A PP

Ma délután a LOK-ról harafelé menet beugottam a Plus-ba. És találkoztam a PP-sal.

Éppen csak túrórudit, tejet, meg egybeket vettem. És akkor a pénztárnál találkoztam vele. Pontosítok: Vele. A Profi Pénztárossal. Köszönt. Nekem, mert a szemebe nézett. Gyorsan és pontosan dolgozott, még azt is bemondta, hogy 6 db túró rudi. A kártyás fizetés is megvolt 10 mp alatt. És ez komoly. Ez a profizmus, még a gépek is felveszik a tempóját. Aztán megköszönte a vásárlást, és elköszönt. Tőlem.

Hozzáteszem bár mindez nekem szólt, de bizonyos értelemben nem kizárólag dacasnak, hanem a T. Vásárlónak. Az előttem-utánnam jövőkkel is hasonlóan viselkedett.

Köszönöm.

by T. Vásárló

( FébertI | 2006. 10. 14., szo – 20:33 )

Máskor kívánj neki Te is kellemes napot/ munkát. Esetleg kérdezd meg hogy jól van-e. :)
legközelebb azt is megsúgja akkor hogy melyik túró rudi a legfrissebb :)

( wladek1 | 2006. 10. 15., v – 08:57 )

Fehér holló szindróma...
A magam részéről bevallhatom, hogy az első szakmám nekem is a kereskedelemhez fűződik.
A "PP" valószínüleg nem a 3 hónapos csodatanfolyamok egyikére járt.
A probléma csak az, hogy szerintem hamar bele fog unni.
Az ilyen cégeknél ugyanis rendszeres a napi zsinórban 10-12 órás munkavégzés, csupán minimálbérért.
Ha hozzátesszük azt is, hogy emellett még az üzletben leltári felelősséggel is tartozik /3havi bruttó munkabér 33%-a/, akkor meg lehet érteni a többieket is, akik etsetleg nem akarnak mosolyogni néhanapján...
Saját tapasztalat.
Nekem 2000-ben 106000 HUF bánta. Természetesen szintén az akkori minnimálbérren dolgoztam.
Az persze más kérdés, hogy mindez a vásárlót q...ra nem érdekli...

--
//:wladek's world