Amikor a véleményedet kérik

 ( Oregon | 2019. január 16., szerda - 17:13 )
Keresem a kritikus pontokat és NEM dicsérek (mert úgy értelmezem nem az a feladat).
21% (54 szavazat)
Keresem a kritikus pontokat ÉS dicsérek.
67% (174 szavazat)
Csak dicsérek.
0% (1 szavazat)
Próbálom kerülni a konkrét választ, mert nem akarok konfrontálódni.
2% (6 szavazat)
Visszakérdezek, hogy: Mi a feladat: kritizálni vagy dicsérni?
10% (25 szavazat)
Összes szavazat: 260

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Régebben: "Keresem a kritikus pontokat és NEM dicsérek (mert úgy értelmezem nem az a feladat)"
Jó pár éve: "Visszakérdezek, hogy: Mi a feladat: kritizálni vagy dicsérni?"

Régebben sokszor mondtam: "A dicséret bealtat!" :)
...ami tényleg igaz. Sőt! Vagy Seneca vagy Marcus Aurelius mondta, hogy sem a kritika sem a dicséret nem része a műnek. :) (vagy valami hasonlót)

A dicséretnek is úgy van értelme, mint a hibák kiemelésének.

A "milyen jó lett" és az "ez de sz*r" ugyanannyira (nem) hasznos. A "XY nem jó, helyette inkább YZ, mert ABC" és az "XY jó ötlet, több kell belőle, mert ABC" szintén kb. egyforma lehet.

Mivan? Ki, miért, hol, mikor, miben?

Valaki. Valamiért. Valahol. Valamikor. Valamiben.

Értsd: általánosságban

Fekete vagy fehér?

"Értsd: általánosságban"

Nem értem.

A valaszokbol itelve: Mit csinalsz ha egy ismerosod kikeri a velemenyedet egy olyan dologrol, amit o csinalt, vagy tervez csinalni.

Delikvens: Nezd, osszetakoltam egy jatekot. Szerinted milyen?
1 ora mulva:
Te: (ld.: lehetseges valaszok)
---
Lambda calculus puts the fun into functional programming

De nem írja, hogy ismerős, lehet nemzeti konzultáció is. Nincs általános válasz, túl sok mindentől függ.

Anyád megkérdezni milyen volt az ebéd.
Kollégád megkérdezi, mi a véleményed a nőjéről.
Munkatársad szakmai véleményt kér tőled.
Főnököd szakmai véleményt kér tőled.

Ne legyél már ilyen! Ha nem megy ugord át.

> Kollégád megkérdezi, mi a véleményed a nőjéről.
> Munkatársad szakmai véleményt kér tőled.

Mondjuk ez rögtön két olyan kategória, ami különböző stratégiát kíván. :)

Ha a kolléga ugyanaz, akkor nem biztos. :)

Fickó búcsúzik az ismerősétol az állomáson. A végén még a vonatablakból odakiáltja:
-Ja, és a feleséged fantasztikus az ágyban!
Ezt látja a mellette ülő, megkérdezi tőle:
-Azt az előbb komolyan gondolta?
-Nem. Igazából átlagos, csak nem akartam vele megsérteni.

--
When you tear out a man's tongue, you are not proving him a liar, you're only telling the world that you fear what he might say. -George R.R. Martin

Fiad megkérdezi, hogy tetszik-e a rajza.

> Mondjuk ez rögtön két olyan kategória, ami különböző stratégiát kíván. :)

+1: nem visszakérdezni kell hogy mit várnak el, hanem értelmezni a helyzetet, és annak megfelelően kell választani a stratégiát.

De amúgy szakmai kérdésnél szakmai választ adok; személyes kapcsolatoknál meg pozitívat. (Nem vagyok közeli ismerősöm edzője.)

A visszakérdezés egy jó stratégia, mert viccesen szembesít. Senki sem sértődött meg rajta még. Általában felnevetnek és azt mondják: jogos

+1

Remek példák, köszönöm! Tükrözi, hogy miért értelmezhetetlen a kérdés így általánosítva.

Anyám 50 éve ugyanúgy főz, ha akarna se tudna rajta változtatni (voltak próbálkozások) - "Csak dicsérek."
Kollégám nőjével kapcsolatban "Próbálom kerülni a konkrét választ, mert nem akarok konfrontálódni." - Nem akarom újra elkövetni ugyanazt a hibát.
Munkatársammal szakmai beszélgetésben "Keresem a kritikus pontokat ÉS dicsérek" különben nem lesz megfelelő a végeredmény.
Főnökömmel kapcsoltban "Keresem a kritikus pontokat és NEM dicsérek" mert nem tart rá igényt, nem szereti a seggnyalást, ahogy én sem.
Biztos van olyan eset is, amikor visszakérdezek.

Na most akkor mire bökjek? (Tudom semmire, nem nekem szól a kérdés, de aki erre egyértelmű választ tudott adni, azzal valami baj van!)

Azokra a speciális esetekre emlékszünk, amik:
- gyakoriak
- fejtörést okoznak

Kivételek mindig lesznek, de ettől még van egy általánosan jellemző magatartásforma ami a sajátod. Továbbá az sem baj, ha csak a gyakori speciális esetek jutnak az eszedbe és azt általánosítod, hiszen az jellemző rád. Erről szólt a kérdés.
Neked a tartózkodom a javasolt választás. :)

ps.: Tudom, hogy nem tudományos a speciális esetek sokaságából általánosítani, de itt szerintem belefér, mert leginkább jellemző viselkedésre vagyok kíváncsi. Prekoncepcióm szerint egy kóder leginkább a véleményt úgy értelmezi, hogy kritikát kérnek, ugyanis munkájából kifolyólag ez a magatartás jellemzi. Lásd egységteszt, ami a kód elsődleges kritikája.

Értem, az biztos, hogy a kóder máshogy látja a világot :)
Mondjuk arról megnéznék egy szavazást, hogy az átlag HUP-os milyen személyiségtípusba tartozik.

ENTP-T

(INTP-t mert, de epp picit magam alatt voltam, nyilvan introvertaltabbak voltak a valaszaim a normalisnal).

Szerk: kuldj be szavazast :)

-1

Többség nem fogja érteni/energiát belefeccölni, sok értelme meg nem is lenne. Tudtommal ennek a kategorizálásnak nem túl stabilak a tudományos alapjai, szakmán belül erősen vitatott a validitása. Akkor már inkább Big 5, csak arról nehéz lesz szavazást csinálni. :)

> Többség nem fogja érteni/energiát belefeccölni, sok értelme meg nem is lenne.

Jogos lehet :)

> Tudtommal ennek a kategorizálásnak nem túl stabilak a tudományos alapjai, szakmán belül erősen vitatott a validitása.

Eddig ami kritikakat lattam eddig, annak nem sok tudomanyos alapja volt, vitatom a validitasukat :)

En ugy latom, hogy leginkabb a tekintelyelvuseg ("hat de Myers es Briggs nem is volt pszichomokus")!

---

Na most menni kell, majd kesobb befejezem a komment!

Pedig csak egy Google keresést kellett volna megeresztened:
https://en.wikipedia.org/wiki/Myers%E2%80%93Briggs_Type_Indicator#No_evidence_for_dichotomies

Ezek eléggé megalapozott kritikák. Az egyes "dimenziók" össze-vissza korrelálnak egymással, a felosztás nem fedi le jól a valós populációs eloszlást (normál eloszlással a többség az I és E közé esik, már a legfőbb kategóriát sem tudod a legtöbb emberre ráhúzni egyértelműen). Normális faktoranalízissel nem akarnak valahogy kijönni azok a fránya kategóriák...

De empirikusan se nehéz felismerni, hogy nem stimmel vele valami. Ha végignézed egy tesztnél a különböző eredmények leírásait, szinte mindegyikben van pár dolog, amitől a "sajátodénak" érezhetnéd, és jellemzően több is, ami nagyon illik rád. Olyasmi mint a jóslás, vagy a horoszkóp, szépen becsapja a kognitív funkcióidat és megadja a "basszus, ezt honnan tudta?" érzést, pedig semmiféle valós információt nem ad, csak ügyesen lövöldöz vaktában.

Ezzel szemben vannak alternatív, statisztikai eszközökkel sokszorosan alátámasztott módszertanok is, csak azok nem vezetnek ilyen frappáns, közérthető válaszra, illetve kevésbé érzi úgy az ember a végére, hogy ő micsoda special snowlake, ezért azt kevésbé csípi a jónép.

Emlékeim szerint, mikor egyszer néztem ezt, volt % is.

----------------
Lvl86 Troll, "hobbifejlesztő" - Think Wishfully™

> Az egyes "dimenziók" össze-vissza korrelálnak egymással, a felosztás nem fedi le jól a valós populációs eloszlást (normál eloszlással a többség az I és E közé esik, már a legfőbb kategóriát sem tudod a legtöbb emberre ráhúzni egyértelműen).

Mert preferenciat mer, nem pedig specifikus erteket a skalan. Meg ugye ott van az ambivert kategoria is, amit mar sokan pedzegetnek, es pont feloldana ezt a problemat. Viszont ambiverten belul is lehet a preferenciad inkabb introvert fele hajlo, vagy inkabb extrovert fele, szoval megint ott vagyunk, ahol a part szakad.

Mint ahogy irtam is a topicban, engem is felre mert, hiszen a teszt onbevallasos, az aktualis (vagy mindenkori) (szubjektiv) onkeped alapjan toltod ki. Na most vannak olyanok, akik jo onismerettel rendelkeznek, meg vannak olyanok, akik nem. En az elobbihez sorolom magam, de mivel epp burn-outom volt, ezert a normalisnal visszahuzodobb voltam, hopp meg is kaptam, hogy introvertalt vagyok (amugy ambi, intro fele hajolva).

> De empirikusan se nehéz felismerni, hogy nem stimmel vele valami.

Pont forditva gondolom. Empirikusan teljesen jol lejonnek a kulonbozo kategoriak; korbenezve az irodaban vagy haverok kozt, eleg pontosan fel lehet merni az embereket.

> Ha végignézed egy tesztnél a különböző eredmények leírásait, szinte mindegyikben van pár dolog, amitől a "sajátodénak" érezhetnéd, és jellemzően több is, ami nagyon illik rád. Olyasmi mint a jóslás, vagy a horoszkóp, szépen becsapja a kognitív funkcióidat és megadja a "basszus, ezt honnan tudta?" érzést, pedig semmiféle valós információt nem ad, csak ügyesen lövöldöz vaktában.

Mert preferenciat ir le, nem abszolut szemelyiseget.

Mondom, engem is INTP-nek mert elsore, de valahogy nem stimmelt a leiras. Voltak olyan dolgok benne, amik tenyleg magamra emlekeztettek, de valahogy megse allt ossze a dolog. Ekkor elolvastam az ENTP leirasat, es hopp, magamra ismertem :)

Mivel ezek preferenciak, ezert mindig fogsz olyan, _altalaban az adott emberek csoportjara jellemzo_ dolgokat talalni, amik specifikusan nem illenek rad. Es mindig fogsz olyan mas szemelyisegtipusokat talalni, amiben ugy-ahogy magadra ismersz.

Pont azert, amit fentebb is hivatkoztal: ezek nem abszolut ertekek, hanem preferenciak. A preferencia arrol szol, hogy _altalaban_ hogy viselkedsz, nem arrol hogy _mindig_ hogy viselkedsz.

> Ezzel szemben vannak alternatív, statisztikai eszközökkel sokszorosan alátámasztott módszertanok is, csak azok nem vezetnek ilyen frappáns, közérthető válaszra, illetve kevésbé érzi úgy az ember a végére, hogy ő micsoda special snowlake, ezért azt kevésbé csípi a jónép.

Kivancsi lennek rajuk, komolyan.

-

Amugy eddig csak az introvert-extrovertre hallottam meg ezt a statisztikai hibat, a tobbi dimenziora (S-N, F-T, J-P) nem igazan.

Es empirikusan en is itt latom a torespontot.

Sensing es intuitiv emberek baromi jol elkulonithetoek egymastol mar csak abbol is, hogy bizonyos tipusu temak soran kinek mennyire uvegesedik a tekintete (ki az akit ez baromira nem erdekel).

Feeling vagy Thinking? A preferencia baromi jol lemerheto abbol, ha valaki altalaban erzelmi felindulasbol vasarol, mond, tesz valamit, es ugyanugy sokat mondo, hogy ha az erzelmekkel nem torodve, kokemeny logikat alkalmaz kommunikacio soran.

Judging vs. perceiving? Biztos ismerosek azok az emberek, akik mar akkor eldontottek, hogy mit kell csinalni, mikor meg be se fejezted a mondatot, mig masok 3 napon keresztul ragodnak rajta, hogy a hatarido elotti nap jussanak vegre dontesre...

Megint: ezek nem azt jelentik, hogy aki sensing, annak sose lehetnek megerzesei, ahogy azt se, hogy aki inkabb erzelem alapon dont ne tudna logikus dontest hozni. Nem errol van szo. Ezek preferenciak. Ha az ejszaka kozepen az almodbol felkeltenek fel tudod-e mondani, akkor hogyan viselkedsz; melyik az az viselkedesi mod, amiben otthon erzed magad.

-

Sajat peldambol kiindulva:

Intuitiv skalan valahol a vege fele lehetek, baromira untat a monoton munka, nem erdekelnek a reszletek, sokkal jobban szeretek a jelen helyett elmeletibb dolgokrol gondolkodni. Pedig tudom, hogy vannak olyanok, akik nemcsak, hogy birjak, de szeretik is a szoszmotolos munkat, es tok boldogak, ha a vegere jutottak, viszont ki lehet oket kergetni a vilagbol barmilyen elmeleti temaval.

A feeling - thinking eseten szinten a thinking fele esik a merleg nyelve, de nem annyira mint az intuicio eseten. Ugyan tudok kokemenyen racionalista is lenni, de az erzelmi megfontolasokat is el tudom fogadni (meg ha nem is feltetlenul ertem oket).

Judging - prospecting? Igen ritkan jutok barmilyen konkret dontesre, altalaban kivarok, mig tisztazodnak a dolgok, vagy megyek a legvaloszinubbel, mikor mar nem lehet tovabb halogatni. De az utolso pillanatot (meg neha az utanit is) megvarom a dontessel... Nem veletlenul haladnak olyan lassan a pet-projectjeim, amennyire, meg ugy altalaban osszehasonlitva egy judging emberrel meg foleg.

-

Ahogy latszik, ezeknel a dimenzioknal a szelsoseg az tenyleg szelsoseg es nem kivanatos.

Mivel tarsadalomban elunk, ezert alkalmazkodunk a korulottunk levokhoz, ami pedig azt jelenti, hogy altalaban mindenki akar osztonosen, akar, (mint a sajat esetemben tudatosan) elkezd konvergalni a kozep fele. De attol fuggetlenul a szemelyes preferenciai nem valtoznak!

Tudom, hogy donteskepesebbnek kell lennem, mert csomo lehetoseget elszalasztok igy, de ennek a kreativitas esik aldozatul (ld. https://www.ted.com/talks/adam_grant_the_surprising_habits_of_original_thinkers).

Tudom, hogy sokkal jobban oda kene figyelnem a kornyezetem erzelmeire, mert kulonben megbantom oket, es megutalnak.

Tudom, hogy a monoton, reszletekre odafigyelo munka az fontos, hiszen hiaba vannak az embernek barmomi jo otletei, ha nem tudja oket megfeleloen implementalni.

Ahogy lathatod, tudatosan, a tarsadalom (es a jelenlegi helyzetem) elvarasainak megfeleloen konvergalok a kozep fele. Viszont a termeszetes preferenciam nem ez. De mivel a vilagot nem tudom megvaltoztatni, muszaj nekem alkalmazkodnom.

Es akkor most olvassuk ujra a wikipedia szocikket:

Statistically, this would mean that scores on each MBTI scale would show a bimodal distribution with most people scoring near the ends of the scales, thus dividing people into either, e.g., an extroverted or an introverted psychological type. However, most studies have found that scores on the individual scales were actually distributed in a centrally peaked manner, similar to a normal distribution, indicating that the majority of people were actually in the middle of the scale and were thus neither clearly introverted nor extroverted.

Es vizsgaljuk meg a fenti MBTI kritikat analitikus vs. holisztikus gondolkodas menten is, vajon ez melyik lehetett... (https://hup.hu/node/161960#comment-2293924)

Szerk:

azert bemasolom mire gondoltam:

Notice the common pattern in both studies. The Americans focus on individual items separate from their environment, while the Asians give more attention to backgrounds and to the links between these backgrounds and the central figures.

...

Perhaps it’s not surprising. A traditional tenet of Western philosophies and religions is that you can remove an item from its environment and analyze it separately. Cultural theorists call this specific thinking.

Chinese religions and philosophies, by contrast, have traditionally emphasized interdependencies and interconnectedness. The Ancient Chinese thought in a holistic way, believing that action always occurs in a field of forces. The terms yin and yang (literally “dark” and “light”), for example, describe how seemingly contrary forces are interdependent.

https://hbr.org/2014/04/are-you-a-holistic-or-a-specific-thinker

Amugy vicces is, mert multkor megemlitettem egy managernek, hogy mennyire nem birok ugy dolgozni, hogy elmondjak, hogy mit kell megcsinalni, de azt, hogy miert, mit akarunk kihozni belole azt nem. Igy eselyem sincs elgondolkozni rajta, hogy vajon a megoldas a legjobb-e, nincs-e hatekonyabb, de altalaban meg implementalni se tudom, ha nem ertem, hogy ez hogy kapcsolodik a kornyezetehez.

Erre o is valaszolt, hogy o meg azt nem birja, amikor gyorsan ki kell tolni egy hotfixet, a megoldas mar megvan, csak implementalni kell, es ehhez kepest a keletiek elkezdenek kerdezoskodni tok lenyegtelen, es latszolag nem kapcsolo dolgokrol.

Es akkor itt vilagitottam meg neki a ket fajta gondolkodasmod kozti kulonbseget. Ugyan addig nem mentem el, hogy jo lenne olyan embereket alkalmazni olyan munkara, amikben eppen jok, tehat egy analitikusan gondolkodo ember tokeletes egy hotfix kitolasara, viszont mondjuk architectnek nem biztos, hogy annyira jo, vagy hogy egy holisztikusan gondolkodo ember fel tud tarni olyan osszefuggeseket, amik esetleg kimaradtak, de neki viszont kell az ido, hogy konkretan megertse a problemat _annak kornyezeteben_.

Szoval azert ovatosan kell banni a nyugati tudosok altal kinyilatkoztatott allitassokkal; az altalaban csak az erem egyik fele.

Milyen tudományos alapra gondolsz? Hogy egy ember nem tudja bekategorizálni magát, vagy hogy a többiek nem tudják őt? Mert szerintem de.
Maximum a tudományt nem érdekli, ahogy az sem, hogy egy festmény szép-e, emberek vagy táj van rajta, egyenesek vagy görbék a vonalai, kontrasztos vagy sem, stb.

A társadalomtudományokban szeretnek kategorizálni, nem ezzel van a baj.
Egyszerűen ez a módszertan rossz, statisztikai eszközökkel igazolhatóan nem illeszkedik az emberekre. Te hiába érzed úgy, amikor a teszt végén kipottyan a rizsa, hogy az milyen frappáns leírása a különleges személyiségednek, attól még nem lesznek validak a kategóriák. Lásd fentebbi hsz-em.

.

Mondjuk nekem az a tapasztalatom, hogy ez simán változhat.

----------------
Lvl86 Troll, "hobbifejlesztő" - Think Wishfully™

[X] Azt mondom, amilyen. Nem hazudok, max. ha kényszerítenek, vagy nagyon bántó lenne.

Se a kritika, se a dícséret nem hazugság :) Én nem tudom elmondani milyen valami, max azt tudom elmondani mi tetszik rajta (=dícséret) és mi nem tetszik (=kritika). Hogy ez jó vagy rossz nem tudom, csak egy vélemény.
--
desktop: Mint/Cinnamon
laptop : Windows10

visszakerdezek, hogy a szo amit kertek az a "vedtek"-e?! :DD

Közbeékeléses módszert használva a mondatomat úgy szerkesztem meg, hogy benne legyen a "szerintem" szó, így nem annyira sértő a kritikám és kihangsúlyozom vele, hogy ez csak az én véleményem, nem muszáj azt elfogadnia.

Egyébként a másodikra szavaztam, mert ha kifejezetten tetszik valami és köze van a kritizált tartalomhoz, akkor azt meg szoktam említeni (pl.: "az a festmény nagyon nem illik a szobához, de egyébként az tökre tetszik, hogy az a kis sarok kékre van festve"").

--
This is a joke about UDP. I don't care if you get it.

+1 a "szerintem"-re. Korábban volt pár emberrel súrlódásom, hogy szerintük sokszor kinyilatkoztatva mondtam dolgokat én meg nem értettem, hogy miért mondják, mikor én csak a véleményem mondtam nekik. Némi "szeritnem" meg "úgy látom/gondolom/érzem/stb."-mal már egyértelműbb volt számukra is, hogy igazából ez az én véleményem. Ugyanígy általános* jelenségekre az "általában" időnkénti nyomatékosítása is hasznosnak találtam. Persze, tőlem is megkapták már, hogy azért ők is kezelhetnék úgy a dolgokat, hogy ha valaki mond valamit, akkor az alapvetően a saját véleménye, gondolata, kivéve, ha van hivatkozás másra.

* Egyébként hócipőm tele van a "ne általánosíts!" jellegű kijelentésekkel. Ha valami az esetek döntő többségében úgy van, akkor azt fogom mondani, hogy általában X, különben lehetetlen beszélni jelenségekről. Igen, vannak kivételek, de egy modellt sem azért állítunk fel, mert egy rendszer kivételeiről akarunk diskurálni, hanem azért, mert a főbb jellemzőket meg akarjuk fogalmazni.

És amúgy ezek azok az apróságok, ami maitt szokott lenni egy interjún HR-es kör is valahol.

----------------
Lvl86 Troll, "hobbifejlesztő" - Think Wishfully™

Pszichológusok szerint a "szerintem"-mel kezdődő mondatok passzív-agresszívek.

Mi alapján?

----------------
Lvl86 Troll, "hobbifejlesztő" - Think Wishfully™

Már nem tudom ,hol olvastam. Most rákerestem.

Csak implicit:

http://www.pszichologus1.hu/passziv-agresszio/

"A passzív agresszió azt jelenti, hogy valaki nem nyilvánítja ki ősszintén, nyíltan valakivel kapcsolatosan a dühét, a haragját, hanem ezeket az érzéseket következetesen igyekszik eltitkolni, elfedni. "

Sokszor a "szerintem"egy burkoló.

De hát itt erről szó nincs, hanem arról van szó, hogy egyértelművé teszed, hogy ez a te véleményed, meglátásod. Pont, hogy a vita felvállalása szerintem, az, hogy ha kifejtem, hogy nekem mi a véleményem.

----------------
Lvl86 Troll, "hobbifejlesztő" - Think Wishfully™

Ez inkább arra vonatkozik, aki azt gondolja magában, hogy "sz.r az egész úgy ahogy van", de azt mondja ki, hogy "figyu, szerintem ez jó így, ne baszkuráld", mert nem akarja megsérteni a kollégáját vagy tudom is én miért.

Amiről én a szál elején írtam az arról szól, hogy kerek-perec elmondom mi nem tetszik, de mivel így töményen esetleg úgy érződne, hogy az inkább fikázás, ezért néha közbeszúrok ilyeneket, hogy "szerintem", "én úgy gondolom", stb., ezzel jelezvén, hogy nem sértegetni akarom a kritikámmal a munkáját, de ez a véleményem róla. Bár, jobban belegondolva ez is szituációfüggő és inkább hosszabb kritikáknál van nagyobb szerepe ennek, mert egy rövid 1-2 mondatoson nyilván senki nem fog megsértődni, de amikor órák hosszat sorolom, hogy mi nem jó, akkor azt már lehet magára veszi az ember.

--
This is a joke about UDP. I don't care if you get it.

Olyan pont mipért nincs, hogy amikor megkérdezik a véleményemet, akkor elmondom a véleményemet? Mert nálam ez a szokás. [ Valószínűleg ezért van az, hogy nem nagyon kérik a véleményemet (-:: ]

> Sol omnibus lucet.

+1

Az az első kettő közül az egyik. Valószínűleg rád a "rosszabbik" vonatkozik akkor.

Amikor megkérdezi valaki a véleményed, akkor azt szeretné tudni, hogy egyetértesz-e vele, illetve súlyosabb esetben ilyen hátulról jövő formában próbál rávenni arra, hogy egyetérts vele. És ennek így semmi értelme, mert a kérdező ismeretanyaga nem gyarapodik. Valójában akkor segíted őt, ha konkrétan, érvekkel alátámasztva pro és/vagy contra ízekre szeded a dolgot. Sine ira et studio. Ez az amit, nagyon nem szeretnek az emberek, ugyanis ez pszichológiai szempontból a játszma elutasítása, ami frusztráló.

> Sol omnibus lucet.

+1

Odafigyelek a felnőtt-felnőtt kommunikációra ilyenkor. Nagyon sokan véleménykérésnek álcázva akarnak manipulálni.

Ezt azok utan, hogy elinditottal egy ilyen szavazast aminek se fule se farka, ellenben ha valaki kommentben szova teszi hogy nem lehet erdemben igy altalanositva kezelni a kerdest ezert vagy azert akkor kb lereagaltad azzal, hogy ezek szerint neki akkor x vagy y valasz lenne a megfelelo.
Ez akkor most nyilt vagy alcazott manipulacio?

Nem tudom. Szerintem olyan nincs, hogy nyílt vagy álcázott manipuláció.

Es meg az is lehet, hogy nem is manipulacio egyaltalan (a manipulacio tudatossagot feltetelez).

Persze, hogy csak az őszinte véleménynek van hosszútávú haszna, de elképesztően kevés embert érdekel valójából, ráadásul azokat se mindig. Ha valaki kikéri a véleményed, az esetek 90%-ában igazából elismerést, pozitív visszacsatolást vár, csak illúzióromboló lenne azt kérni, hogy "mondjál már nekem valami szépet". A szociális kapcsolatok, interakciók a valóságban nem kizárólag az őszinte információcseréről szólnak, sőt, meglepően kis részüket alkotja ez az elem. Mindenhez racionálisan állni, folyamatosan "túlzottan" őszintének lenni és az egyéb tényezőket figyelmen kívül hagyni leginkább spektrum zavarra utaló magatartás.

Nyugatabbra tőlünk ezzel nagyon tisztában vannak, ez jön át utána a búvalbélelt magyar embernek bárgyú képmutatásként. Pedig tényleg nem sok értelme van feleslegesen őszintének lenni, csak rontod kettőtök kapcsolatát. Ő jellemzően úgysem fogadja meg amit mondasz, max megbántod, és aztán te is szarul érzed magad.

Ezt sajnos a saját bőrömön voltam kénytelen megtanulni, szerencsére még tinédzser koromban. Mivel a gyomrom sajnos már nem fejlődött ki hozzá, ezért ha kikérik a(z egyébként negatív) véleményem, akkor megpróbálom a pozitív dolgokat kiemelni, de azért látszik rajtam, hogy visszafogom magam. Aki a valódi véleményemre kíváncsi, az utána úgyis kihúzza belőlem, aki meg nem, az nem baszogat tovább, nehogy megbántsam. Mindenki happy.

(Nyilván persze szituációja válogatja, olyannak, akivel tudod, hogy lehet és hogy azt is várja el, érdemes őszintének lenni)

+1

Mondjuk nalam inkabb az a baj, hogy brutalisan oszinte tudok lenni, barmilyen erzelemre tekintet nelkul, es ez nem feltetlenul vezet megfelelo minosegu (munka)kapcsolatokhoz. Szoval ezt ellensulyozando, probalom a mondanivalomat becsomagolni, illetve pozitiv visszajelzest adni; ha a megoldas nem is lett tokeletes, de az akarat meg volt mogotte.

Es azert a pozitiv osztonzes se az ordogtol valo. A modern nagyvarosi ember ugyan altalaban baromi magabiztosnak latszik, de ugyanugy kell neki is az elismeres, hiszen a depresszio es ehhez kapcsolodoan az onbizalomhiany manapsag nepbetegseg. Ezt vagy megoldja onmagaban, vagy kulso visszajelzes kell neki, azt mar egyene valogatja.

En peldaul orulok annak, es nagyon sok onbizalmat ad az, ha a kornyezetem tamogat. Ez nem azt jelenti, hogy innentol abban a hitbe ringatom magam, hogy en tokeletes vagyok, hanem azt erzem, hogy a tarsaim ertelelik azt, amit teszek.

Ezert fontos a pozitiv visszacsatolas. Negativ kornyezetben az ember demoralizalodik, pozitivban viszont szarnyra kap!

Ez nyilvan nem jelenti a konkret es pontos visszajelzes elmaradasat, de a kommunikacio nagyban tudja befolyasolni, hogy az epito kritika hogy jon le a masik felnek.

Barmilyen teruletre, ahol emberekkel kell foglalkozni, managelni, megkovetelnek valamilyen pszichologiai kepesitest... a hatekony kommunikacio nem az altalad favorizalt, hanem az, ami az uzenetet megfelelo modon atviszi a fogado felnek. Es ebbe a technikai dolgokon kivul az erzelmi / pszichikai hatasok is erdekesek.

Ebben meg nekem is fejlodnom kell :)

Szerk: es akkor egy pelda a jelenbol:

Epp a juniorunkkal Rubyzok, dashboardot keszitunk a Smashing (Dashing) frameworkkel.

Alapvetoen egyedul dolgozik, neha ker segitseget, es akkor segitek neki. Ma jott, hogy nem igazan sikerul neki ez a dolog. Na mondom akkor most kezdunk el unit tesztelni (par napja mar pedzegettem neki, hogy kene, de hagytam had erezze a sajat boren). A jelenlegi implementaciojat nyilvan megdicsertem ("no, no, that's fine, we can fix it. See this is why unit tests are good... blabla"), mert ugyan tenylegesen szar, hiszen nem azt csinalja amit kellene, de basszus, megiscsak egy junior, es legalabb vannak sajat otletei.

Ezt a fajta elhivatottsagot nem szabad letorni negativ kritikaval. Ezert is erdekes a no blame culture a cegeknel, ahol nem azzal foglalkozunk, hogy mi ki miatt szar, hanem azzal, hogy hogy lehetne jobba tenni.

A hazugságot nem feltételeztem, illetve aki hazudik az belemegy a nem konfrontálódok dologba.

+1
Ha kerdezik, elmondom a velemenyemet. Ha nem tetszik annak, aki kerdezte, az nem az en problemam. Egyebkent jobban szeretem a konstruktiv kritikat (ha valami szar, hogy lenne jobb), ha tudok, ilyet adok.

szerk: Amugy a szavazas pontjai igy tenyleg rosszak, legalabbis ez az "elmondom a velemenyemet ha pozitiv, ha nem" nincs benne. (es igen, ez is egy velemeny, es konstruktiv kritika, mert egy ilyen/hasonlo ponttal jobb lenne)

--
When you tear out a man's tongue, you are not proving him a liar, you're only telling the world that you fear what he might say. -George R.R. Martin

1. Nagyban függ attól ki kéri. Hivatalosat már régóta nem szeretek adni, mert azt minden alkalommal a munkaszerződésem bánta (akkor, vagy később). Sokszor csak a szépet szeretik hallani, érdemi véleményt nem szeretnek. Ritka aki el tudja fogadni a nézőpontomat, mert pl a motivációja annyiban különbözik az enyémtől, őt a költséghatékonyság, a lustaság/érdektelenség (legyünk már rajta túl minél gyorsabban, egyszerűbben) engem pedig a lehető legjobb minőség (akkor is ha nem nekem készül az a valami) érdekel. Már rég letettem arról, hogy bárkit is meghassanak az érveim (gyakorlatilag évek óta senkit sem tudtam racionális érvekkel meggyőzni, mert az akkor is trendibb, a csak, az én úgy szeretném ellen nem lehet érvelni) mint elfogadható vélemény, ne adj úristen meggyőzzem. Nem azért mert ne próbálnám meg, de vagy nem is szán rá időt (1 perc után feladja) vagy személyeskedő vitává fajul amin megsértődik.

2. Ha mégis megteszem, hogy véleményt adok akkor ritkán dicsérek, inkább kritikát fogalmazok meg, de minden esetben indoklok részletesen, ahol leírom hogy szerintem vagy racionális okokból nem tartom-e jónak. Így a véleményezett is látja jól értettem-e meg, vagy neki kerülte el a figyelmét egy aspektus. Előbbi esetben természetesen visszavonom a kijelentést. Ha jó természetesen elismerem, de nem rejtem véka alá ha meg is felel a kritériumoknak, akkor is lehetett volna jobban... Én is ebből tanultam nem az ajnározásból. Hasznosnak tartom ha nekem is így adnak visszajelzést. Ellenben ha megüti a professzionális kivitelezést elismerem, sőt azt is ha jobban csinálta mint én tudtam/gondoltam volna.

+1

Szerintem is a kritika épít, a dicséret altat. Aki értelmes és fejlődni akar, az a kritikát keresi.

Szerintem azért ez ennél összetettebb játék.
A kritika lehangol, a dicséret motivál. Aki nem teljesen önelégült, az keresi a külső megerősítést.

Persze, ez nem jelenti azt, hogy dicsérjük a sz@rt, mert attól majd motiváltabb lesz az illető, de ha valamit jól csinált, vagy baromi jól csinált, azt ismerjük el.

Ráadásul az emberek és a szituációk borzasztóan sokfélék.
Pl. egy adott megoldásra egy seniornál már csúnyán húzom a számat, hogy tőled már jobbat várnék, míg ugyanerre egy kezdőnél esetleg azt mondom, hogy egész ügyes ahhoz képest, ahol egy hónapja tartott.
Aztán van olyan is, amire azt mondom, hogy borzalmas az egész, de azt nézve, hogy mennyi idő és hány ember volt rá, még így is csodát tettek.

Szerintem aki értelmes és fejlődni akar, abban magától megvan a belső késztetés és magától keresi, hogy hol/hogyan lehet javítani a dolgokon. Aki meg lusta és igénytelen, azt meg kritizálhatod ítéletnapig, akkor is csak a minimumot adja ki magából. Ha szerencséd van előbb-utóbb tovább áll valahova, ahol kevésbé cseszegetik miatta. :)

Ja, mert ugyebar nem emberek vagyunk, hanem robotok.

Mindketto egyforman fontos: a dicseret pozitiv visszajelzes a masik szamara, amivel tudatod, hogy eszrevetted es ertekeled azt amit csinalt. A kritikaval pedig fejleszted.
Ha mindig csak kritizalsz, seggfej leszel, ha mindig csak dicsersz, seggnyalo.

Objektív próbálok maradni minden körülmények között... Nem mindig sikerül 100%-ra, de azért törekszem rá. Nem szeretem ha elsunnyogják a problémákat, és azt sem a pozitív dolgokat kihagyják.

megpróbálom elmondani _szép szavakkal_ abból amit gondolok és negatív, de csak azt, ami szerintem hasznos lehet. szerintem legtöbb magyar így csinálja, nem dicsérünk. ami jó, azt nagy hallgatás övezi. ilyen pontot nem találva a másodikat jelöltem

Én ara figyelek, hogy szavaim között lehetőleg csak alany és állítmány legyen jelzők nélkül. Így minimálisra csökkentem az érzelmi tartalmat.

Az érzelmi tartalmat nem tudod csökkenteni (vagy növelni), mert az a másik emberben jelenik meg. ;)

Ez hülye kérdés, mert 1. ismerni kellene az adott környezetet 2. ismerni kellene azt hogy ki kérte ki a véleményed 3. ismerni kéne azt hogy miben ....

Mert ha "úristen ez a parfüm jó nekem" kategória az teljesen más mint egy "szerinted ez az XY szakmai megoldás jó-e ide"

Értelmezhetetlen így a szavazás.

De kikérem a véleményeteket! :D

Hozzászólásod alapján beikszelheted az egyest. :P

Kérésed számomra parancs, megtörtént ^^ :D

"Visszakérdezek, hogy: Mi a feladat: kritizálni vagy dicsérni?" - 9 szavazat

Veletek marha jo lehet beszelgetni. :)

Ha jól értem itt emberekről nincs szó, embereket nem szeretek véleményezni... Általában a véleményem valamiről bonyolultabb annál, hogy azt jól behatárolhatóan kritikára vagy dicséretre lehetne bontani. Ez alól kivételt képez az "úgy szar, ahogy van", illetve a "szerintem jó ez így".

Ha nagyon tetszik és kompetens vagyok a témában: "k*vajó, gratulálok, hadd nézzem meg közelebbről!"

Nagyon tetszik, de nem értek hozzá: "ugyan nem értek hozzá, de engem meggyőzött."

Nem tetszik és kompetens vagyok a témában: "ez így még nem jó, ha gondolod végigmehetünk pontról pontra, hogy mit lehetne jobban vagy másként"

Nem tetszik, de nem értek hozzá: "ugyan nem tetszik, de nem értek hozzá, lehet hogy csak ízlés dolga, fogalmam sincs"

Kettő között (igen gyakori): "alapvetően tetszik, egy-két apróságot észrevettem: (...) "

Sokkal egyszerűbb: elmondom a véleményem. Ha jó, akkor jót, ha rossz, akkor rosszat, ha mindkettő van, akkor mindkettőt.
--
"Sose a gép a hülye."

Attól függ:
1: ki az aki kéri a véleményemet?
2: mivel kapcsolatban?

Egész más a hozzáállás, ha az asszony kérdez egy ruháról amit (talán!) fel akar venni, mint ha egy kolléga kérdez egy szakmai témából.
Első esetben (eleve csapda!) próbálok kitérni, vagy azt mondani amit hallani akar (amit nehéz kitalálni, ez a csapda lényege), hogy szabaduljak egy számomra idegen témából. :)
És legtöbb esetben a válasz nem befolyásol semmit...

Második esetben, mivel valószínűleg értek ahhoz amiből a véleményem kérték, pontos korrekt választ adhatok, "hazai pályán", rizsa nélkül.

Szerencsére a ruhás példa ma már nagyon ritka, mert asszonyság tudja hogy nincs értelme, és mert szeret, így nem akar kínozni. :)

---
"A megoldásra kell koncentrálni nem a problémára."

A másodikat választottam, de annyival árnyalnám, hogy az illető hangulatát is figyelembe veszem, mert nem biztos, hogy bármilyen időpontban képes elfogadni egy kritikát.

Másoktól alapból elvárom (bár nem mondom meg neki, ami szerintem hiba), hogy ha a véleményét kérem, akkor a kritika legyen hangsúlyosabb. A dicséret viszont nem feltétlen altat, meg is erősíthet, hogy jó úton haladsz. (feltéve, hogy nem azért dicsér, mert nem mer kritizálni, vagy konfrontálódni.)

A kritikákat a helyén kell kezelni, mert féltékenységből is származhat. Nem könnyű eldönteni, melyik kritikának van valós alapja, és melyik származik pusztán féltékenységből, esetleg rosszindulatból.

Szerintem ilyen esetben, az első kérdés amit meg kell válaszolnod magadnak, hogy a kérdező őszintén kíváncsi-e a válaszodra. - A többi ezen múlik.

(Keresem a kritikus pontokat) aztán ((dícsérek) vagy (nem dícsérek))

-fs-
Az olyan tárgyakat, amik képesek az mc futtatására, munkaeszköznek nevezzük.
Amióta megismerkedtem az Anroidos és IOS-es kacatokkal, azóta a Windows láttán már nem kapok gyomorgörcsöt.

Friss eset: és amikor nem kéred a véleményét és mégis mondja? :)

Csináltam egy kis progit, leginkább POC-olni valamit, magamnak.
2-3 ember megtudta, meglátta.
Másnapra 12 pontos feature request-tel jöttek, meg hogy szerintük mit kellene másképpen csinálni.
Amikor megkérdeztem, hogy ki kérdezte őket, megsértődtek. :)

Uhhhh ez mennyire ismerős!!! :)

Nagyon sokszor járok így. Kitalálok valamit és már implementáció közepén vagyok, amikor jelentkezik mindig valaki lelkesen és hozzájárulna a tudásával. Általában ez az embertípus "from scratch" soha semmit nem hoz létre, sőt az aktuális ötletei (még ha önmagában értékes is) igazából rontanak az összértéken.

Keresem a kritikus pontokat és nem dicsérek amennyiben marhaságnak ítélem meg, vagy észérveknek ellenmegy; ellenben dicsérek, ha a dolog hasznos és előremutató.

"Keresem a kritikus pontokat ÉS dicsérek."

Ezt jelöltem, ez alatt viszont azt értem, hogy elmondom a véleményemből azt, amit fontosnak tartok, legyen az pro vagy kontra, _HA_ látom értelmét annak, hogy kifejtsem a kérdezőnek.

Viszont egy fontos dolog: tapasztalataim alapján a vélemény sokak számára egyenlő a kritikával és a kritika kizárólag a kritikus pontokból áll, ami rendben van, azt nem nagyon szokták szóvá tenni. Ebbe korábban én is belefutottam, kaptam is visszajelzéseket, hogy nagyon negatív vagyok. Kell a pozitív vélemény is (ha van, ofc.).

----------------
Lvl86 Troll, "hobbifejlesztő" - Think Wishfully™

Először nyilván megkérdezem, hogy milyen válaszért fizet többet a kérdező.
Ha nem fizet, akkor azzal büntetem, hogy őszinte leszek. :-)

Az elképzelt szituáció:

- Drágám, véleményed szerint holnap tökfőzelék legyen vagy sültcsirke?
- Tökfőzelék.

Tehát az 1.-es pontot választottam, mert nem dicsértem.

és így miről mondtál véleményt?

Arról, hogy a csirke mindig odaég.

:)

Abból indulok ki, hogy mit akarok elérni.

Például gyereknek a kedvét nem akarom elvenni attól, amiben ügyetlen még, hanem inkább dicsérem, hogy legyen kedve csinálni az adott dolgot, és ezáltal fejlődjön.

Ha viszont valakin úgy látom, hogy a vesztébe rohan, akkor erőt veszek magamon és megmondom neki.

Egyébként meg igyekszem figyelni az emberek lelkére, hogy mit bírnak ki, mi az ami jó hatással volna rájuk, mi az ami már túlzás.

Dicsérni szerintem nem szoktam eleget, de kellene.

Érdekes a szavazás állása, mert a vezető opcióval találkozom legkevesebbszer. :)

Lehet meg kellene kérdezni a másik oldalt is:
Amikor véleményt kérsz, hogyan reagálnak általában az emberek? :)

Ja, ez meg eszembe jutott a tema kapcsan:
Love your Enemies, for they tell you your Faults. -Benjamin Franklin

--
When you tear out a man's tongue, you are not proving him a liar, you're only telling the world that you fear what he might say. -George R.R. Martin