Nagyszerű program volt szombaton a Gazometerben. A szokásos minőség, kivéve...
Az "elején" (kb. onnantól, mikor odaértünk) Adam Beyer nyomta, nagyszerű volt a zene. Természetesen bakelitről. Egészen addig, amíg fel nem tűnt egy ifjú titán, nevezetesen Brian Sanhaji. Szintén techno zenében utazik, de a nagyokkal ellentétben nem bakelitről próbálkozott, hanem számítógépről. Állítják a "hozzáértők", hogy a Macintosh. Jaja, itt is az volt... Bár ne lett volna.
Adam Beyer leköszönt, csávókám beállt a három részre osztott óriáspult bal oldalára, és átvette az irányítást. Belekezdett a szettbe, de az első szám közepén világ csúfjára a Gazometerben leállt a zene! Ilyet szerintem még nem láttak a "gázgyár" százéves falai. Először pár másodpercig azt hittük, hogy a műsor része, de amikor láttuk, hogy a gyerek értetlenül szemléli a Mac-jét, széttárja a karját, és a fejét csóválja, akkor éreztem, hogy ott bizony a nagyszerű Mac megadta magát. A kis idő múlva, amikor a közönség (cirka 10 000) ember vette már, hogy mi van, elkezdett fütyülni, fújjolni. A csávó boot-olta a gépét, közben pedig a fejét ingatta. Nos, a helyzet annyira fokozódott (és egy felhergelt közönséget nem akartak tovább húzni éjjel fél kettő, kettő fele), hogy világ csúfjára vissza kellett hívni az előző DJ-t, hogy mentse meg a helyzetet. Adam Beyer visszajött, felpattintott egy bakelitet, és ment tovább a zúzda. Kis idő múlva Sanhaji jelezte, hogy minden OK, átkevertek a Mac-re, ami két ütem basszus után ismét megnyekkent (szó szerint ismétlésbe esett, majd elhallgatott). Ismét fújjolás, füttykoncert. A továbbiakban ismét Beyer nyomta, majd a végére Sanhaji összekalapálta a gépét úgy, hogy a hátralevő fél óráját valahogy lenyomta. Társaink ekkor már befogott fülekkel tiltakoztak a DJ előadása ellen, majd kivonultak.