Jubilálunk. Azt hiszem, ebben a hónapban lesz 6 éve, hogy nincs tv készülékünk, és természetesen előfizetésünk, elérhetőségünk, azaz semmink, ami kapcsolódna hozzá. Asszonyt első körben igen megviselte az Argentin sorozatok kiesése, már kezdtem elvonási tüneteket felfedezni nála. Ezt simán ki tudtam magyarázni, mert HW probléma lépett fel, amit "véletlenül" nem tudtam abszolválni. Az igazság az volt, hogy egy 250 forintos alkatrészt kellett volna kicseréltetnem a tv szerelő ismerősömmel. "Sajnos" messze lakott tőlünk én meg "éppen" abban az időben abszolút nem jártam arra. A gyereket nem aggasztotta a dolog. Volt pc és ha filmet/mesét akart nézni, simán megoldotta magának. És így maradtunk. Nagyon nem bánom. Néha ismerősöknél, ha beugrok valakihez és várnom kell rá önkéntelenül is "beültetik" az ember fiát, hogy "-Nézzed csak addig a TV-t, 5 perc és elkészülök."
Többször belegondolok és egyszerűen nem tudom, hogy eddig mi fogott meg benne. Annyira, de annyira idegesítőnek találom, hogy részemről kibírhatatlan, ha ennyire erőltetni akarnak rám valamit, ennyire meg akarják szabni, hogy mit nézzek. Az arcomba tolják lépten-nyomon a reklámokat, ha akarom, ha nem. És amíg nem verekszem ezeken át magam, addig nem vagyok jogosult a folytatásra. Sajnálom, de ezt én már nem tűröm el. Megleszek TV nélkül a hátralévő életemben. Ámen.
