- uid_17626 blogja
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
- 308 megtekintés
Hozzászólások
Vélemény a linkelt oldalról:
"Sajnos az 52 döntési modellben van sok, ami csak az oviban segíthet...miért kell ahhoz valakinek döntési minta, hogy tudja milyen zenét szeret?....Kevés hasznos info, nagyon-nagyon drága ahhoz képest amire jó..."
:)
Viccet félre téve olyan, hogy jó döntés fogalmilag kizárt, csak a legkevésbé rossz döntést ismerem. Ha valaki javítani akarja döntési készségeit, akkor a póker és a sakk a tökéletes gyakorlás. Az előbbi segíti a legkisebb rossz kiválasztásának a gyakorlását. A második megtanít komplexen látni egy helyzetet. A sikerhez mindkettő nélkülözhetetlen.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Egyetértek az idézett véleménnyel. :)
Nincs 52 jó módszer. Jó, ha a harmada használható.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Ez a pontos lényeg. Mi a megismerhető legjobb a sok rossz közül.
Stephen Wolframot foglalkoztatja az irreducibility téma köre. Megismerhetetlen egy optimum bizonyos lépcsőfokok nélkül. De ami izgalmas, hogy közben találunk elfogadhatóan jó heurisztikus megoldásokat, melyek a hard problémákra gyakorlatban jó megoldást adnak.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
sub :)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Legtöbbször szuboptimális megoldás van, de a kérdés az, hogy mit javítunk vele? Ha sokszorosan rosszabb folyamatot, akkor sokszoros a javulás. Ezért nem kell mindig végtelenben gondolkodni (végtelen pontosság, végtelen kicsi hiba, végtelen sebesség, vagy éppen a kombinációs térből kiválasztható összes model közül a legjobb stb).
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Nálam a döntési modell amikor a legallyazott fára felkötöm az irányítóköteleket és kicsit megfeszítve megézem merre hajlik a fa. Nem vagyunk egyformák...
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Köszönöm. Van olyan az 52 modell között, amit te magad alkalmazol a saját döntéseidben?
Csaba
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Leginkább a pontozást és súlyozást. SWOT is elég alap. Kockázat becslést is használok. Legjobb és legrosszabb szkenárió kivetítése és elfogadása, mielőtt belevágok valamibe.
Van egy sajátom is, amiért már kiröhögtek itt párszor. Mindig ezt használom, ha gyors válasz kell. Az ötlet még kb 15 éves koromban született. Észrevettem magamon, hogy eldöntendő kérdéseknél nemcsak "igen" és "nem" van, hanem nálam van még a "nem tudom" is. Azt is észrevettem, hogy ez blokkol és jó lenne feloldani. Ekkor ezt találtam ki, hogy legyen a "nem tudom" egyenlő "nem", de ha a "nem" nem tetszik, akkor legyen "igen". Mai napig használom. Nem probléma, ha ezzel olyan választ adok ami helytelen. A lényeg, hogy monitorozzam és merjek változtatni a döntésemen. Lényegében mindig, amikor szükséges, akár megfordulni is.
Azóta végiggondoltam, hogy ez miért jó és egyszerű stratégia. Az ember el akar jutni valamilyen állapotból valamilyen másik állapotba. Tudjuk azt, hogy végtelen lépésből biztosan eljutunk oda. Tehát a legrosszabb esetben ennyi lépés kell hozzá. Ez lényegében azt jelenti, ha még nem vagyunk ott, akkor egy újabbat kell lépni. Minél jobbat lépünk annál közelebb kerülünk a kívánt állapothoz. Emiatt két dolgot kell megtennünk, minél jobbat lépni és minél többet. Ahhoz, hogy többet léphessünk, gyorsan kell lépni. Minden egyes lépéssel a szumma kudarc esélyét csökkentjük le.
// Na ezt most nem tudom, hogy formázzam, de ismerve a képzettségedet, te érteni fogod így is.
Szóval a siker esélye:
1 - \prod_{i=1}^{\n} a_{i}
Ahol n a lépések száma, a_{i} pedig a kudarc esélye az adott lépésnél.
Nem lesz nulla a kudarc esélye soha, de eliminálhatjuk a jelentőségét.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
eldöntendő kérdéseknél nemcsak "igen" és "nem" van, hanem nálam van még a "nem tudom" is. Azt is észrevettem, hogy ez blokkol és jó lenne feloldani. Ekkor ezt találtam ki, hogy legyen a "nem tudom" egyenlő "nem", de ha a "nem" nem tetszik, akkor legyen "igen".
Ez nagyon érdekesen hangzik, most, hogy így leírva olvasom, én is nagyon sok mindenben pont ezt használom, csak eddig ez nem volt így tudatos. Én ezt úgy racionalizálom, hogy a legtöbbször a reflexből adott "nem" csak lustaság vagy az, hogy nem akarok változtatni a szokásos rutinon. Ha felismerem, hogy a "nem" döntés ezekből jött, és nem pedig racionálisan indokolható módon, én is "igen"re fordítok.
Köszi a fönti levezetést is, sajátos megközelítés, átgondolom.
Csaba
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Bayes megközelítést ismered? SZUBJEKTÍV ismeretből indulunk (mi határozzuk meg, hogy szerintünk mekkora az esélye egy dolognak, ez intuíció és múltbeli tapasztalatok emléke), majd update-eljük az infót további OBJEKTÍV infókkal. És így a végén kapunk egy végleges várható esélyt.
Ennek előnye és célja, hogy nagyon minimál infóból is tudjunk dönteni és ne kelljen hozzá több száz vagy ezer minta.
Kiegészítés:
Tehát egy előzetes valószínűségi eloszlásból jutunk el (prior) egy utólagos véglegeshez (posterior). Ez utóbbi több mindent tartalmaz, így szofisztikáltabb és okosabb módon mutatja a várható kimeneti esélyeket.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Igen, ismerem a Bayes megközelítést, van egy nagyon konkrét bioinformatikai problémakör ahol alkalmazzák. Döntésekre még nem hallottam alkalmazni, de végülis elég logikus.
Csaba
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Annyival kiegészíteném, hogy két lépés között gondolkodunk, informálodunk, adatokat gyűjtünk és tanulunk. Szóval nem csak lépegetünk. ;)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Ha igen/nem helyett igaz/hamis is játszik, akkor bejöhet a mennyire igaz is a képbe:
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni