Mai Metróban található egy cikk, hogy az üresen árválkodó üzlethelyiségek kirakataiból mostantól sikeres, magyar vállalkozók arcai néznek le ránk. Az ötlet erősen pedzegeti az iróniaérzékemet, lévén, ennél képmutatóbb megoldást nem is találhattak volna, egy, a magyar gazdaság állapotának fokmérőjére. Ugyanis az üres belvárosi kirakatok körbetapétázása, akármennyire is esztétikussá teszi, az amúgy apokaliptikus filmek háttereként remekül funkcionáló utcákat, nem hoz megoldást.
A kiadatlan üzletek mögött is a klasszikus, magyaros háttér található meg. Az egyik nagy probléma, hogy nincs ami motiválja az üzlettulajdonosokat ezen ingatlanok kiadására. Hogy pontos legyek, nincs ami ezen helyek olcsón történő kiadására ösztönözzön. Ahogy a legtöbb területen, itt is, a magyar átlag mocskosul sok pénzt akar keresni, minimális erőfeszítéssel.
A 8-10 hónapja, esetleg évek óta, üresen álló üzletek fenntartására a tulajok nem fordítanak, nincsenek vele jelentős kiadásaik, ezért nincs is amiért "mindenáron" ki vagy el akarnák akarnák adni ezeket a helyeket. Még akkor is, ha az egész utca üres üzletekből áll, elvárják, hogy egy 20 négyzetméteres bolt termelje ki nekik a minimálbért.
Itt jön létre a 22-es csapdája. Azon vállalkozások, akik kereskedelemmel kívánnak foglalkozni, kénytelenek az indulástól fogva egy vagy két főállású munkatárs bérét áldozni bérleti díjra. Lehet huhogni, hogy ezt le lehet írni a kiadásként, vagy akinek nincs megfelelő tartaléka az ne kezdjen vállalkozásba, de felhívnám a figyelmet arra a két apró tényre:
Nagyon sok esetben az üzletek bérleti díja is zsebbe megy ahogy az albérleteké is.
A jelen magyar piaci helyzetben nehéz előteremteni egy vállalkozás indulótőkéjét.
Egy ilyen méretű plusz kiadás, sokszor már az indulásnál bele is veri az első szöget az induló vállalkozás koporsójába.
Idén májusban, egyik ismerősömmel próbáltunk üzlethelyiséget találni a vállalkozásához. Az igény utcafronti 3 iróasztal részére elegendő hely, plusz WC lett volna. A legolcsóbb "zsebbegazdaságos" havi ajánlatok a belvárosban 180.000 HUF+rezsi körül alakultak, kifelé haladva 80-90000 HUF körül álltak meg. Próbaképp, több helyen is felajánlottuk, hogy határozatlan idejű, havonta megújuló szerződés keretében, négyhavi kaucióval, 40-50000 HUF+rezsi áron kivesszük és felújítjuk a helyet. Ez, az esetek többségében, olyan reakciót váltott ki, mintha a bérbeadó családjának a leölésére tettünk volna ajánlatot. A legviccesebb talán az a "garázsbolt" tulajdonos volt, aki öt perccel korábban még azt ecsetelgette, hogy három éve nem tudja kiadni, mert annyira pang az üzlet.
Külön misét megér, hogy az ingatlanos hirdetések mennyire "rugalmasak", tízből nyolc esetben a hirdetésben írt összeg akár másfélszeresére is nőtt a megtekintés pillanatában. Volt aki szemrebbenés nélkül tagadta le, a telefonban megadott összeget. Az egyik irodaház, ahol 2200+áfa/nm áron hirdettek irodát, ügyintézője bevallotta, hogy min. 4000 HUF lenne a bérleti díj, csak ennyiért senki nem jelentkezne.
Szóval, jól mutatnak ezek a plakátok a kirakatokban, csak épp eltakarják a valós problémákat.
