Jelentem itthon vagyok Ózdon. Szép volt, jó volt, de kár, hogy vége... :(
Kezdem a legeslegelején.
Szombaton reggel már mintegy lázas kisgyerek, fél hétkor ébren voltam. Jól tettem, mert így az előre beígérttől (reggel 10-kor indulás) jóval hamarabb tudtunk elindulni: pontban 8-kor gurultunk le az autóval a járdáról az útra. :)
Az út viszonylag csendesen telt, CD-RW-re kiírt MP3 szólt kb. az M3-asra felhajtásig, aztán végül "már fáj a fejem ettől a zenétől" kommenttel apám rátaposott a STOP gombra. :D
Tíz óra múlt 5 perccel már Pest városában voltunk, innen még kb. 5-10 perc Géza bátyámék lakásááig. Kicsit meglepődtek, mert ugye ők olyan dél körül vártak - az előzőleg megbeszéltekhez mérten. Na sebaj, az örömködés ettől még nagyobb volt.