Ahogy a könyv hátoldalán olvasható: "Figyelmeztetem az olvasót, ez a könyv nem lesz kellemes olvasmány..."
Hát, ez az állítás igenis megállja a helyét. Maga a könyv érdekes dolgokra mutat rá, a téma is (legalábbis számomra) érdekes, viszont ahogy néha nyers adatokat sorol fel, az kicsit unalmassá teszi egyes részeit. Összeségében azonban olvasható könyv, ahhoz képest, hogy az ipse mennyi időt fektetett a megírásába, a dokumentumok felkutatására, stb.
A téma tehát adott, sok ember érdeklődését valószinűleg felkelti. Hogyan voltak képesek a németek 70 évvel ezelőtt olyan precízen és módszeresen beazonosítani, majd összegyűjteni tímilliós nagyságrendben embereket szerte Európából, aztán kiválogatni őket munkaképességük szerint? Manapság ez valószínüleg könnyedén menne. De azt se felejtsük el, hogy eközben a "szortírozó munka" közben hadban álltak más nemzetekkel. Hát, mindnyájan láttunk már képeket meg filmeket arról, amikor orvosok megvizsgálják az embereket, és aztán vagy jobbra, vagy balra küldik őket. Namost, így a könyv után rájöttem, hogy ez azért mégsem lehetett ilyen egyszerű. Azokat az embereket azonosítani kellett, a többszázmilliós európai lakosságból begyűjteni, aztán megszervezni a szállításukat, elosztani a táborok között, stb. Vajon mehetett-e ez valamiféle informatikai rendszer nélkül? Na, erre ad választ a könyv.
A könyv egyébként terjedelem hiányában nem megy bele a minket talán legjobban érdeklő technikai részletekbe, aki viszont szeretne wikipedián, utánaolvasgathat.
Két bekezdést - amelyek nekem tetszettek - emelnék ki a könyvből, amely nem is az író stílusát, vagy a tényfeltárás mibenlétét jellemzni, inkább az IBM hozzáállását a háborúhoz, az üzlethez: