Benn a melóhelyemen, lassan elkészül egy hosszabb ideje építés alatt álló tesztberendezés. A készülék háza egy 21U magas rackszekrény amibe 2-3U magas ipari PCt es saját tervezésű és gyártású fiókokat szereltünk be. Mivel már csak az utolsó simítások vannak hátra, egy-egy munkafázisnak megnyúlt az ideje, elegendő időt hagyva marhulásra és a saját egonk fényezésére.
Pénteken az egyik ilyen "egofényezés" alatt megemlítettem, hogy pont akkora a szekrény mint egy komód, és milyen szépen eltudná látni ezt a feladatot, ha bútorsínre szerelt 3U magas fiókokat szerelnénk bele. Az előlap simán maradhatna olyan mint a normál 3U magas racké, kétoldal a fogókkal. Egyetlen különbség annyi lenne, hogy kihúzva az ember nem drótokat és paneleket találna benne, hanem zoknit, alsógatyát.
Miután kiröhögtük magunkat a főnököm még távozás közben megjegyezte, hogy az előlapokra mehetnének valamilyen folyadékkristályos vagy hétszegmenses kijelzők amik mutathatnák az adott fiókban lévő fehérnemű darabszámát.
Ennél a pontnál kissé elgondolkodtam, ugyanis a fehérneműk számontartása nem triviális és lehetőleg automatizáltnak kellene lenni. Ezen kicsit rágódtam, körbejárva az összes lehetőséget, de ebéd utáni kávézásra meglett a megoldás:
Minden gatya kap egy RFID chipet és a fiók aljában lenne az olvasó. Minden egyes fiók zárásnál lekérdezi a chipeket és módosítja a kijelzett értékeket. Mivel, jó lenne, ha a bútor nem növelné a lakás energiafootprintjét, ezért jó lenne, ha a fiókok autonóm tápellátással rendelkeznének. Ennek a megoldása, ha a bútorsínek görgői egyben kisméretű generátorként dolgoznak a kijelzők pedig epapír alapúak lennének.
A fiók kihúzása és betolása elegendő energiát szolgáltatna a lekérdezéshez és a kijelző frissítéséhez.