4 - 2 - 1 - 1

Az életmentő kávégép

Vannak számsorok, amelyeket az emberek még a legnagyobb hajnalban, félálomban, csipás szemmel vagy kajakóma alatt is rutinból ujjgyakorlatként vernek be gépekbe úgy, hogy közben nem is emlékeznek rá, hogy mit ütöttek. Rutinná válik, a mindennapok szerves része. Akkor van probléma, amikor az ember el akar gondolkozni azon, "mit is kell most ütni??!!". Ilyenkor nem szokott véletlenül sem eszébe jutni az aminek akkor és ott kellene és csak áll bambán a készülék előtt. A kávégép az egyik ilyen eszköz. Azzal indul a nap, hogy az emberek megkonfigurálják a reggeli mérgüket, majd legyártatják a géppel.

Az én konfigurációm a 4 - 2 - 1 - 1, azaz "espresso + choc" - "cukorral" - "kávéerősség" - "egyet rátesz".

A kávégép a hálásabb eszközök közé tartozik, mert ha elfelejti az ember a konfigurációt, akkor a képernyőt nézve összenyomkodhatja menüből is a stuffot. Azonban az egyik reggel a bejárati ajtón levő számzár előtt álltam úgy, hogy ha agyonütöttek volna, akkor sem jutott volna eszembe az a kombináció, amit már körülbelül 5000 alkalommal beütöttem az elmúlt évek során.

Kéne egy jó Cavinton?

( nevergone v | 2010. 08. 05., cs – 09:14 )

Ennek az az oka, hogy ilyenkor nem a számok rögzülnek benned, hanem a mozdulatok, honnan hova viszed az ujjad. Viszont ha megszakítanak, akkor mindenképpen a számokra koncentrálsz, ami nem ugyanaz.
Sokan vannak, akik szinte rutinból ütik be a PIN-kódjukat a telefonon, közben meg nem is nagyon tudják, hogy mi az.

-----
"Egy jó kapcsolatban a társunkat az ő dolgában kell támogatni, nem a miénkben."

<Brit tudós mód>
A másik oka az lehet, hogy olyan szinten koffeinfüggő lett, hogy az agyában a napi adag előtt beindul a placebóhatás ellentettje, a nocebó és a koffein hiányakor elvárt tompa állapotot tökéletesen szimulálja az agya. :)
</Brit tudós mód>
---
Internet Memetikai Tanszék

( leeroy | 2010. 08. 05., cs – 09:15 )

Én egyszer a bankkártya kódjával jártam így, az is kellemetlen volt. :)

( the_nameless89 | 2010. 08. 05., cs – 09:17 )

Ez már nálam is előfordult, talán a stressz miatt van. Ha nem fordul elő rendszeresen, akkor szerintem ne mérgezd magad Cavintonnal. Akármennyire is javítja a memóriát, biztosan van negatív mellékhatása rövid-, vagy hosszútávon.

SKL - leírásgyűjtemény és informatikai portál

Nem gondolkodtam komolyan gyógyszerben. Alapvetően gyógyszerellenes vagyok. Ez nálam azt jelenti, hogy sohasem veszek be magamtól gyógyszert. Orvosi rendelvényre is csak ha nagyon muszáj. Egyelőre ezt azt jelenti, hogy sok évente egyszer.

--
trey @ gépház

( NagyZ v | 2010. 08. 05., cs – 09:49 )

aha, ilyen volt a Sunnal is csak nagyobban, imadtam ezt a gepet :-)

( zZsOlTi v | 2010. 08. 05., cs – 09:58 )

Volt már velem is ilyen. Régi munkahelyemen a beléptető kártyám kódját felejtettem el, de úgy, hogy lendületből akartam bepötyögni a kódot és hopp, abban a pillanatban eltűnt a fejemből, mit is kell írnom? A portán kellett magyarázkodni, igazolni magam etc, hogy árulják el a kódomat, mert ugyan 2 éve itt dolgozom, de ma pont elfelejtettem :D

( foofighter | 2010. 08. 05., cs – 10:06 )

Egy dekoratív nő felbukkanása képes feledtetni még a lakáskódot is. :D Ez így van.

( Kronosz v | 2010. 08. 05., cs – 10:18 )

gondolom annyira megszeretted ezt a kombinációt, hogy azóta a telefon és bankkártya pin kódod is ez, mi?:D
________________________________________________
http://kronosz.sinuslink.hu

( trey | 2010. 08. 05., cs – 10:53 )

Au, most látom, hogy szellem van a gépben :)

--
trey @ gépház

( dudikoph | 2010. 08. 05., cs – 12:37 )

Én az egyik évek óta használt, jó hosszú jelszavammal voltam így nemrég.

Annyiszor ütöttem már be, hogy a jelszóra kb. nem is emlékeztem, és mikor valakinek be kellett diktálnom telefonon keresztül, oda kellett ülnöm egy billentyűzethez, és néznem kellett, hogy mit is ütök be :)

( subchee | 2010. 08. 05., cs – 12:51 )

Velem is van ilyen.. ellenpélda viszont az egyik kollégám. Nemrég felhívtam, hogy "Te, figyelj már! Nem emlékszel milyen supervisor password -öt adtál meg 2 éve az egyik gép BIOS -ának?"... 2 perc gondolkodás után mondott egy 10 karakteres jelszót (kisbetű, nagybetű, szám). Ja, és tényleg az volt! :)

( BlinTux v | 2010. 08. 05., cs – 13:09 )

En default nem tudok szamokat megjegyezni!:) a PIN kod mar very hard nekem :S

( w4rp v | 2010. 08. 05., cs – 13:45 )

Nemreg ki kellett (volna) probalni egy mobilt az en simkartyammal, ugyan igy jartam. Mar az eleg volt, hogy mashogy nezett ki a telefon.
Turhattam elo a PUK-kódot :)

( Darkcomet | 2010. 08. 05., cs – 17:54 )

Nekem komoly diszkalkuliám van. Azon túl, hogy nem tudok számolni, se fejbe, se papíron, számokat sem tudok megjegyezni. A fontosabb számokat, kódokat vizuálisan rögzítettem az agyamba, tehát egy fontos telefonszámnál vagy pénzfelvételnél a gombok pozíciója rögzült, a megnyomásuk egymásutáni sorrendje. Ha teszem fel, holnap megváltoztatnák a szabványt, és visszafelé lennének a gombok sorrendje, komoly problémáim lennének. :-D

--------------------------

Csak a viták elkerülése végett. Ha nem használok ékezetet, mobiltelefonról írok.

Ikreim vannak. Szerencsére egészséges, eleven gyerekek. Úgy is mondhatnánk, égetnivalóan rosszak. Most tanulják, hogyan tudnak együttműködni és még hatékonyabban "rosszalkodni". De én ezt nem magyarázom kitalált betegségekkel. Nevelem őket a legjobb tudásom szerint és elfogadom hogy gyerekeim vannak nem pedig plüssbabáim.

Ave, Saabi.

+1

Mindenesetre hiperaktivitással is sokakat félrediagnosztizálnak.

http://en.wikipedia.org/wiki/Attention-deficit_hyperactivity_disorder
http://en.wikipedia.org/wiki/Adult_attention-deficit_disorder

Ez persze egy ennél sokkal összetettebb probléma.

http://en.wikipedia.org/wiki/Neurodiversity
http://en.wikipedia.org/wiki/Low_arousal_theory
http://en.wikipedia.org/wiki/Social_construct_theory_of_ADHD

Időnként azért túlpörgetik a témát. A keresztfiamat is azért kellett másik óvodába vinni, mert az óvónő szerint hiperaktív volt. Nem mondom, nem egy egységsugarú gyermek (bioaktív vezéregyéniség, akit az összesen sokdiplomás szüleinek sem feltétlenül egyszerű nevelni), de nem megoldhatatlan feladat. Ja, a másik oviban nem volt gond.

Szóval a dokikkal és a mindenféle diagnózisokkal csak óvatosan!

(A megoldás néha brutálisan egyszerű: Miskolcon az árvíz idején az ideiglenes szálláson sok gyermek volt, nos összesen annyit kellett tenni a rend érdekében, hogy cserkész gyerekek mindenféle mondókákat és játékokat tanítottak nekik. Vagyis az érdeklődő gyereket le kell foglalni :-)

(Másrészt pl. Pesti környezetben abszolút megértem az idegbetegséget, én sem véletlenül jógázok és túrázok...)

Volt, hogy attól tartottam, süketek, vagy legalábbis nagyothallók. Aztán egy nagyon halkan kiejtett "kértek Túró Rudit?" meggyőzött a hallásuk tökéletességéről. Levontam a következtetést - persze nem csak ebből az egy esetből - nem beteg, csak nem hülye! Próbálkozik, ügyeskedik... Az én dolgom meg hogy helyes(nek vélt) útra tereljem. (és nem alibit keressek...)

Ave, Saabi.

Szerencsére ez nem hit kérdése. Nagymamám nővére kisegítőiskolában tanított 30 évig. Többek között a súlyosan hiperaktív gyerekekkel is ott foglalkoztak.
Többször kísértem el régen nyári táborba. Barátnőm édesanyja szintén hasonló
területen, csak ő mozgásjavító suliban tanárnő (meg kisebbekkel foglalkozik). Vannak mozgásszervi zavarok, amiket szülés
közben fellépő agyi oxigénhiány okoz, de a károsodás ritkán korlátozódik kizárólag a motoros funkciókra, szinte mindig van
valami mentális kár. "Enyhébb" esetben csak figyelemhiány/hiperaktivitás alakul ki. De későbbi korban elszenvedett koponyatrauma, mérgezés is kialakíthat (akár) hiperaktivitásra jellemző tüneteket, valamint genetikai hajlamot is örökölhet valaki.
Szóval első, és másodkézből is vannak tapasztalataim. Még a nagyobbak is képtelenek néha alig 15p-et végigülni/nyugton maradni/egyhuzamban csinálni valamit. A "rossz" gyerekkel szemben az a különbség, hogy ő akkor is képtelen rá, hogy ha érdekében állna, e.g.:film/szabadidős tevékenység/munkahely. És aki már látott ilyen gyerekeket, az egy idő után felismeri, hogy valami nem stimmel.

"Még a nagyobbak is képtelenek néha alig 15p-et végigülni/nyugton maradni/egyhuzamban csinálni valamit."
Basszus, ez alapján hiperaktív??
Egy normális gyerek, ha unja a banánt, nemhogy 15 percet, hanem két másodpercet nem bír egyhelyben ülni, izeg-mozog, menne ki a szabadba körberohanni az udvart, stb.
Ez a normális, ettől gyerek.
Unalmas dolgot én sem bírok ki 15 percig, én is feszengek, izgek-mozgok, legszivesebben én is kirohannék, csak én már felnőtt vagyok, és van önkontrolom (legfeljebb a telefonomat nyomogatom). Egy gyerektől ne várj el ilyet.

A következő mondatot ugy látom már nem sikerült elolvasni
És nem, iskolás korban már nem normális, hogy 10 perc után semmire nem tud figyelni, elkezd hangosan dadogni, rángatózik/rugdalódzik, vagy csak simán a földre veti magát, és tajtékzik (sarkított példák). A sima hülyegyerekből ezt ki lehet nevelni, a hiperaktívból nem. Ugyan már csak fakuló emlékfoszlányok maradtak meg az első iskolai napokról, de ha kínszenvedéssel is, de végig tudta mindenki ülni a tanórát. Utána rohant ki mindenki az udvarra, pörögve/forogva mint az ütvefúró :) Ez a különbség. És nem hülye, egyszerűen az idegrendszere képtelen egy dologra huzamosabb ideig koncentrálni, hiányzik ez az "áramkör"

..és az egész subthread onnan indult, hogy amikor valaki leírta, hogy ő tényleg csak a gombok sorrendjét-pozícióját tudja megjegyezni, mert discalculiaja van, azt a választ kapta, hogy ilyen betegség márpedig nem létezik. Bizonyára szándékosan baszik ki magával, hogy nem hajlandó számokat megjegyezni :)

Pont arról van szó, hogy semmilyen tevékenység során nem képes még negyed óráig sem koncentrálni, akkor sem, ha érdekli az adott dolog. Na, az ilyet kösse le valaki. Egyébként egy normális gyerek akár fél óráig is képes egy dologra koncentrálni, még akkor is, ha csak muszáj. Még az is, akit egyébként ilyen szempontból elkényeztettek.
--
Fight / For The Freedom / Fighting With Steel

+1

Pörög a gyerek pörög, még jó hogy, hisz tele van energiával, mindent meg akar ismerni, mindenhová fel akar mászni, minden felületen akar ugrálni, emellett mindent tudni akar, és folyamatosan kérdezgeti, hogy "Miért?".
Szép is lenne, ha nem ilyen lenne egy gyerek, hanem egy sarokban csendben ülő, magába roskadó valaki.

az ilyen érdeklődő, eleven, ugra-bugra gyerekekre azt mondják a lusta szülők ... hogy diszlexiás

FAIL! http://hu.wikipedia.org/wiki/Diszlexia
Ne haragudj, de úgy látszik, nem vagy teljesen tisztában a általad használt fogalmak jelentésével. A hozzászólásod alapján ezt a közelemben tartózkodó szakember is megerősítette. :)

-----
"Egy jó kapcsolatban a társunkat az ő dolgában kell támogatni, nem a miénkben."

+1

Én gyerekem is büdös kis rosszgyerek, igaz el is kapattuk rendesen, meg szabadelvű nevelést folytatunk.
Eszembe sem jutna kamubetegségeket ráaggatni, nevelem, ahogy tudom, meg hagyom kibontakozni, hagy' ismerje meg a világot.
És boldog, életrevaló gyerek.

"elfogadom hogy gyerekeim vannak nem pedig plüssbabáim."
+1

Az a baj veletek, hogy két radikális oldal nézeteit hangoztatjátok, vagyis most főleg az egyikét.
Az egyik oldal szerint akivel nem lehet mit kezdeni, vagy eltér az átlagostól, arra mondjuk rá, hogy hiperaktív, stb., és akkor nem kell vele többet foglalkozni.
A másik oldal szerint ezek a betegségek nem is léteznek, kitalált "szörnyek", és aki ezzel jön, az csak mellébeszél, vagy ki akarja húzni magát valami alól.
Pedig az igazság a kettő között van. Valóban nem mindenki hiperaktív és diszlexiás, akire rámondják. És valóban vannak ilyen betegségben szenvedő emberek, még olyanok is, akikre nem adják ezt a diagnózist, pedig kellene.

-----
"Egy jó kapcsolatban a társunkat az ő dolgában kell támogatni, nem a miénkben."

Mond már, akkor a Tourette szindróma is valódi betegség, nem pedig jó kifogás?
Jó, elfogadom, valóban lehetnek ilyen betegségek - még talán depresszió is, bár szerintem az is csak hiszti - de azt már nem hiszem el, hogy ilyen mértékben elterjedtek.
Viszont kurva jó kifogások - mint Cartmannek a Tourette - és ezért túl sokan élnek vele. Olyan sokan, hogy számomra kérdésessé vált ezen betegségek létezése is!

Ave, Saabi.

Én nem értek a magas-építészethez, ezért csak szűk rálátásom van és sok részénél nem tudom helyesen megbecsülni annak a mértékét, fontosságát.
Mi nem értünk a pszichológiához, ezért csak szűk rálátásunk van és sok részénél nem tudjuk helyesen megbecsülni annak a mértékét, fontosságát.

-----
"Egy jó kapcsolatban a társunkat az ő dolgában kell támogatni, nem a miénkben."

Ha már Tourette-szindróma: http://www.youtube.com/watch?v=KgwJZp5SxDo

Esetleg: http://www.hazipatika.com/services/betegseglexikon/view/Tourette-szindr… (Google)

Olvasd el nyugodtan.

Az, hogy nem hiszel valamiben, lehet csupán azon puszta tény vonzata, hogy /szerencsére/ nem találkoztál a problémával.

Fent nevezett Tourette-szindróma sem feltétlenül a büntetlen káromkodásról szól (bár velejárója lehet), sokkal inkább elsősorban az egyes hangadásos és/vagy kényszeres mozdulatok tüneteiről.

Az, hogy valami ritka vagy nehezen bizonyítható dolog, még lehet valós betegség.
Epilepsziás emberre is mondhatnánk, hogy abszolút semmi baja, csak bizonyos helyzetekben kedve támad fetrengeni és rángatózni...

Ha ezt elfogadjuk betegségnek, felmerülhet a kérdés, hogy másokat miért nem.

Amúgy volt olyan osztálytársam, aki diszgráfiás volt és rossz volt a helyesírása még érettségi előtt is.
Viszont dolgozott vele annyit, hogy tűrhető szintre tudja hozni. Voltak furcsa hibái még mindig, de volt benne igyekezet is, csak nehezen ment neki a dolog.

Ellenben hallottam olyanról is, aki mindenféle disz- papírt összeszedve felmentésekkel akarta megoldani az érettségi megszerzését.
/Nem azt mondom, hogy nem volt alapja rá, de kicsit elbújt az egyes papírok mögé./

Az emberi agy bonyolult, így bonyolult "hibajelenségeket" is képes produkálni.
Nem feltétlenül foghatók fel ésszel, de elég problémát okoznak, ha valakinél ténylegesen jelen vannak.

Lehetnek kételyeid, de a tapasztalat kézzel fogható igazolást is hozhat.
Addig jó, amíg nem teszi.

Persze, ha az ember szimuláns, az megint más tészta... de szerintem a valódi problémával küszködők próbálnak a legjobban küzdeni az egyes tünetek ellen és a legkevésbé lobogtatják a papírt, ha nem muszáj.

Más kérdés, mennyire érdemes megbélyegezni valakit, hogy "ilyen betegséged van".
Ellenben szülőként foglalkozni _kell_ a dologgal és megfelelően kezelni.

Szomszédunk fiáról kitalálták, hogy diszleksziás. Aztán elkerültek egy szemészhez és kiderült, hogy a szemével van a baj. Nem úgy lát rosszul, ahogy pl. én, hogy rövid vagy távollátó, hanem fókuszálási problémái vannak. Kapott egy speciális olvasószemüveget és sokkal jobban megy neki az olvasás. Persze be kell hoznia a lemaradását, de ha elfogadják hogy diszleksziás, akkor sose derül ki hogy igazából "csak" rosszul lát és esélye se lesz élvezni az olvasást.

Ave, Saabi.

Sokakat félrediagnosztizálnak dyslexia-val, dyscalculia-val, hiperaktivitással, de még akkor is ha valaki tanulási zavarokban szenved képes lehet eltérő módszerekkel fejleszteni a képességeit.

De konkrétan a fali lebeny parietális kérge részeinek (supramarginal gyrus, angular gyrus) sérülésével akár egy baleset, szélütés stb. következtében kialakulhatnak ezek. Azaz még elveszthedet a képességedet, amivel a matematikus diplomádat szerezted.

Persze más agyterületek (pl. a homloklebenyben található inferior frontal gyrus stb.) is jelentősen hozzájárulnak a kognitív funkciókhoz, a te esetedben kétségtelen, hogy ezek az agyterületek meglehetősen fejlettek.

Ez egyszerű tudomány, mint a matematika.

Úgyhogy ha csak nem egy MRI vizsgálat speciális típusai után diagnosztizáltak, akkor megvan az esélye, hogy félrediagnosztizáltak, mint sokakat.

ez az esetek 1% -ban elofordul. a tobbi 99% pedig kamu, tovabbra is tartom.
olyan emberek jonnek egyetemre, akiket nemhogy egyetemre nem engednek, de altalanos iskolaba kuldenem vissza.

szamologep nelkul nem megy szamok osztasa/szorzasa, polinomosztasrol nem is beszelek. nem csoda, hogy ennyi a ruhatar-bufeszakos.

(japan-esztetika FTW?)

Legalább kéznél van az "anyag" amiből táplálhatod az önértékelésed és kialakíthatsz egy felsőbbrendűségi tudatod. ;)

Ha az egyetemekre csak az ország legjobb 30 matematikai tehetsége kerülne be, és nap mint nap velük érintkeznél, biztos szerényebb lennél és a jelenlegi mentalitásodhoz bizony extra erőfeszítés kéne: nap mint nap kiszakadni a környezetedből és leereszkedni az "egyszerű nép" közé :P

azt az embert, aki az informatikaban van, ert a szakmajahoz (ertsd programozokent profi pl, rendszeruzemeltetokent latott mar AIXon veritast, etc, etc), jol tudott helyezkedni, es NINCS semmifele arca, azt csak sajnalni tudom; egeszseges onertekeles kell.

ha jobb az ember, mint a maradek 90%, akkor jobb. ha rosszabb, rosszabb. arrol, hogy az emberanyag szar a bejovo egyetemistak kozott, nem en tehetek.

(multkor egy harmadeves, vegzos proginfes a belso etr forumon irta, hogy felfedezte a traceroute parancsot, es milyen istenkiraly; hallottam folyoson azt, hogy "minek nekunk socketprogramozas"; nem ertik mar az IP routingot sem; alapveto logikai kepessegek hianyoznak tobb embernel, etc.

tehat senkinek nem a matematika tudasa a kerdes, ez nem a matek.hu; a matematikus diplomamat csak a diszlexiam ellentetelezesere hoztam fel, papirom van rola, mint irtam logopedushoz jartam, etc.)

Nos, nekem volt szerencsém pár évig olyan gyerekeket is tanítani, akik valóban disz*-sok voltak. Azóta valahogy feltűnik, hogy hülye, lusta, vagy valóban tanulási zavarai vannak. Sajnos abban egyetértek, hogy sok szülő csakazértis valamilyen külső problémát keres a gyerek bajaira, de itt hibás már a nevelési tanácsadó is, amelyik majdhogynem bemondásra állítja ki a papírokat.
--
Fight / For The Freedom / Fighting With Steel

De ott van a neurodiverzitás is.

Japán szaknak lehet szerepe akár még matematikus, informatikus végzettség mellett is, aligha tekinthető hátránynak ha az adott ország kulturájával, nyelvével, történelmével, irodalmával behatóbban megismerkedsz és kapcsolatokat alakítasz ki a 3 év alatt.

Mivel én eléggé le vagyok maradva a karrierépítés terén és végzettség és/vagy vállalkozás nélkül nem fogok tudni kijutni Japánba, ezért az ELTE-n programtervező informatikus szakra iratkozok be szeptemberben, az jót fog tenni az egómnak (mármint remélhetőleg az eredmények, kapcsolatok, tapasztalatok, nem a tény, hogy oda fogok járni, mert ugye fogalom nélküli diplomás senkiháziként is el lehet azt végezni).