Meló után, békésen battyogok a 61-es Karolina úti megállója felé, az embertársaim elviseléséhez szükséges kedvenc mantrámat (Halálhalálhalálhalálteismegdöglesz...) ismételgetve, amikor feltűnt egy fickó a megállóban. Középhúszas, kinézetre egy B kategóriás informatikus, egy enyhén elmeroggyant és egy hipster keverékének tűnt. Fején egy fekete, 50-es évekbeli, csapott fedora kalap, apró kitűzővel. Sunnyogó mozgása arra utalt, hogy valamit alkotni akar a megálló esővédő teteje alatt. Jó tíz-tizenöt másodperccel később már ment is tovább.
A hiénák kíváncsi állatok, és én is az vagyok, ezért, gondoltam, meglesem mit alkotott. Az előítéleteim azt súgták, valamilyen liberális vagy balos világmegvilágosító igazsággal, esetleg egy kendershop matricáját fogom találni.
Tévedtem. A kalapos barátunk, a megálló hirdetési felületére, szép akkurátusan, égkék szigetelőszalaggal, felragasztott egy A4-es hirdetményt, amin a fején viselt kalap volt látható és az állt rajta, 14-es félkövér Arielel szedve, hogy ötödikén, a vasúti híd alatt, elvesztette a kedvenc kalapját, és aki megtalálta az keresse a hirdetményen megadott telefonszámon, de írhat emailt is.
Mire sikerült felocsúdnom a hirdetmény okozta sokkból, hősünk kiragasztott még kettőt ugyanebből a firkálmányból és elpályázott. Így még most is agyalhatok, vajon mi volt az akcióval a célja.
Magányos és így keres kapcsolatot?
Ilyen gyerekes módszerekkel akarja szívatni valamelyik ismerősét?
Valamilyen alaposan kifundált csaláshoz keres ezúton balekot? Pár évvel korábban voltak hasonló stílusú szedéssel készült plakátok a környéken, de azon eltűnt embereket kerestek.
Vagy csak szimplán roggyant kalapos barátunk?
Vagy egyszerűen, csak a déli palacsintámba kevertek valamit a konyhán és ez már nem Magyarország, hanem Csodaország? Ez utóbbi esetében csak reménykedni tudok, hogy a D kosaras mellekkel felszerelt Alizzal is összefutok...
