Vélemény

Andrej barátunk a multkori filozófikus írása (AntiFUD tabletta. Rendszeres szedése ajánlott.) után újabb érdekes gondolatokat vetett billentyűzetre. Íme:



``Kötelező olvasmány.

Ha elolvastad a cikket, akkor fogod ezt érteni:

Az hardver gyártók (IBM, HP, SUN, Legend, embedded eszköz gyártók, ...) azon mesterkednek, hogy olcsóva tegyék a szoftvereket, mivel akkor megnő a bevételük. Az innovatív hardver gyártok (Transmeta, IBM, embedded eszköz gyártók,...) azon mesterkednek, hogy a szoftvereket olcsón lehessen portolni, egy teljesen (akár radikálisan) új platformra, mivel így biztosabban és gyorsabban megtérül a befektetésük.

A szupercomputer gyártók (IBM, HP, Linux Networx, ...) azon mesterkednek, hogy olcsó legyen a szoftver, mert akkor megnő a bevételük.

A rendkívül jelentős számításigényes alkalmazásokat használók (katonai, egyetemi kutatóintézetek, ...) azon mesterkednek, hogy a szoftverek olcsók, és extrém portolhatók legyenek, mivel akkor sokkal gyorsabban tudják az legújabban kifejlesztett hardvereket használatba venni, és sokkal többet/nagyobbat kapnak ugyanazért a pénzért.

A mobiltelefon szolgáltatók (DoCoMo, ...) azon mesterkednek, hogy minél okosabbak, és minél olcsóbbak legyenek a mobil készülékek (szoftver+hardver), mivel akkor az ő szolgáltatásaik közül minél többet fognak igénybe venni, ezzel megnő a bevételük.

Az applikáció gyártók (Oracle, SAP, ...) azon mesterkednek, hogy olcsóvá tegyék az alaprendszert (és extrém portolhatóvá, mert az olcsóvá teszi a hardvert), mert akkor megnő a bevételük.

A fejlődő országok kormányai azon mesterkednek, hogy olcsóva tegyek a hardvert és a szoftvert, mert akkor gyorsabban be bírják hozni a digitális lemaradásukat.

Valamint mindenki fél, hogy ha más lábán áll, akkor nagyot bukhat, ha a másik nem vigyaz _konkrétan_ rá.

__Az egesz banda megtalálta a Linuxot, mint tökéletes eszközt a céljai elérésére.__

Valamint mivel a Linux GPL, tehát amit valaki megkapott GPL-en azt nem lehet tőle elvenni, tehát teljesen biztos, hogy nem fog _csökkenni_ a Linux, soha.

Nade: a csapatok némileg egymás céljai/motivációi ellen is dolgoznak.

Tehát a cegek profitjai szépen elkezdenek olvadozni. először azok a _cégek_, akik nem Linuxoznak, az övék nagyon, másodszor azok a _cégek_, akik Linuxoznak, de nem innovatívok, harmadsorban azok a _cégek_ is akik Linuxoznak _és_ innovatívok (ezt azért legalább 8-10 évre teszem).

Mi marad? Maradnak a hardver gyártók, de erős versenyben egymással, mivel minden hardver mindennel kicserélhető. Valamint maradnak egyedi szoftverfejlesztők/kis cégek. Akiknek nincsenek termékeik (az mind open source), hanem szupport, fejlesztési támogatást nyújtanak a fizikailag közel levő cégeknek.

"A kicsi szép" monda a bölcs. És láss csodát, tényleg!

bye

Andrej

További gondolatok:

http://draconis.elte.hu/~andrej/blog

ps: perl -pi -e "s/linux/opensource/g" retek.txt #valószínűleg ez a "törvény", de Linuxszal jobban hangzik számomra, és a jelenre vonatkozó állítások kizárólag a Linuxra igazak. Hmmm. Jelenleg :-))))

ps1: Utálom, hogy a világ angolul olvas (én is), én meg magyarul gondolkodom (és írok). Tessék mindenkinek magyarul olvasni a hup.hu-t :-))

ps2: Természetesen azok a nagy cégek, akik open source-re épülő szolgáltatásra építik a stratégiájukat, azok szárnyalni fognak, de akkor nem hangzott volna ilyen jól a cikk vege :-))))

ps3: Tud valaki linket "A kicsi szép"-re?

psx: És ez így jó.''

This work is licensed under a Creative Commons License.
http://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/1.0

Nem vagyok jogász, csak egy ember aki képes logikus gondolkodásra.

Nevezzük G1, G2, ...Gn-nek (G, mint gonosz) azokat a programozókat, akik jogvédett kódot tettek a linux kernelbe.

Két eset van.

1. Tegyük fel, hogy n=0, tehát nincs gonosz programozó. Ebben az esetben a pert az SCO elveszti. Aki fizetett neki, az nekiállhat visszaperelni a pénzét, mivel az SCO megtéveszttette.Eben Moglen (a Free Softwer Foundation jogásza) indíthat egy becsületsértési pert, mivel az SCO-sok azt állították róla, hogy jogász professzor létére nem képes egy szoftver licencet írni.

A Red-Hat, Suse, IBM, Montavista és a többi Linuxot, és linuxos terméket forgalmazó nekiállhat perelni az SCO-n a FUD kampány okozta elmaradt hasznot, és többletköltséget, amit az ügyfelek folyamatos nyugtatgatására költött, valamint az egyéb szellemi károkozásért járó kártérítést, mivel az SCO többször törvényellenesnek titulálta a Linuxot, és a GPL-t.

2. Tegyük fel, hogy n>0 tehát, van legalább 1 gonosz programozó. Ebben az esetben ő bűnt követett el. 'Kódot lopott'. Ekkor egészen addig, amíg ezt a bíroság ki nem mondja nincs büncselekmény. Ártatlanság vélelme van. Ami még a gonosz programozót is megilleti, nem csak az egyéb usereket. Valamikor a tárgyalás során az SCO-nak fel kell mutatnia leglább 1 nyamvadt bizonyítékot a kódlopásra.

Teljesen biztos, hogy még aznap a Linux kernel közösség az adott kódrészletet 'ugly'-nak fogja minősíteni és újraírja. Teljesen függetlenül, hogy igaz-e vagy sem a kódlopási állítás. Az open source projektekből az 'ugly' részek hamar kihullanak, és ki bírna egy olyan kódra, amit az SCO nagy nyilvánosság előtt mutogatott, úgy ránézni, hogy ne lássa 'ugly'-nak.

Tehát halad a tárgyalás, előkerülnek kódrészletek, és rögtön megjelennek olyan kernel verziók, amik az adott részletet nem tartalmazzák: '100% SCO free code'. A felhasználók ettől a pillanattól eldönthetik, hogy frissítenek-e kernelt (még nem kellenne, mivel ártatlanság vélelme van). Abban a pillanatban, hogy jogerős lett az SCO által nyert per (ez hónapokkal, ha nem évekkel később van, mint a bizonyítékok bemutatása!), követelhet az SCO licence díjat azoktól, akik semmiképpen nem akarnak kernelt frissíteni '100% SCO free code'-ú kernel-re. (Lehet ilyen, akinek valamilyen spec., saját, nem publikus kernel hack-je van. Tipp: akamai.com, bár talán 2.2.20-ason nyomulnak, az pedig _még_ '100% SCO free code')

Az a tippem, hogy nem nagyon lesz olyan felhasználó, akitől az SCO jogosan követelhetne licencet, tehát mindenki át fog térni a '100% SCO free code' (bocs, hogy ennyit ismetlem azt a szókapcsolatot, de nagyon tetszik ;-)))

Fizetni _kizárólag_ a gonosz programozók fognak, mivel ők bűnt követtek el.

Minden más felhasználó, fejlesztő olyan jóhiszemű ember, aki abban a pillanatban, ahogy bebizonyosodott, nem tiszta forrásból merített, rögtön kiöntötte, és merített teljesen tisztából :) vagy másik példával élve: Valaki vett egy kocsit, teljesen szabályos szerződéssel, jóhiszeműen. Az utcán odajön egy nagyhangú f...fej, és azt ordítja, hogy az a kocsi az öve, csak ellopták tőle. Erre még nem kell visszadni a kocsit, majd ha bebizonyosodik, hogy akitől vette az tényleg lopott kocsit adott el, akkor igen. De bűnt az emberünk nem követett el, mivel nem tudta, hogy lopott kocsit vett. Meg akkor sem bűnös, ha nem adta oda az első kiabáló f...fejnek a kocsit, aki azt mondja, hogy az öve. Majd ha a bíró azt mondja, és akkor nem akarja visszaadni, na az más. De addig mindenki nyugodtan alhat, kedvére fejleszthet, installálhat, használhat Linuxot. Az SCO meg bekaphatja.

bye

Andrej

Most, hogy a SCO elkezdi megfélemlíteni a végfelhasználókat is, elkezdtem elmélkedni azon, hogy vajon nekünk (vagy más hozzánk hasonló otthoni felhasználóknak) kell-e rettegnünk a SCO-tól?

Először is megvizsgáltam, hogy használok-e egyáltalán olyan kódot amit a SCO kifogásol.

1.) JFS - az IBM által fejlesztett naplózó filerendszer. A SCO azt állítja, hogy ez nem az IBM saját fejlesztése, bizonyos jogilag védett kódokon alapul. Nem használom.

2.) NUMA - Non-Uniform Memory Access. Kimondottan "nagygépes" környezetben használt technológia, speciális vasat igényel (pl. IBM NUMA-Q, Compaq Wildfire, SGI MIPS64, stb. Nem használom.

3.) SMP - Többprocesszoros környezet (Symmetric Multi Processing - SMP). Olyan számítógépeken használható, amelyekben egynél több processzor található (speciális eseteket kivéve). Használom.

4.) RCU - Read-Copy Update. SMP-hez kapcsolódó kód. A Linuxban az SMP kernelhez szorosan kapcsolódik, így használom.

Négy dologból kettő.Kérdések:

1.) Lehet, hogy el kellene kezdenem félni?



2.) Mi van azokkal, akik a felsorolt 4 dologból egyet sem használnak? Azoktól milyen alapon akar a SCO pénzt kérni?

Szerencsére Magyarországon más törvények vannak (egyelőre) érvényben, mint az USA-ban, de azért játszunk el a gondolattal, hogy mi lenne akkor, ha...

Valaki mondhatná: "Ugyanmár, hogyan jutnának el hozzánk a SCO emberei?" A kérdésre egyszerű a válasz.

Elegendő, ha valaki regisztrált Linux felhasználó, elegendő ha csak egyszer postázott levelet mondjuk az LKML-re, vagy bármely más levelezési listára. A nagy keresőmotorok biztos, hogy tartalmazzák a nevét, így elképzelhető, hogy elérik ha nagyon akarják. Nem kell más hozzá, mint hogy ír valaki egy scriptet, amely levlistákról kigyűjti a nevet, címet (akár országra lebontva) és egy listát készít belőle.

A következő kérdés ez lehetne:

3.) Ki érvényesítené a SCO jogait itt Magyarországon?

Nem tudom. Akár fogadhatna egy ügyvédet, vannak szerzői jogvédő hivatalok, akiknek pont az a dolgok, hogy hasonló szerzői jogi dolgokban eljárjanak.

4.) Magyarországon mi kell ahhoz, hogy valakit perbe fogjanak szerzői jogok "megsértéséért"? Elegendő lenne-e a SCO "bemondása", hogy "lopott kódot használ, fogják perbe", vagy szakértőknek meg kellene-e mutatniuk a kérdéses kódrészeket, akik azokról szakvéleményt mondanának?

5.) Ha igen, akkor kik lennének a szakértők?

6.) Mi van olyankor, ha a SCO megbízza a magyarországi szerzői jogvédő szervezeteket, hogy járjanak el helyette?

7.) Ha netán valami csoda folytán valakit beperelnének Magyarországon, az vajon mit tehetne? A magyarországi szabadszoftveres szervezetek tudnának-e valamilyen segítséget nyújtani a bajba jutott embernek?

8.) Mennyi esélye van a SCO-nak az átlag felhasználóval szemben?

Miért mennyi esélye van a Microsoftnak az átlag felhasználóval szemben?

Egyelőre ennyi kérdés merült fel bennem. Aki tudja a válaszokat, az tudassa...



Szóval kell félnünk a SCO-tól?

Hardverteszt, bosszankodás, szitkozódás egy forró nyári napon.



Ma kezembe vettem egy SATA (Serial ATA) merevlemezt, tettem volna vele a dolgomat, de valamin megakadt a szemem. Nem nagyon szokott érdekelni ha egy terméken hülyeséget olvasok, nem tudnak már meglepni a jól hangzó marketing szövegek, de ez valami más volt...

Nem tudom, hogy miért de hirtelen nagyon dühös lettem. Azt már megszoktam, hogy az Interneten mindenhol M$ hirdetésekbe ütközöm (még linuxos oldalakon is), de ez már sok volt. Nem tudom, hogy a M$ keze van-e a dologban, vagy csak egyszerűen annak tudható be ez a dolog, hogy a merevlemez gyártója túl egyszerű, esetleg a régmúltból nem tud elszakadni, de imho az általuk megvalósított eljárás Magyarországon törvénytelen is. Megvalósítja a burkolt reklámozás fogalmát. De nézzük miről van szó... ->Adott egy S***ate SATA merevlemez. A tetején a beépítési és beállítási útmutató. Amivel nekem bajom van, az az útmutató utolsó két pontja:

Nevetségesnek tartom, hogy 2003-ban egy komoly hardvergyártó képes egy ilyen használati útmutatóval kiadni egy hardvert. Akkor sem érteném meg a dolgot, ha 1995-öt írnánk. Ugyanis akkor is voltak az Ablakos rendszernek alternatívái. Ezzel szemben ez a felirat azt sugallja a felhasználóknak, hogy muszáj a merevlemezre Windows-t telepíteni. Ha nem sajnálnám az időt erre, írnék egy levelet a gyártónak, hogy felvilágosítsam őket, számtalan olyan operációs rendszer létezik, amely kezeli a Serial ATA diszkeket.

OK. Lendüljünk tovább ezen a dolgon. Ezen csak bosszakodtam, de jöjjön a ROTFL.

Kis kitérő:

Mivel a munkámhoz elengedhetetlen az, hogy képben legyek a M$ rendszerek terén, rendszeresen járok M$ tréningekre. Pár éve amikor kijött a Windows ME, a Microsoft kijelentette, hogy szeretnének megszabadulni az öröklött hardverektől (soros port, parport, ISA, IDE merevlemez vezérlő, PS/2 eszközök), a jövőben nem is nagyon kívánják ezeket támogatni. Akkor megemlítették a floppy meghajtót is. Valóban ismerjük el, a floppy meghajtó felett eljárt az idő.

Beépítettem a SATA diszket, és elterveztem, hogy tesztelni fogom legalább két operációs rendszerrel (a teszt nem a merevlemezre, hanem egy új típusú alaplapra irányult). Az egyik OS a SuSE Linux 8.2 volt, és hogy ne legyünk elfogultak a másiknak a M$ Windows 2003 Server-t választottam.

Elkezdtem telepíteni a SuSE Linuxot, bootolás, felismeri az alaplapi SATA Raid kontrollert, a végén megrángatja a diszket. Hát igen, dőltem hátra elégedetten. Valami ilyesmire számítottam. A telepítés gond nálkül lezajlott.

Nézzük a másik oldalt. Én bevallom arra számítottam, hogy a Win 2003 simán kezelni fogja a SATA diszket, és az alaplapi vezérlőt. Bootol a Windows, upsz "Nincs merevlemez, nyomj F3-at a kilépéshez". &@&%/%%!!!!

Sebaj adtak hozzá, drivert. Na de aki telepített már Windows NT-t az tudja, hogy a nem ismert 3party lemezkontrollerek drivereit csak FLOPPY-n!!! lehet beadni a Windowsnak telepítéskor (speciális esetet kivéve, amikor az ember hálózatról telepít).

Na itt elgondolkodtam. Valami ellentmondás van itt nem? Nem kívánatosnak nyilvánítjuk a floppy meghajtót, közben olyan telepítőt eszkábálunk 2003-ban, amely csak floppy-n fogadja el a drivert?

Visszatérve a merevlemezre. Most akkor hogyan van? Bootoljak windows, és telepítsem fel? Minek? Mire? Fel sem ismeri. Ha a Win 2003 nem ismeri default, akkor a régebbiekkel neki se állok.

A harmadik nyolcas



"8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás..." - énekelte egykoron a diszkózenekarból lett botránybanda feje, Nagy Feró, gúnyt ûzve a munkásmozgalom immár évszázados jelszavából, amely egyelõre csak olyan országokban valósult meg, ahol soha nem volt munkáshatalom. Ám ha vagyunk oly szerencsések, hogy munkánk és kedvenc szórakozásaink átfedik egymást, akkor legalább néha szórakozhatunk egy kicsit, például úgy, hogy a számítógép mellett gürcölve zenét hallgatunk, weboldalakat böngésztünk, vagy netán filmet nézegetünk. A Linux - történelmi okokból, hiszen annak idején alapvetõen szerverekre született - sokáig híján volt a kiemelkedõ multimédiás képességeknek, de a grafikus felület és az egyre több grafikus alkalmazás megjelenésével párhuzamosan kezdett színes-szagos-zenés lenni. Linux-kalandunk ötödik fejezetében tehát röviden áttekintjük a zenehallgatáshoz, videonézéshez és képszerkesztéshez rendelkezésre álló linuxos alkalmazásokat.Rögtön az elején be kell számolnom egy kudarcról: bár nagy örömmel fedeztem fel a Corel weboldalán (www.corellinux.com), hogy kedvenc képszerkesztõm, a Corel PhotoPaint 9 linuxos verziója ingyenesen letölthetõ, sajnos a mai napig nem sikerült a programot mûködésre bírnom. A letöltés és a telepítés zökkenõmentesen ment, de az alkalmazás a "WINE-inicializálás" állapotjelzõ felvillanása után nem indult el, és hasztalan böngésztem át a dokumentációt, valamint a hibaleírásokat, nem sikerült ráakadnom a megoldásra. Az ingyenes verzióhoz természetesen semmiféle terméktámogatás nem jár, így csak a sokmilliós Linux-közösséghez fordulhatok. Van is számtalan levelezõlista és weboldal, ahol segítséget lehet keresni, de ez nagyon idõigényes feladat, és valószínûleg sokkal elmélyültebb rendszerismeretek kellenek hozzá. Mindezt csak azért írom le, hogy ismételten felhívjam a figyelmet rá: a Linux ingyenességének és szabadságharcos jellegének megvannak a hátrányai. Aki profi grafikus, és mindenáron Corellel akar dolgozni, ettõl még persze nincs elzárva a Linux áldásaitól: a teljes CorelDraw-csomag - amely természetesen tartalmazza a PhotoPaintet, na meg a terméktámogatást - ugyancsak elérhetõ linuxos változatban, de már pénzért. Viszont aki a saját fotóit szeretné szerkeszteni, vagy egyszerûbb rajzokat akar készíteni, és nincs szüksége "ipari" alkalmazásra, elegendõ választékot talál az ingyenes programokból, amelyekbõl a SuSE csomagja is többet tartalmaz. Az elõzõ számban (Linux-kaland IV.) ismertetett irodai programcsomag, az OpenOffice.org is tartalmaz vektorgrafikus képszerkesztõt, amelyet egyszerûen úgy tudunk elindítani, ha az új dokumentum létrehozásánál a rajz formátumot választjuk.

Pixelgrafikák készítéséhez és módosításához minden forrás egyhangúan a GIMP képszerkesztõt ajánlja. Az elnevezés a GNU Image Manipulation Program kifejezés rövidítése, és valóban igen széles körû képességekkel bíró alkalmazást takar. A SuSE disztribúciós csomagjában található, Alkalmazások címû kézikönyv külön fejezetet szentel a GIMP-nek, de aki minden lehetõségre kíváncsi, a teljes dokumentációt megtalálja a manual.gimp.org internetcímen angolul vagy Sánta Csaba János nyíregyházi diáknak köszönhetõen a projects.gnome.hu/GUM címen magyarul is. Maga a program egyébként - és magától értetõdõen a SuSE-csomagban adott dokumentáció - magyar nyelvû, akárcsak a disztribúcióhoz tartozó legtöbb alkalmazás. Minden olyan funkciót tud, amire egy átlagos amatõr felhasználónak szüksége lehet, kezelése egyszerû, könnyedén elsajátítható. Logikai felépítése - egy kivételtõl eltekintve - és a menüpontok elnevezései követik a szokásossá vált formákat. Az a bizonyos kivétel a munkaterület, ami nekem elsõre nagyon szokatlan volt: az általam eddig ismert és kipróbált képszerkesztõk (Adobe PhotoShop, Corel PhotoPaint, Paint Shop Pro stb.) felépítése azt a szabványszerû elvet követte, hogy a program munkaablaka képezi a munkaterületet, és ezen belül kis ablakokként nyithatók-zárhatók a szerkesztett dokumentumok és a különféle segédablakok, panelek. A GIMP ezzel szemben nem nyit meg külön munkaterületet - mert az lényegében az egész munkaasztal -, hanem három külön kis ablakban nyílik meg. Mindegyik egy-egy vezérlõpanel: az elsõben a fájlmûveletek és az eszközválasztók (ecset, színkitöltõ, kijelölõ, szöveg stb.), a másodikban a rajzeszközök részletes beállításai (pl. az ecset profilja, mérete), a harmadikban pedig a rétegek, színcsatornák és útvonalak kezelésére szolgáló eszközök kaptak helyet. Maga a szerkesztett dokumentum egy negyedik - illetve több kép párhuzamos szerkesztésénél sokadik - ablakban jelenik meg. Ez a programfelépítés - amely egyébként az Apple Macintosht használók számára nem szokatlan - lehetõvé teszi akár azt is, hogy ha több képpel manipulálunk egyszerre, akkor a munkaablakokat úgy helyezgessük egyik asztalról a másikra, ahogy épp kedvünk tartja, akár több tucatot is használva belõlük egyszerre. Számomra egyébként ez volt a GIMP egyik legrokonszenvesebb vonása, de ezzel együtt nagy örömömre szolgálna, ha olvasóim közül valaki esetleg tudná a megoldást a Corel PhotoPaint (SuSE) Linux alatti futtatására... (Ha akad ilyen, kérem, írjon az egon.linux@netpiac.hu címre!)

Míg a képszerkesztés tipikusan olyan tevékenység, amely a (8 óra) munka és (8 óra) szórakozás határmezsgyéjén helyezkedik el, a zenehallgatás már kifejezetten szórakozásnak nevezhetõ (kivéve persze egy zenekritikus esetében). Manapság ha zene, akkor azt hiszem, mindenkinek elsõsorban az MP3 jut eszébe. Ha windowsos (elõ)életünk során töméntelen mennyiségû MP3-at halmoztunk fel, ennek hallgatásával Linux alatt sem lesz gondunk. Miközben e sorokat írom, épp a Pink Floyd már lassan negyedszázados, de ma is elévülhetetlen remeke, A fal szól (véletlenül annak is slágerré vált dala híres sorával: "hé, tanárok, hagyjátok békén a kölykeinket..."), melynek szerzõi jogait kétszer is megvettem: elõször 1980-ban fekete lemezen, majd sok évvel késõbb CD-n. (Érdekes módon akkor egy kiadó sem jelentkezett, hogy a fekete lemezért cserébe ad CD-t "anyagáron", most viszont az üres CD-be már beépítik annak a zenének az árát is, amelyet majd esetleg rámásol valaki.) Így aztán, azt hiszem, jogomban áll MP3-tömörítést készíteni róla a gépemre, bár másnak kétségtelenül nem másolhatom át.

A SuSE már telepítésekor tucatnyi zenei szoftvert másol a gépünkre, melyek közül a kézikönyv MP3-hallgatásra az XMMS-t ajánlja. A kinézetre és funkcionalitásra egyaránt a Winampra emlékeztetõ program az MP3 mellett lejátssza a WAV- és OGG-fájlokat is. (Az OGG az MP3-hoz hasonló, de már mérésekkel igazoltan sokkal jobb, szabad forráskódú adatfolyam-formátum, amely többféle codecet is támogat - zenetömörítésre például az OGG Vorbis a legjobb.) Audio-CD hallgatására legmegfelelõbb a KsCD, amely CDDB-támogatással is rendelkezik, azaz lejátszáskor elküldi a CD-lemez azonosító kódját a CDDB-szervernek (persze csak akkor, ha az interneten vagyunk), amely visszaküldi az album címét, elõadóját és a számokra vonatkozó adatokat - ha megvannak. Zenei és adat-CD-k írásához a KOnCD és a KreateCD áll rendelkezésre - elvileg mindkét program alkalmas a CD szerkesztésére, image-fájl készítésére és megírására egyaránt, de nekem történetesen ez csak úgy sikerült, hogy a KOnCD-vel tömörítettem, s a KreateCD-vel írtam. A Linuxban éppen az a jó, hogy ha valami nem mûködik, akkor nem kell megvárnunk - az egyébként mindig megszületõ - javítást, vagy fáradságos munkával megkeresnünk a hibát, hanem szinte korlátlanul hozzáférhetõk az alternatív lehetõségek - ingyen. A fellelhetõ szoftverekrõl és azok használatáról részletes leírásokat találunk a SuSE-kézikönyvben, így több szót erre nem érdemes vesztegetnem.

A zenénél már nehezebb ügy a videók nézegetése, elsõsorban a formátumok dzsungelszerû burjánzása miatt. A SuSE-csomag több videolejátszót tartalmaz, de egyetlen olyat sem, amely magában foglalná az összes elterjedtebb formátum lejátszásának lehetõségét. Ilyen - a Windows Media Playerhez hasonlóan - globalitásra törekvõ program sokáig nem is létezett, mígnem egy magyar (!) fiatalember bele nem fogott az MPlayer fejlesztésébe. "Az MPlayer egy Linuxon mûködõ videolejátszó (fut sok más Unixon és akár nem x86-os processzorokon is). Le tudja játszani a legtöbb MPEG-, VOB-, AVI-, OGG-, VIVO-, ASF/WMV-, QT/MOV-, FLI-, RM-, NuppelVideo-, yuv4mpeg-, FILM-, RoQ- és PVA-fájlt, s ezekhez felsorakoztat jó néhány natív XAnim-, RealPlayer- és Win32-codecet. Nézhetsz vele VideoCD-t, SVCD-t, DVD-t, 3ivx-et, RealMediát és DivX-et is" - olvashatjuk a program honlapján, a www.mplayerhq.hu címen. A felsorolás már csak azért is figyelemreméltó, mert szerepel benne a DVD, amirõl viszont a SuSE dokumentációja - a hivatalos álláspontnak megfelelõen - azt írja: "A legtöbb DVD-film másolásvédelmet (CSS) tartalmaz, és jelenleg nincs legális út az adatok dekódolására Linuxon, nyílt forráskódú program segítségével." Mirõl is van szó? Az ember azt gondolná, a kód feltörése csak a rippelés, azaz a DVD-k illegális átmásolása szempontjából érdekes, hiszen Windows alatt is lehet DVD-t nézni, de ez még nem jelenti azt, hogy másolni/rippelni is lehetne. Csakhogy a Linux lényege a szabad forráskód, azaz minden, ami linuxos, bizonyos értelemben "ellopható", ezért aztán a DVD-gyártók nem adják oda a Linux-fejlesztõknek a DVD-lejátszó megírásához szükséges kódokat, hiszen ezzel rögtön nyilvánosságra is hoznák. Ebbõl következik, hogy kétféleképpen lehet linuxos DVD-lejátszó szoftvert írni: vagy a titkosítási algoritmus megvásárlásával - amit csak úgy adnának el, ha a vevõ garantálná, hogy nem teszi nyilvánossá, ez pedig, ugye, ellentmond a szabad szoftverek alapelvének -, vagy a kód feltörésével. Gondolom, mondanom sem kell, hogy az utóbbi verzió valósult meg: a DVD-titkosítást egy 15 éves norvég diák, Jon Johansen törte fel, akit a hollywoodi filmstúdiók természetesen bepereltek, de épp ez év elején mondta ki a bíróság a felmentõ ítéletet. (További információk a www.hirek.com/cikk.prm?id=33080 címen olvashatók.) A DVD tehát a gyakorlatban nézhetõ Linux alatt is, és ember legyen a talpán, aki eldönti, hogy legálisan, vagy sem. (Egyvalami biztos: nem találtam olyan DVD-lemezt, amelyre rá lenne írva, hogy Linuxon nem nézhetõ - ráadásul ha kifizettem a vételárat, jogom van úgy megnézni, ahogy akarom.)

Amennyiben tehát egy többek között DVD-nézésre is alkalmas, univerzális médialejátszót szeretnénk, az MPlayert érdemes telepítenünk. Ez egyúttal kitûnõ próbája türelmünknek és linuxos tudásunknak, ugyanis az MPlayer egyelõre csak forrásként érhetõ el, amibõl magunknak kell "lefordítanunk" a mûködõ szoftvert. Ez lényegében olyasmi, mint a telepítés, azzal a különbséggel, hogy nem egy "setup" vagy "install" fájlt futtatunk, hanem magunk másoljuk be a szükséges programfájlokat a megfelelõ könyvtárakba, majd ott néhány parancssorban (amit Linux-nyelven inkább parancsértelmezõnek hívnak, és többféle verziója létezik - lásd a kézikönyvet!) kiadott utasítással integráljuk az alkalmazást rendszerünkbe. A fordítás során a program gépünkhöz idomul, figyelembe véve annak hardver- és szoftverjellemzõit. A guruk szerint ez a módszer azért jobb az installálásnál, mert így valóban teljesen optimalizált, testre szabott alkalmazást kapunk, amely a lehetõ legtöbbet fogja kihozni PC-nkbõl. Ez viszont már tényleg az a szint, ahová csak a számítógépes érdeklõdéssel megáldott felhasználó fog eljutni, de aki eddig tudott követni a Linux-kalandban, az most már ne adja fel!

Az MPlayer telepítéséhez pedig csak egyetlen jó tanáccsal tudok szolgálni, ugyanazzal, amely a program dokumentációjának elején is olvasható a www.mplayerhq.hu/DOCS/Hungarian/documentation.html oldalon: "Ha ez az elsõ találkozásod az MPlayerrel, olvass el mindent innentõl egészen az Installálás fejezet végéig, közben kövesd a linkeket." Egyet ígérhetek: nem lesz könnyû. De megéri.

*

Néhány újabb link a gyûjteménybe:

Corel Linux-disztribúció és linuxos Corel-alkalmazások

www.corellinux.com

GIMP-kézikönyv magyarul

projects.gnome.hu/GUM

MPlayer - univerzális médialejátszó

www.mplayerhq.hu/homepage

Interjú az MPlayer fejlesztõjével

hup.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=363

Ogle - linuxos DVD-lejátszó

www.dtek.chalmers.se/groups/dvd

Rpmfind.Net - programfordítások (RPM-csomagok), innen az MPlayer több változata is letölthetõ, de SuSE-hez történetesen nincs

rpmfind.net

Hungarian Unix Portal

hup.hu

Hungarian Unix Portal - fórum kezdõ linuxosok számára

hup.hu/modules.php?op=modload&name=Forums&file=viewforum&forum=22

**

Lapzárta után érkezett a hír: a Corel - annak ellenére, hogy korábban nagy erõkkel fogott bele a szabad szoftverek fejlesztésébe, és saját disztribúcióval is jelentkezett - eltávolította a Linux alatt használható termékekkel kapcsolatos weboldalait. A cég egyébként anyagi problémáinak enyhítésére 2000-ben 135 millió dolláros tõkeinjekciót kapott a Microsofttól.

Egy kevésbé ismert Uptime mérő rendszer a www.tuxtime.dk... Megjelent a 0.2.4-es verziója ennek a "gyöngyszemnek"...de szerintem bugos... Hogy miért is?Nézzük csak, az első helyezett gép uptime-ja 49710 nap... Ez már csak sacc/kb úgy 135 év.... Ennek ellenére a rendszeren 2.4.18-as kernellel kegyeg egy linux... esetleg lehetett kernelt cserelni (ha körülményesen is) reboot nélkül... viszont komplett linuxot telepíteni egy 19. századi abakuszra szerintem némiképp lehetetlen (tudomásom szerint még a NetBSD-t se portolták abakuszra... ;) )


Tehát itt jön a kérdés, milyen bizonyossággal bízhatunk meg ezekben az Uptime rendszerekben?

Olvasgatva a híroldalakat, az jutott eszembe, hogy amilyen hírek vannak a világban, nyugodtan lehetne nyitni egy ROTFL kategóriát is. Amit én beletennék:

Slashdot: A Slammer féreg lenyomta a Microsoftot

A Microsoft elfelejtette megfoltozni a szervereit az ellen a sebezhetőség ellen, amely hetek-hónapok óta ismert, és amelyet a Slammer nevű féreg használ ki. Bővebben a CNet oldalain itt.

ROTFL

Robert X. Cringely szerint az elkövetkező Windows kiadások elképzelhető, hogy Linux felett futnak majd. Cikkében elmondja, hogy az eddigi Windows verziók sem voltak önálló operációs rendszerek, hiszen a Windows korai verziói nem voltak mások, mint ablakozó rendszerek a DOS felett, így könnyen elképzelhető a jövőben, hogy a Microsoft lesz a legnagyobb OpenSource program forgalmazó a világon, ha úgy akarja. A Linuxra készít egy grafikus felületet (ehhez úgyis ért, mert az üveggyöngy szórásban, az animált ablakokban mindig jó volt) és eladja a sziklaszilárd operációs rendszert. Főleg érdekes lehet ez az antitrust perek idején, amikor a M$ bajban van a zárt forráskódja miatt. Érdekes vélemény.

A cikket elolvashatod itt.

Jeff Brite küldte néhány nappal ezelőtt a hírt a Debian devel listára, hogy elkészültek a lilo első mozgóképes változatai, amelyek Raphael Quinet oldaláról már letölthetők. Akkor nem gondoltam, hogy az ilyesminek is tere lehet a hup-on, de most, hogy látom mennyi embert érdekel, gondoltam, hátha kikerül. Szóval, már megint Linux. Az a helyzet, hogy a Linux disztribekről érkezik a legtöbb hír, személy szerint én nagyobb fantáziát látok a Hurd-ben vagy az OpenBSD-ben, de talán ez még nem ok arra, hogy a Linuxos híreket elhallgassuk.A LILO éppen egy olyan program, ami nagyon segíthet megszeretni a Szabad Szoftverek világát, hiszen a legtöbb egyszerű felhasználó, nem szívesen cseréli le élből teljesen a régi, időnként fagyogatós, időnként adatelvesztős, időnként vírusos és lassú 'operációs rendszer'-ét egy erős, biztonságos, nyílt forráskódúra, tehát, amikor már hatodszor panaszkodik neked, hogy már elveszett valamije, már megint az a q.-va WINDOWS!, akkor a legkönnyebben azt mondhatod neki, hogy figyelj, segítek neked, fölteszünk egy olyan programot a gépedre, amivel biztonságosan dolgozhatsz. Jó?

Ekkor átugrasz a vinyóddal, lemented az adatait, aztán fölraksz neki egy OpenSource rendszert is színmagyar felülettel, remek multimédia progikkal, OpenOffice-al, villámgyors játékokkal stb. Ez a rendszer valószínűleg egy Debian GNU/Linux vagy valami hasonló, úgyhogy adja magát a LILO használata. Én számtalanszor csináltam már ezt, és örömmel látom, hogy egyre több embert érdekel. Főleg a multitaskingot kedvelik. Mármint hogy van olyan rendszer, amiben tényleg működik. Sok desktop meg minden. Namost különböző okonál fogva én is több os-t futtatok a PI 200 MMX gépemen, és LILO a bootmanagerem, amivel azért nem szeretek büszkélkedni, mert bárhogy nézzük, elég csúnya szegény. Na most erre itt van a mozgó LILO. Szerintem a sétáló pingvines elég jól néz ki. Már előre hallom, hogy a nagy Linux guruk (tényleg mi van a linuxguru.net -tel ?, teljesen beállt) már előre fanyalogni fognak, hogy minek ilyen hülyeségeket berakni a Debianba, nem lesz ettől se gyorsabb, se biztonságosabb stb...

Igaz. Csakhogy amikor a barátod ránéz a frissen rakott gépére és ezt látja meg először, rögtön elmegy az életkedve. Vagyis csak azt szeretnén kifejezésre juttatni, hogy ezeknek a dolgoknak igenis óriási jelentősége van, ahogyan azt a pingvines cikkben is olvashattuk.

Mindenki tehet minden nap valamit a nyílt forrású szoftverek terjedéséért, de sajnos nagyon kevesen vannak, akik valóban tesznek is valamit. Itt van például a Debian, a világ legnagyobb nyílt forrású és ingyenes és eléggé biztonságos operációs rendszere.

Nap mint nap kérnek minket arra, hogy fordítsunk, küldjük az ötleteket, stb.

Ehhez képest mi magyarok siralmasan állunk. Először is nincs a debian.org-on levlistánk, sem a usereknek, sem a fejlesztőknek, miközben nálunk sokkal kisebb országoknak van. Ezután mondjuk azt, a Debianizált barátunknak, figyelj, ha meg bármit nem tudsz, azonnal megtudod, ha felmész a listára. Itt van a Debian Desktop Project, és a ddtp, amivel hogy állunk? Borzasztóan. És még rengeteg más project, amiben nincs túl sok ok a büszkeségre. Én például vállalom, hogy descriptionokat meg template-eket fordítok, az angolom ugyan csapnivaló, úgyhogy a kommunikálást nem vállalom, de azt hogy minden este lefordítok 5 templatet meg descriptiont azt igen. Úgyhogy még egyszer kérek bárkit, aki ilyenben segítene, írjon, mert eddig is hiába fordítottunk, ha meg aztán nem kerül ki.

Persze a Debian csak egy szemléletes példa, de azt hiszem, ezután már szívesebben felhúz az ember egy pólót, mert tudja, hogy ha rákérdeznek, már többet tud mutatni, mint tegnap előtt, ráadásul a saját munkája is benne van, és könnyebben tudja azt mondani a barátjának, hogy látod, csak egy fordítás, vagy egy tapéta, és betehetsz bármit a rendszerbe, ami neked tetszik.

Ugyanis erre épít az egész OpenSource filozófia.

Végre elkészült a nagy mű! A gimnáziumban, ahová járok, feladatul kaptuk egy álarc elkészítését. Mit is választhattam volna mást témául, mint kedvenc figurámat, a pingvint. Többek kérésére lefényképeztem magam, és a képeket elhelyeztem az alábbi helyen:


1.jpg,
2.jpg,
3.jpg,
4.jpg



Az első fotó nem sikerült valami jól, de azért kitettem.Ha már itt tartunk - a tréfát kicsit félretéve - kifejteném a véleményem ezekről, a sokak által csupán poénnak tartott jelenségekről. Sokan vannak, akik azon a véleményen vannak, hogy a linuxnak terjednie kell, szélesebb körben ismertté kellene tennünk nekünk, akik már megismertük előnyeit. (Van persze az ellentábor is, aki a reklámozást meghagyná a micro$oft privilégiumának, a linuxot pedig az igazán hozzáértőkének).



Én azon a véleményen vagyok, hogy a programozó nem másért, mint az örömszerzésért (magának és másoknak) kell hogy tegye azt, amit tesz. Ha valaki bekapcsolódik a free software világába, úgy is mint fejlesztő (ez a része egyértelműen a valamit "nyújtó" fél) és úgy is mint felhasználó kell, hogy kötelességének érezze bizonyos szinten, hogy tegyen valamit a közösségért. Ezt megteheti bugreportok formájában, esetleg nyelvtudását kihasználva dokumentációk fordításával, howtok elkészítésével, és még ezer más módon. Ezek közé tartozik az is, hogy megismerteti, megszeretteti másokkal akár a linuxot, akár más unix-alapú/szerű ingyenes operációs rendszereket. És itt jön be a "reklám".



Azzal, hogy álarcot készítettem, linuxos pólót hordok, fél-tudatosan az emberek figyelmét felkeltem, megkérdezik, hogy "mi az a linux, és miért pont pingvin a logoja", stb. Ekkor lehetőség nyílik arra, hogy felvilágosítsuk szegény mezei dozert, az általunk képviselt eszme szépségéről, és létjogosultságáról. Vagy esetleg hazamegy a kedves delikvens, beugrik neki a linux szó, és már írja is be a kekszplorerbe, olvassa a soksok pozitív infot.



Összefoglalva a leírtakat, reklámra még egy ilyen jellegű projectnek is szüksége van, mint a linux, ezért ne sajnáljuk azt a 2200 ft-ot, és rendeljünk egy pólót a nexx.hu-ról. Talán holnap már nem a nike, és a fubu, hanem a linux lesz a divat :)