Ez a hét, a megvilágosodás hete volt. Ideje volt, merthogy jobb későn, mint soha és hasonló okosságok, de francba már a jóhiszeműséggel, meg a bizalommal. Ezt a két utóbbit mindig megfogadom, aztán meg megszegem. Lehet, hogy titokban, tudat alatt mazochista vagyok... Már, csak az előbbiek fényében megváltozott hozzáállás hiányzik részemről, de lehet, hogy ez így is marad. Lehet, hogy fásult is vagyok, meg a konfliktusokat is utálom, ez utóbbi viszont nem lehet, ez tény. Na meg ez a nyomasztó idő sem segít, mintha nem lenne elég az egyéb. Egy reset gomb vagy főkapcsoló milyen jól jönne sokszor, a fülem mögött még el is érném...
De, hogy valami linuxosdi is legyen: feltettem az openSUSE 13.2-t egy nem túl gyors, nem túl fitt gépre csak, hogy meglessem(2,5 GHz Celeron, 512 MB RAM, valami ősrégi, mákdaráló HDD, integrált grafika stb.) és tip-top minden, minden működik, van hálózat, van hang és kép, nem volt driveres vacakolás, mindent felismert, frankó nagyon az egész. Erre elkezdtem méregetni a notimat, hogy nem-e kellene majd egyszer csak... Arra jutottam, hogy de, kellene, csak előbb hely is kellene, ahhoz törölni meg kiírni kellene, ahhoz meg sok lemez és kedv kellene, ez utóbbihoz meg az kellene, hogy ennek a blognak az eleje ne arról szóljon, amiről most épp szól.
Na de majd...