A GNOME 3.0 megjelenésétől kezdve a GNOME desktop környezet alapvető hardveres renderelési támogatást igényel. Ezzel több probléma is van. Néhány hardvergyártó nem ad megfelelő drivert, illetve a GNOME virtuális gépen való futtatása is a legtöbb esetben problémás, hiszen a virtuális gépek többsége nem kínál vagy nem emulál hardveres gyorsítást. Annak érdekében, hogy a GNOME 3 ilyen környezetekben is használható legyen, a fejlesztők egy ún. "fallback mode"-ot implementáltak. A fejlesztők a "fallback mode"-dal nem egy alternatív GNOME 2 élményt kívántak nyújtani a GNOME 3 mellett. Valójában a "fallback mode" mindig is csak egy hézagpótló volt. Ennek ellenére sokan használták arra, hogy visszanyerjék produktivitásukat.
A GNOME fejlesztők most eljutottak oda, hogy a "fallback mode" még ugyan működik, de egyre több a probléma vele, nem olyan minőségű, amilyennek szeretnék. Ennek több oka is van: