Nem is tudom, ez Flame lenne, vagy mi, mindenesetre ide írtam, mert Ubuntu volt, amiért utoljára szenvedtem...
Mint sokan mások talán, én is azt gondoltam LINUX jó dolog, és próbáltam tanulni, közeledni hozzá, megszokni, alkalmazni, úgy kb. 10 éven keresztül kisebb nagyobb megszakításokkal... Próbáltam munkaasztalt is csinálni belőle, kisebb nagyobb sikerrel, de mindig nagyon gazdaságtalan volt az időráfordítás az eredményekkel szemben. A naivitásomban azt gondoltam, hogy jól beállítom, és utána minden úgy megy mint kellene. De sajnos ez sosem következett be... Mert azt szerettem volna, hogy ugyan akadálymentesen tudjak dolgozni, tevékenykedni a gépen. De mindig volt valami baj. Még anyagi kárt is okozott nekem... Quanta úgy lefogyott egyszer feltöltés közben, hogy miután letörölte az on-line lévő fájlt az ideiglenes fájlt még nem sikerült felrakni helyette. Az plusz egy nap munkát jelentett nekem. De szinte nem is számít a sok nap meg éjszaka, ami alatt valami eszközt, vagy megoldást próbáltam beállítani... Van-e, volt-e ennek valami értelme általános emberként, nem okostojásként, sem rendszergazdaként?... Azt hiszem nem sok :(
Mindig volt bennem egy bizonytalanság vele szemben, sosem tudtam teljesen szívvel befogadni, mert amellett, hogy hogy egy nyitott könyv volt az operációs rendszerek belső működésében, és rengeteget tudtam tanulni belőle, működésileg sajnos csupa rossz tapasztalatokat gyűjtöttem össze vele, és nem tudtam sem a munkámhoz, sem általános felhasználóként használni. Máig! Mert végleg eldöntöttem többet nem tudok feleslegesen időt áldozni olyan dolgokra amik már készen vannak és beváltan működnek több 10 millió számítógépen.
Azt gondoltam Ubuntu legfejlettebb ami a kezelését illeti, sőt annyira hittem benne, hogy tudatlan ismerősöknek is ajánlottam, sőt fel is raktam egynek, kettőnek. Az egyik kibírta egy hónapig! Dicséretes arra nézve, hogy olvasni is alig tud!
De mint a többi is ez is rengeteg bajjal járt. Régebben egyáltalán nem lehetett beállítani a hangkártyát a laptopon, utána adtak ki valami frissítést és már működött. A legújabb, ami miatt már elegem lett. a 8.04 meg 8.10...
Mondjuk kisebb kellemetlenség, hogy sehogy sem tudtam beállítani, sem gombokkal, sem config fájlban a nagy asztalt 2 monitorra, így azt gondoltam Catalyst megoldja. És tényleg! De csak félig, mert minden újraindításkor visszaáll...
De amikor anélkül, hogy bármit tettem volna vele (a rendszer teljesen alapértelmezett állapotban van, semmit nem állítottam át rajta azután, hogy feltelepítettem), az észlelt frissítéseket engedtem felrakni, már nem lehetett szót érteni vele. Főleg, hogy minden ablaknak a kikapcsol/lecsuk gombjai eltűntek. Azt hiszem ekkor lett elegem az egészből. Mint mondtam, amúgy sem rajongtam érte túlságosan, magával az eszmével meg pláne nem vagyok megbékélve. Inkább az a "mindent kifizet" típus vagyok. Sem nem gondolom az hogy a szoftver gyártók gonoszok, sem hogy Bill Gates egy szemét (sőt azt mondhatom a két század, amiben élt, meg él egyik legnagyobb elméje). Ha következetes kellene lennem ezzel kapcsolatban, akkor minden ember, aki valamit gyárt, teremt, termel pénzért gonosz, mert nem adja oda ingyen a szabad szellemben hívőknek?... Majd a családját eltartja az Jóisten. Nem hinném! És nem hiszek Istenben sem, az is kamusság! Tehát Ubuntu vagy bármi más nem kell, sem ennek a közösségnek a tagja nem akarok már lenni, sem a szellemiségét sem osztom többé! Nem is veszített sokat ez a közösség, mivel nem vettem részt túl buzgóan az itteni életben!
Talán nem lényeges, talán nem is kellett volna ezen törnöm a fejem, majd ide írnom, de azon kívül, hogy kevés problémámra kaptam itt választ, sokszor a hozzá nem értést cinikus, pökhendi, ironikus válaszokkal jutottátok hozzám! Valahogy mindig azt éreztem hülye vagyok, mert éjszakákon át olyannal próbálkozom és szenvedek miatta, ami más formában létezik és tökéletesen működik! Mintha a szenvedés lenne a lényeg, és nem a működés! Mintha azt kellett volna éreznem, hogy a rendszer jó, csak én vagyok hülye! Hát vannak rendszerek, mikhez nem vagyok az. Több tíz milliókkal egyetemben!
Természetesen voltak jó indulatú kedves emberek is, azoknak meg köszönöm a hozzászólásukat és a segítségüket!
Minden jót!