Három nap alatt, három rendszerfrissítés, három anyázás. Mindhárom esetben az ok ugyanaz: udev.
Az asztali gépemen a frissítés után "eltünt" a scannertől kezdve a tunerkártyáig minden. Természetesen az udev rendkívül szofisztikált könyvtárstruktúrájában, csakis törött linkeket találtam. A csomagkezelő pedig az istennek sem engedi, az udev leszedését, mert vinni akarja magával a SANE-t is. Megoldás, összes futtatható udev állomány törlése.
Közben végzett a laptopom is a frissítéssel, és minő meglepetés, bootnál modul fagyással dob egy hátast. Az ok itt is az udev. Mert hiába van öles betűkkel belevésve a blacklistbe, hogy ne töltse CS modulokat, mert ennél a chipsetnél kihalnak, ő okosabb mint három user. A csomagkezelő pedig az istennek sem engedi, az udev leszedését, mert vinni akarja magával az összes pcmcia csomagot. Megoldás, összes futtatható udev állomány törlése.
Természetesen, hogy kerek legyen a hét, végzett a retyóba száműzött szerver is a frissítéssel. Gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal és kikötöm belőle a nem használt, 6Gb-os levélnehezéket. Gép leállít, szerel, újraindít. Amikor láttam, hogy az udev jön ösztönösen összeszurult a gyomrom. És elkezdtek ömleni a sorok a képernyőn lefelé. A drága egy stand-alonera (értsd, még a jó atyaúristen is bele van forgatva kétszer) gyártott 2.6-os kernelnél megpróbálta betölteni az általa talált 2.4-es modulokat. Vettem egy nagy levegőt, rátapadtam a ctrl+c-re, és a login után használtam az egyetlen értelmes megoldást: Összes futtatható udev állomány törlését.