Pedig itt volt a lehetőség.
Azt gondolná az ember, hogy egy-egy válság összekovácsolja az egyébként széthúzó tagokat. Amikor össze kell fogni, amikor segíteni kell egymást, amikor az összehangolt akciók nyilvánvalóan eredményesebbek lennének, mintha mindenki külön dolgozik a megoldáson.
Nem ez történt. A brüsszeli központban felmerült ugyan, hogy cselekedni kellene, de elbénáztak mindent, amit csak lehetett.
1. A vakcinabeszerzés végtelenül amatőr módon zajlott.
[...]
2. A járvány negatív gazdasági hatásait ellensúlyozó („forradalmi”-nak nevezett) pénzügyi csomag szétosztása kétségbe vonható elvek mentén történik, de az igazi probléma az, hogy lassan-lassan-lassan, nagyon lassan.
[...]
3. Néhány kirakatpélda kivételével egyáltalán nem volt kölcsönös segítségnyújtás a tagállamok között,
[...]
4. Jóval több, mint egy év telt el az EU védettségi igazolvány bevezetéséig.
[...]
5. A határzárak (igazából: szigorítások) az EU egyik legfontosabb, közember számára leginkább érezhető és értékelhető vívmányát törölték el, villámcsapásként, egyik pillanatról a másikra.
[...]
6. Központilag megfogalmazott egészségügyi, logisztikai, jogkorlátozásokra vonatkozó, stb iránymutatásra lett volna szükség és központilag szervezett, hiteles edukációra.
[...]