Lényegében én sohasem szerettem írni. Nem is tudok szépeket és jókat írni. Nem is tudom miért olvassátok a blogomat.
Viszont vannak helyzetek, amikor úgy érzem ebben tudok feloldódni, megnyugodni, új erőre kapni.
Úgy gondolom, a tegnapi blog bejegyzéseimmel eléggé megkongattam lelkem harangját, és vészjósló rezgései nem kerülték el a billentyűzetet sem. Persze ennek nyilván sok értelme nincs, vagy csak az egész annyira jellemző rám, nem tudom…
Mindenesetre nem bírtam ki, hogy ne ragadjak pennát, s ne küldjem el Neki lelkem lenyomatát, így a végórában