felemás érzés...

... amikor az ember okosabb / tapasztaltabb kollégákkal dolgozik minden nap, vagy okosabb / tapasztaltabb, tíz-tizenkét évvel fiatalabb fejlesztővel levelez. Egyrészt inspiráló, rengeteget lehet tanulni. Ugyanakkor kicsit el is kedvetlenít, mert a személyes sikerélményeket, hm, más mércével kell mérni. A meritokrácia nem habostorta, Pelikán elvtárs!

(Eheti "navel gazing" rovatunkat olvasták!)

( T_chris | 2011. 07. 18., h – 20:43 )

Kellene ilyen mindenkinek, hogy el tudja rakni magát a világban...
Túl sok a megmondóember mindenfelé manapság...
Régen ezt megtette kb a sorkatonaság...
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - -> Kérjük a humoros aláírást itt elhelyezni. <- - -

Azért arról nem nagyon hallottam, hogy ott gyakran okosabb emberekbe botlottak ;) : talán arra a konformista alázatra gondolsz ami akkor kéne hogy kialakuljon amikor rájössz, hogy mások hatalmat gyakorolhatnak az életed felett és tetszésük szerint korlátozhatják a szabadságodat, amelyen belül a kiszolgáltatottság csúcspontja ugye amikor háborúba küldenek (erről konkrétan regények szólnak...) - de én ezt a hatást azért nem állítanám párba ezzel a post-tal

( Erendis42 | 2011. 07. 18., h – 20:53 )

ha úgy állnál hozzá, hogy mindenkitől tanulhatsz olyat, amit mástól nem / te nem tudsz magadtól, akkor nem érne ekkora meglepetés.

te meg nála vagy jobb, másban.

:)

szerk.: a boldogtalanság abból fakad, hogy az ember folyamatosan összehasonlítja magát másokkal, holott mindenki egyszeri és megismételhetetlen.

(megmondás ftw.)

( uid_17626 | 2011. 07. 18., h – 20:56 )

Tanulj mindegyik okostól és akkor Te leszel köztük a legokosabb. :)