Én napi feladataimhoz még ma is gyakran közönséges shell scriptet használok. Ilyenkor rendszeresen szükséges ellenőrizni, hogy valamilyen szöveges adatban van-e üres sor. Erre egy egyszerű grep pont megfelelő. Rákeresünk az adatban az üres sort jelentő regexp-re ( ^$ ), és a státusz kód jelzi.
Természetesen ezzel is van baj: létezik még a világban olyan rendszer, amelyiknél a grep nem ismeri a -q opciót, így ha hordozható kódot kell írni, akkor a triviális megoldást bonyolítani kell, és nem a grep-pel, hanem a shell-lel kell eldobatni az esetlegesen megjelenő fölösleges kimenetet. Azaz nem így:
if echo "$VAR" | grep -q '^$' ; then
# van üres sor
hanem így:
if echo "$VAR" | grep '^$' > /dev/null ; then
# van üres sor
A napokban viszont az egyik megoldandó probléma kapcsán elégedetlen voltam a kapott teljesítménnyel, így felmerült bennem, hogy ha a tízezres nagyságrendű fölösleges processz létrehozása helyett (merthogy egy ekkora számban lefutó ciklusban történt mindez) a shell belső parancsaival csinálnám az üres sor ellenőrzését, nyilván gyorsabb lenne a dolog. Viszonylag hamar beugrott, hogy melyek azok a shell konstrukciók, amelyek alkalmasak lehetnek, de valahogy nem nagyon sikerült a működő megvalósítást megtalálni. (Mindezt nehezítette az, hogy mint általában ilyen agymenésekkor mindig, a feladatot úgy szerettem volna megoldani, hogy ne használjak ki valami olyasmit, amit kizárólag a bash ismer - nálam az alap, hogy lehetőség szerint a kereskedelmi UNIX-okban kicsit sűrűbben előforduló Korn-shellben is működő módszert találjak.) Tegnap éjszaka aztán kigyököltem a megoldásokat. A könnyű tesztelés és olvashatóság érdekében shell-függvényt csináltam. Annak neve lehet valami értelmes, kódja lehet a francban a valódi futáshoz képest (tehát nem zavarja az olvashatóságot) - sőt az autoloading function nevű játékkal totál el is lehet rejteni :-) ; szóval az úgy jó.