Reggel arra ébredtem, hogy görcsöl a vakbelem és rotyog a gyomrom, plusz az egész bélrendszerem.
"Fasza, a legjobb időzítés egy gyomorfertőzésre." - gondoltam, aztán jött a szokásos gondolat, hogy vajon mit ehettem tegnap. Ez a része nem olyan egyszerű dolog, mert fél órás gondolkodás után ki tudtam zárni a csokoládét,a babot, a halat és a rizst, plusz az ezen az égövön épp nem termő növényeket. Ettől nem lettem előrébb, bár a a tükörből visszanéző szőrös alak borotválása közben beugrott, hogy talán a Tescos tej lesz az. Reggelit emiatt inkább kihagytam és ájultan aludtam a vonatban. A MÁV utasbarát szolgáltatásának hála húsz perccel korábbra tették a vonatom, hátha nem töltök elég időt a munkahelyemen. Eddig 18+4 óra túlórám van ebben az évben, de legalább indított egészségbarát pályázatot a cég. Csak épp, ott fordult a viccbe a dolog, amikor azt bizonygatták, hogy olyan relaxációs gyakorlatot oktatnak majd, 4-5 óra alvást tud pótolni 30 perc alatt. Remek, ha csak kezdő szinten csinálom, és hozzáteszem a napi való 5 órámhoz, pont meglesz a szükséges minimum.
Benn a munkahelyen, egy kávéval lerendeztem a gyomrom, aztán finoman megpróbáltam beleolvadni az irodába. Többé-kevésbé sikerült is, bár megjött az új ültetendő panel. Hurrá, 5x170 alkatrész, plusz panelonként két BGA kontroller. Érzem, hogy a héten még meetingelni fogok az egyetemen a haverral, miközben forrasztódnak a procik.
Közben a cégél eggyel magasabb fokozatba kapcsolt a digitális diktatúra, gondolom, a közelgő bértárgyalásnak hála. Az IT-sek rájöhettek, hogyan lehet központosítva proxybeállítást telepíteni a firefoxba. Plusz felkerült egy hálózati forgalom monitorozó kliens is, ami már múlt héten is szemet szúrt, így reggeli indításnál a remote-desktop alkalmazással ez is felkerült a kilövendők közé. Nem az zavar, hogy monitoroznak, hanem az, hogy ezt a hátam mögött teszik. Viccesnek tartom, hogy félmegoldásokkal akarják kliens oldalon próbálják megfogni a usereket ahelyett, hogy rendesen felkonfigurálnák a hálózatot. Mindegy, nem ezért fizetnek.
Kettőkor leléptem, hogy időben kiérjek a MÁV kórházba, az idei MRI trance partira. Fél négy után már cuccoltam is kifelé a gatyámból a fém és mágneses térre érzékeny dolgokat. Ezzel sikerült a táskám súlyát megdupláznom, ami nem kis teljesítmény mivel alapban cipelek egy laptopot is. Tiszteletkörök lefutása után, füldugó plug-in és némi lézeres szintezés után kezdődött a buli. Ez készülék combosabb lehet, mit a tavaly előtti, mert a mágnes mozgását melegség formájában érzékeltem. Vagy csak az utóbbi 3 hét vastablettás kúrájának a hatása. Este meg is nézem, hogy hónaljban nem kezdek-e rozsdásodni. Végén még szereznem kell golyós Hammerite-ot.
Négy után, ki is vágtak az ajtón és közölték, hogy másnap lesz csak eredmény. Ez nem tetszik, most egy napig várhatok a képekre.
Visszafelé Kisföldalatti, ahol majdnem rutinból a Csoki művház felé vettem az irányt. Hiába, ha folyton ugyanazon az útvonalon jár az ember...
Deáknál ugrás a 2-esre, és ima, hogy 25 perc alatt kiérjek a Délibe. Az igazi show a Kossuth téren kezdődött, amikor felszállt egy 80+-os üvöltözős, koldus tatter. Itt egy kicsit lehidaltam, ugyanis az öreg olyan showt vágott le, hogy 15 perc alatt 1800 forintot szedett össze. Ilyenkor legszívesebben üvöltenék. Úgy értem, az öreg, azonos időegység alatt, öt és félszeresét kereste az én fizumnak, és semmi óngőz szívás vagy valami görcsölés. Ilyenkor úgy érzem, pályát tévesztettem.
Az egészben az a legszánalmasabb, hogy elég nézni a többi ember arckifejezését, és simán látni rajtuk, hogy megeszik a showt és bűntudatuk van. A csőben utazó birkákat, csőbe húzták és lehúzták. Ennyi...
Szerencsére a BKV nem hozta a formáját, így sikerült az ötös vonatot elérni.
Itthon aztán rájöttem, hogy nincs kenyér, úgyhogy marad a tortilla sütés.
