Pár szó a használható vásárlási módszerrõl (közbesz)

Itt Magyarországon ezt hívjuk közbeszerzésnek (amikor az állam pénzébõl vásárolnak). Ide tartozik az összes minisztérium, hivatal, iskola, egyetem. Helyben is vagyunk, egyetemünk is a "közbeszerzés hatálya alá tartozik".

Ha venni akarunk valamit, akkor nem tehetjük meg, hogy besétálunk a boltba, és veszünk. Meg kell hírdetni, hogy venni akarunk, erre jelentkeznek, akik eladni akarnak, azokból elõre, a meghírdetéskor kiadott irányelvek szerint választunk egy nyertest (pl a legolcsóbb vagy a legpirosabb), és az nyer. Aki nem nyert, az (ha eljárási, jogszabályi hibát észlel) panaszal élhet valahol. Ez az eljárás biztosítja, hogy a pénzelköltõ saját (apja, fia) cége tényleges teljesítés nélkül ne váljon eladóvá.

Úgy is lehet mondani, hogy a közbeszerzési módszer megakadályozza a teljes pénzkeret ellopását.

Sokan (a hierarchia alsó szintjén ülõ) emberek látják azt, hogy közbeszerzés játékszabályai szerint csak drágábban (plusz 20% vagy plusz 40%) lehet vásárolni, mint ahol õ a legolcsóbban tudná. Valóban. Azonkívül maga az eljárás overhedje is jelentõs, tehát betartani a közbeszerzést pénzbe kerül (adófizetõk (állam) pénzébe).

Persze 1 darab 5 forintos cuccot irreális lenne nyílt, meghírdetett pályáztatással venni. Ilyen okokból az alábbi lehetõségei vannak egy állami cégnek (az egyetemünknek)

• ha elég olcsó, simán meg lehet venni (nem tudom az értékhatárokat) Mivel év alatt összegzõdik cég szinten amit vásárolsz (tehát nem lehet 1 millió darab 10 forintos alkatrészként megvásárolni a fejes audiját), az egyetemünk számára ez az út járhatatlan.
• a szokásos nagyvolumenû beszerzésekre a KSZF lefolytat egy versenyt, és utána a nyertesektõl mint "császári és királyi udvari szállító" -tól a KSZF keret terhéig (intézményi pénzbõl) szabadon lehet vásárolni. Jogi lehetõség van arra, hogy egy KSZF nyertestõl az árlistájánál olcśobban vásároljunk, ha meg tudunk egyezni a kereskedõvel az árengedményrõl. Ez, a "kszf-re vesszük"
• saját maga lefolytat évente egy versenyt, valami keretre, és utána abból a keretbõl költekezik az év folyamán, amikor szükség van rá. Nem fontos elkölteni ezt a keretet :-) Ilyen az egyetemünkön a pl. desktop PC beszerzés. Persze bármely szervezet vehet KSZF lista alapján is, meg saját verseny alapján is, de vehet e lista alapján is.
• Ha nem túl sok (pár milla?) pénzrõl van szó, akkor lehet egyszerûsített, meghívásos pályázatot csinálni.
• Ha komly pénzekrõl van szó, akkor muszáj nyílt, meghírdetett versenyt indítani.

Magyarországon vagyunk. Ha meghírdetünk egy nyílt versenyt, akkor jelentkezik rá egy Ifjutitán kft, akinek az üzleti modellje az, hogy haszonszerzési okból átver. Kimazsolázza a pályázati kiírás technikailag gyenge elemeit majd verhetetlenül alacsony áron megnyeri, szart szállít (kamionnal) és fizetés után lelép. Ha nem fizetünk (mert szar) akkor per, ha nem nyeri meg a pályázatot, akkor per. Mondok egy példát! Pályázat: "23 emeletes irodaházat építs" ifjutitán kft elviszi egy olyan tervvel, amiben 120 centisek a szintek (ami nyilván olcsóbb, mint 300 centis emelet) bele volt írva, hogy mekkora az emelet? nem. Régi egyetemi mondákban szerepel olyan hálózati felújítást végzõ cég, aki nem gondolta, hogy a kábelcsatornákra fedõ kell, hogy az átvésett falat ki kellene javítani (vakolni, festeni) és hálózati patchkábelnek olyan gagyi szart hozott, ami két mozgatás alatt eltörött. Mert nem volt kiírva tételesen, hogy "az utp patchpanel 3 cm sugarú ivben hajlítva legalább 5 darab hajlítást bírjon ki, és az rj45 csatlakozó pöcke ne törjön le 2 benyomástól".

Az egyetemi beszerzések nehezebbek, bonyolultabbak, mint egy otthoni consumer beszerzesek.