Tegnapról adós maradtam a nagy görényhack elregélésével.
Délután, megfelelő mennyiségű kávé elfogyasztását követően, kellően felkészültnek éreztem magam a művelet elvégzésére. Fogtam egy vizuális loggert (kamera), Code Analysis Toolt (macska), es egy kernel trap-et (kukászsák) és levonultam a helyszínre. A védelmet egypár melóskesztyűvel növeltem, mert a tapasztalat azt súgta, hogy egy lakott kotorékban bármi is van, az harapni fog.
Első lépéskén lefuttattam egy backdoor checket, mert törési művelet közben már harapott bokán ürge. Miután ez negatív volt, elindítottam a loggert és megpingeltem a lyukat egy bottal, de csak óvatosan hátha child processzek is futnak odabent. A pingre nem jött válasz és C.A.T sem dobott hibaüzenetet, ebből arra következtettem, hogy a user már átköltözött egy másik sitera. Biztos ami biztos alapon elhelyeztem a kernel trapet és tapasztalt faunamolesztálóként, magamfelé húzva felemeltem a rönköt. Az így eltávolított tűzfal mögé benézve, feltárult a szerver belső stuktúrája, amit az otthonos user még mohapárnával is kibélelt. Ez utóbbi egyik pillanatról a másikra élénk hullámzásba kezdett és kissé kábultan egy poszméh mászott elő belőle, szorosan nyomában a többivel.
"Francba, ez egy honeypot, és tele van buggal!"-realizáltam, továbbra is ölelgetve a 80 kilós rönköt. Aztán, az első pánikból felocsudva az eszembejutott, hogy a poszméh a stupid user kategóriába esik, az-az nagy, szőrös, lassú felfogású és veszélytelen.
Az immáron feleslegessé vált rönköt elcipeltem, hátrahagyva C.A.T-et, hogy az végezze el a debugolást.
