A héten egyre, másra jöttek a hírek, hogy márciusban 30%-os áremelés várható egyes élelmiszertermékek esetében. A hír nem meglepő, látva az üzemanyagárakat, a tavalyi termésátlagot, és a bioüzemanyag termelésre átirányított földterületek nagyságát. Megdöbbentő, amikor tavasszal, egy-egy hegyre felmenve a horizontig csak sárga repceföldeket lát az ember. Azonban, ha egy kicsit megkapargatjuk a híreket érdekes dolgok jönnek a felszínre. A legtöbb esetben forrásként a pékszövetség elnökére hivatkoznak és talán a legbeszédesebb a Zalai Hírlap cikke mellé tett két ábra. Látható, hogy miközben folyamatosan nő a kenyér ára, a 2007-es csúcs után drasztikusan visszaestek a búzafelvásárlási árak. Ez azt sugalmazza, hogy a hiba talán a búza és a bolt között keresendő. Bizony itt két, három, adott esetben több láncszem is van. Szükséges-e ennyi lépcső?
Egy átlag vekni csak a pékségből átlag 20-30km-t utazik míg a boltba jut. Kérdés, vajon szükség van-e erre? Régen majd minden faluban volt pékség amelyik ellátta az adott környéket pékárúval, 4-5 településenként volt egy malom. Vajon normális-e, hogy egy fejér-megyei bolt polcán, egy somogyi vekni vigyorogjon rám, miközben két pékség is van 10 km-es körzeten belül?
Remélhetőleg, előbb-utóbb ráébrednek az emberek, hogy van sokkal jobb megoldás is. A hirtelen áremelkedés átrendezi a piacot, és végre eltűnnek ebből a szegmensből is az életképtelen, 30-40 éves technológiával, kézi technológiával operáló sütödék. Igen, ez munkahelyek megszűnéséhez, fog vezetni, de emellett létre fognak jönni lokális, modern, helyi érdekeket kiszolgáló pékségek. Lehet, hogy Furgonos Józsi elveszti az állását, de közben 3-4 Pista bá fogja átvenni a helyét. Ugyanez vonatkozik a termelésre is.
Szélsőséges esetben vezethet az otthoni kenyérsütés még jobb elterjedéséhez. Otthoni sütéssel átlagban 120 Ft körülire jön ki egy vekni és nem igényel 5 percnél több munkát a folyamat elindítása. Egy éve vett kenyérsütőgépem már visszahozta az árát, pedig a családom moderált kenyérfogyasztó.
