Két éve a COVID megmutatta, gyakorlatilag bármilyen korlátozást be lehet vezetni egy demokratikus országban is kellő politikai akarattal. Ami mellett eltörpülnek az olyan rég halogatott lépések, döntések, mint az autók számának csökkentése, kitiltása a városi övezetekből, vagy a fosszílis energiahordozóktól való függőség felszámolása, megújulókra való teljes átállás, nagy kilengéseket is bíró hálózat kifejlesztésével.
Most az orosz-ukrán háború és a nyugat erre adott szankciói mutatták meg, hogy gyakorlatilag bármilyen világgazdaságot érintő korlátozást be lehet vezetni kellő politikai akarattal, még úgy is, hogy ez gazdaságilag nagyon fáj a nyugati kormányoknak, oligarcháknak, multiknak.
Csak és kizárólag a politikai akarat hiányzik ahhoz, hogy egy fenntarthatóbb, egészségesebb világgazdasággá formáljuk a jelenlegit. Hogy vállalva a többletköltségeket betiltsuk a pálmaolajat, a kínából ideszórt bóvlit, az évente elavuló okostelefonokat, az etikátlan körülmények között bányászott nyersanyagok felhasználását.
A többi mind csak kifogás. Csak a politikai akarat és az áldozatkészség hiányzik egy jobb, élhetőbb, fenntarthatóbb világhoz.