Másnap – szerencsére nem volt másnap :o) Viszont annál szomorúbb a hazafelé út...
Vasárnap az én Gergő cimborámnál voltam és ettünk, ittunk. Azért valami hasznosat is csináltunk: fúrtunk-faragtunk az új lakásában, Csomádon. Este akartam még menni táncolni, de elfáradtam, majd elszenderedtem...
Hétfőn egy hirtelen ötlettől vezérelve ellátogattam régi iskolámba a Puskás Tivadar Távközlési Technikumba. Annak ellenére, hogy szünnap volt, elég sokan voltak ott. nem véletlenül. Délután a világűrt megjárt külhonba szakadt hazánkfia, Charles Simonyi vendégeskedett a Puskásban. Ennek az volt az előzménye, hogy az iskolából sikeresen hoztak létre rádiós kapcsolatot az éppen az űrben tartózkodó Károllyal. Az esemény egy díj-átadó, néhány kérdésre válaszolós, rohangálós ceremónia lett. Ha nem csak egy óra lett volna mindenre, nyílván nyugisabb lett volna – mert valószínűleg mindenkinek lett volna egy-két kérdése, ezzel a nem mindennapi élménnyel kapcsolatban. De legalább megtudtam milyen időzónában van az űrállomás.
Kedden pedig koncert a Tabánban, majd este a már-már elfeledett Salsa lépéseket elevenítettem fel a Budha Beachen a keddi Salsa nyitópartin. A zene jó volt, nem voltak túl sokat, és úgy estefelé már kezdett eléggé hűvös lenni. Talán még korán van a szabadtéri hacacáréhoz?
Így aztán talán nem is csoda, hogy szerdán igen fáradt voltam – egész nap...