a kínaiak.

A jáde név spanyol eredetű, a piedra de ijanda, azaz "ágyékkő" jelentésű szóból származik, mivel vesebántalmak, derékfájás és kólika elleni védőszernek tartották, amuletteket készítettek belőle. A magyar jáde alak Weöres Sándor kínai műfordításainak köszönhetően terjedt el, mindaddig az angol eredetű jade volt használatos nyelvünkben. Jáde néven igen sok ásványt illetnek tévesen. Könnyen összekeverhető más, megjelenésében hasonlatos ásvánnyal pl. nefrittel, melyet szintén vesebetegségeket gyógyító amulettként is használtak (vö. görög nephros "vese"), így gyakorta e két ásvány összefoglaló neveként használják a jáde szót, a valódi jádét pedig jadeitnek nevezik. A jáde illetve a jadeit nátrium- és alumíniumszilikát, de szerkezetébe beépülhetnek más elemek is, s ez biztosítja a változatosabbnál változatosabb színeit. Selymes, gyöngyházfényű ásvány, különböző zöld és zöldes-fehér árnyalattal. Nem ismeretlen azonban a fehér, sárga, narancs, rózsaszín, vörös, ibolya és fekete színváltozat sem. Szerkezetének köszönhetően károsodás nélkül viseli a ránehezedő nyomást, rugalmassága pedig az acélét is meghaladja. Legfőbb lelőhelye: Kína, Burma (Myangmar), Tibet, Közép-Ázsia, de megtalálható Mexikóban és Dél-Amerikában is. Az eddig ismert legnagyobb példányt Kínában, Liaoning tartományban találták, 7 m hosszú, 6 m széles és 260 tonna súlyú volt. Kínában a jádének igen nagy a kultúrtörténeti jelentősége is. A kőkorszak és az ókor emberének egyaránt fontos használati tárgyai anyaga volt, éppen szívóssága miatt szerszámokat, fegyvereket és szertartási eszközöket készítettek belőle. A jáde kezdetektől fogva a legértékesebb és legnemesebb ásványnak számított Kínában. Se szeri, se száma a hozzáfűződő hiedelmeknek. Míg nálunk az alabástrom, addig Kínában a jáde jelképezi a női szépséget. A szép hölgyek, lányok bőrének hamvasságát gyakorta hasonlítják a jádéhez. A régi kínai mitológiában a holdon lakik az örökélet elixírjét mozsárban törő jáde-nyúl (nyúl, hold), talán épp ezért vált a jáde a hosszúélet jelképévé is. Ezért ajándékoznak előszeretettel jáde-figurákat öregembereknek. A taoisták, illetve a népi vallásosság szerint a legtiszteletreméltóbb, leghatalmasabb uralkodó a Jáde császár (Yuhuang), a világmindenség ura, a legfelsőbb mennyek lakója. A szexuális szimbolikában is jelentős szerepet kapott: a "jáde-rúd" (yuheng) a kínai erotikus irodalomban a férfi nemiszerv gyakori megnevezése. Kínában a mai napig rendkívül közkedvelt ékszer, kézműipari alapanyag. A körömnyi, apró amulettektől kezdve akár embermagasságú, hatalmas szobrokat is faraghatnak, csiszolhatnak belőle, többnyire lenyűgöző aprólékossággal és finomsággal.

(http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/jade.html)

Mint megtudtuk, a jade kőzetből két fajta van egy közepesen kemény és egy nagyon kemény. Ez utóbbi annyira kemény anyag, hogy csak gyémánt segítségével munkálható meg. Színekben változatos kőzetet előszeretettel használják és gyógyító hatást is tulajdonítanak neki. A kő megmunkálása kézművesek által, fúrókkal történik.

A kialakított formák igen változatosa, nagyon sok fajta szobor készül belőle. A jade kő eléggé ritka, megmunkálása nehéz és kinézetre igen tetszetős. Ezért lehet az ára is viszonylag magas. Ebben a gyárban egy nagy kiállító terem is volt, amelyben sok képet készítettem a fülbevaló méretű jade kőberakástól kezdve az ember magas vitorláshajókig bezárólag. Ez utóbbiak átszámítva több millió forint áron kínálták magukat.
A jade kő fogása puhának tűnik, tapintása már-már olajos, bár a kézen nem hagy semmilyen nyomot. Tényleg nagyon érdekes ásvány, mert igazából kézbe véve azt várná az ember, hogy ez milyen egy puha kőzet, akár kézzel is deformálni lehet. Ezzel szemben igen kemény anyag, ugyanakkor rugalmas. Azt mondanám rá, hogy ellentmondásos, talán ilyen anyag nem is létezik – és aztán mégis van.

A nézelődés és a lehetséges vásárlás után egy remeg kínai ebédet fogyaszthattunk el.

Ezután gyorsán továbbindultunk, mert már várt minket a madárfészek, azaz az olimpia megnyitójának és atlétikai versenyeinek helyszíne, hivatalos nevén: Pekingi Nemzeti Stadion (kínaiul: 北京国家体育场, illetve 北京國家體育場).

Miután elkészültek a kötelező csoportos fotók, indultunk is be a komplexumba.

Úgy tűnik az olimpiai stadion már abból is jól megél, hogy itt volt az Olimpia. A beugró 50 Jüan, ennek ellenére hosszú sorok kígyóznak az épület előtt, bejutásra várván.

Bejutva a a stadionba – olyan más volt a TV-ben érzésem volt – de érdekes volt látni a helyszínt, amihez az Olimpia leginkább köthető volt. A stadion pályájára juthatott be a nagyérdemű közönség. Ott voltak kiállítva a hivatalos állatkái a Pekingi olimpiának, valamint a nyitóceremónia során megjelenő alakok ruhái is.

Természetesen elkapott a hév minket, hogy megörökítsük a futás döntőket, vagy, hogy a nézőteret jelenítsük meg fotóinkon, mintha akkor és ott ott lettünk volna. De sajnos nem voltunk. Ám a formaidőzítéssel kapcsolatos problémáink elszálltak, hiszem most itt vagyunk. Igaz 3 hónappal az Olimpia után, de sikerült...

[img=480x640]http://lh5.ggpht.com/_F_IYu6FVHGs/SRhYJFzY5CI/AAAAAAAACQI/t37chdb8VUM/s…]

A stadion szerkezete igen érdekes. Tényleg talán a madárfészek név az ami leginkább illik rá. A különféle, vas, beton és egyéb elemek mintha marokkó-szerűen lennének egymás mellé dobálva. De az épület stílusa modern, fantasztikus és egyedi.

Miután kigyönyörködtünk magunkat a madárfészeknél, ismét buszra szálltunk és rövid utazás után jutottunk el az Észak-nyugaton lévő selyemgyárba.

[img=640x480]http://lh6.ggpht.com/_F_IYu6FVHGs/SRhcyehQQxI/AAAAAAAACU0/suMKnREeJUw/s…]

Az tetszetős kis épületben, amely a nagy felhőkarcolók mellett, a belvárosban húzódott meg, látszott, hogy fel vannak készülve a turisták rohamára. A selyem mellett számos más portékát is lehetett vásárolni.

Először egy hölgy ecsetelte, hogy mennyire előnyös selyem ágynemű között tölteni az éjszakát. Itt persze a takaró is selyemből van. Az árra egészen magas volt, de mivel utána a selyem készítés aprólékos módjáról is rövid betekintést kaptunk, ezért talán elfogadható volt az ár. Persze alkudni kellet volna, hogy valami megfizethető árhoz jussunk. Igazából úgy tűnik, hogy számukra a turista mindig végtelenül gazdag, holott ez általában nem igaz. Ezeket a helyeket egyébkén Fridrich kollégánk egyszerűen turista csapdának minősítette, és szegről-végről ugyan de igaza lehet. A selyem anyag egyébként nagyon finom rétegekben – akár több száz rétegben – kerül a paplanba. Tömegét tekintve 1-2,5 kg súlya lehet egy dupla szélességű takarónak. Tényleg klasz meleg, természetes anyag, amely nem tartja meg a szagokat, és könnyű tisztítani is... Szóval érdemes elgondolkodni egy ilyen beszerzésén. Bár nem tudom a honi kínai piacokon mennyire lehet eredeti portékát vásárolni.

Mindezek után úgy döntöttünk hárman, hogy Claudio felvetése alapján megkeressük a Silk Road vásárlóutcát, amely Peking egyik népszerű piac szerű része – rengeteg bóvlival és jó alkudási lehetőségekkel. Miután elváltunk a buszos csapattól a metróhoz igyekeztünk. A metrót csak nehezen találtuk meg, vagy negyed óra járásra volt a selyemgyár épületétől. De aztán sikerült odaérnünk, majd a metróra pattanva, annak Dél-nyugati részénél kellett leszállni. A metróból közvetlen feljárás volt az Pearl Market áruházba. Az áruház vagy 5 szintes volt és telis-tele volt árusokkal, kis kuckókkal, amelyben tényleg csak annyi hely volt legtöbbször, hogy az eladó leüljön a pavilon közepében. Claudio mindenképpen vásárfiát akart venni feleségének és gyermekének. Így hát bementünk és próbáltam jó vásárló lenni.

Igazából mindig gyűlöltem az alkudozás, ha valaminek a megvételére volt szó, vagy ha másról. Ennek megfelelően szerintem nem is csinálom jól. De mivel már az útikönyv is írta, hogy erre szükség van ahhoz, hogy legalább a hazai árakat kialkudjuk. Ezért ezt kellett tennem.

Bár a cél Claudio ellátása mindenféle vásárfiával szerepelt ez első helyen, de először én kerültem vásárlási helyzetbe, mert történ, hogy bár mindenki nagy bőszen, angolul kínálgatta portékáit, én mégis egy cipős standnál álltam meg. Itt egyből ajánlottak is valami nekem nem tetsző modellt. Egy másik cipő viszont tetszett mostani ízlésemnek. Mint késő kiderült ez egy üzemanyag fajtáról elnevezett márka cipője, vagy legalábbis utángyártása, koppintása. Ennek megfelelően az ár is 500 Jüen volt, ami szerintem igen borsos ár egy ilyen cipőért. Ezért én 200 Jüant ajánlottam érte, ettől kicsit elszomorodtak, de azt mondták 400 Jüanért már vihetem is. Gondoltam előbb megnézem magamnak rendesen. Általában az szokott a bajom lenni a cipővásárlással, hogy nincs a méretemben (46-47). Itt is azt hittem, ez volt a baj, de a pavilon másig tagja már mentis egy 46-os darabért miközben a hölgy próbált velem alkudozni. Már 350-nél tartottak, de én mondtam neki, hogy nem veszem még meg mert szeretnék jobban körbenézni. Közben megérkezett a másik pár cipő – 47-es méretben. Úgy tűnik ennek mérete már megfelel. Ezek után már nagyon belelkesedtek, hogy megveszem, mert a cipő jó volt, de én csak körbe akartam nézni még. Ezért felálltam és kifelé indultam a csöppnyi „próbateremből”. Ezek után a hölgy elém ugrott és próbált a lelkemre hatni, hoyg mlyen nem szép dolog egy jó cipőt otthagyni. Meg akartam kerülni, de továbbra is elém állt... Még néhányszor ez történt. Ekkor már azon voltam, hogy felkapom és a hátam mögé teszem, elvégre szabad így viselkedni egy vendéggel? De aztán kiszabadultam, ekkor már 100 Jüannál jártunk. Megmondtam, hogy ha nem találok jobb ajánlatot, akkor vissza fogok jönni. Ennek megfelelően az ár 50 Jüan lett, aznapi vásárlással. Így aztán végül megszabadultam. Vicces volt az egész helyzet, Vásárlótáraim dőltek a röhögéstől. Én is :o) Ez volt életem legviccesebb, legkomolyabb alkudozása – így sok húszon év alatt. Szerintem ezt az esetet soha nem felejtem el.

Ezek után tovább indultunk, és bejártuk az egész épületet. Az eladók mindenhol rámenősek voltak, de az árak mindenhol elég magasak voltak. Egy rövid alkudozás után az eredeti átrak negyedénél, ötödénél jártunk mindig. Jó stratégia volt az alkudozást megszakítani vagy azzal, hogy így nem fogunk megegyezni és lelépni – ekkor mindig kiáltottak utánunk olyan árat, ami a mi árunkhoz nagyon közel állt, vagy annyi portékát beletenni a kialkudott árba, amennyit csak lehet. Így aztán egy csomó dolgot vettünk, amelyet persze itthon is megvehettünk volna a kínain, de talán így autentikusabb volt. Ez volt a bajom egyébként végig a kínai árukkal, ezeket meg lehet kapni itthon is. Pl. vettem legyezőt, 200-ról, 80-ra alkudva, hogy került bellé még egy legyező, három kis fabábú, ilyen olyan dolgok. Szóval egy nagy szatyor elajándékozni-valót gyűjtöttünk össze. Ez a képeken látható is. Jártunk mi az ékszeres (na jó inkább bizsus) árustól kezdve a plüss figurákig mindenhol. Ezt láthatjátok a környező pár képen. Néztunk kínai iPhoneot is 1200 Jüanért. Vicces volt, itt vallottak be, hogy ez nem eredeti, miután megjegyeztem, hogy tök úgy néz ki, mint az eredeti, de a menüje meg kicsit más.

Szóval ezen kalandok után portékák által feltöltve mentünk vacsorázni, amely – Claudio kérésének megfelelően – ez McDonalds volt. Ugyan olyan mint bárhol máshol a világban, legfeljebb a feliratokat nem értettük – csak a képeket. Az ízek – bár nem sokat járok a cég büféibe – ugyanazok. Szóval meglepetés nincsen.

Hazatérésem után, Daniékkal és Laciékkal elmentünk a Nirvanaba. Tudjátok oda, ahova internetezni is jártam. Egész pontosan oda, ahol a kínai srácokkal beszélgettem.

Közben volt némi kellemetlenségem, mert a Jing You Hotelben – foglalásom ellenére – kiadták a szobámat. Javasoltak egy helyet egy másik hptelben. De ahhoz nem volt kedvem. Végül megbeszéltem Daniékkel – akik szintén itt voltak elszállásolva – hogy náluk alszom. 20 perc alatt sikerült is hölgynek elmagyaráznom, hogy kellene paplan, meg matrac, meg párna. Ezek után kényelmesen megágyaztam a sarokban. A szálloda alkalmazotjai meg nagyon sorryk voltak.

De vissza a buliba. Mint akkor valami sült húst, most is kaptunk ajándékot: pattogatott kukoricát. Kezdetben valami fősulis buli volt ott, majd aztán – miközben mi sörözgettünk – fogyott a tömeg. Dani és felesége mentek táncolni. Követtem én is őket. Beát is megtáncoltattam, meg a helyiekkel is roptam. Aztán – éjfél után – szépen csendben hazamentünk. Karaokezni így nem jutottunk le, pedig azért indultunk – elvileg...