Amiga Forever

Buzzword pár éve a virtualizáció, az én gépemen is itt figyel egy VMware szerver, slipstream cd-k teszteléséhez, kényesebb linuxos kérdések kitapogatásához ideális. Minap próbaképp felraktam egy dosbox-ot is, kipróbálni pár abandoware-t. Akkor jutott eszembe, hogy viszont nincs a gépemen UAE.

Hát felraktam, és előkapartam egyik régi Amigás CD-met. Back to the future.

Középsuliban lett egy 500-asunk: eladtuk az addigi C64-est, szüleim kipótolták az összeget, és vettek egy A500 + 500 KB Slow RAM + TV tuner kombót.

Az Amiga akkori exkluzív voltát jelzi, hogy mikor édesapám a boltban várt a gépre, és bejött a helységbe az eladó egy ismerőse, a következő párbeszédet ejtették meg előtte:
(Ismerős) - De ki az, aki Amigát vesz?
(Eladó) - Gazdag apukák a hülye gyerekeiknek.
Már akkor is a kereskedelem Mekkájának számítottunk.

Fantasztikus gép volt! Nekem, mint C64-hez és XT-hez szokott srácnak a multimédia csúcsát képviselte: gyors, grafikus OS, szuper játékok (SuperCars II, Alien Breed, ahhh...), csodálatos demók (Phenomena/Enigma, jessz).

Be-sza-rás. Kész, az Övé voltam.

Ezen a masinán kezdtem el assembly-ben programozni. Megismerkedni azokkal a koprocesszorokkal, amelyek az Amigát oly naggyá tették: Blitter, Copper, Denise, Paula, $DFF000. PC-n elképzelhetetlen volt abban az időben, hogy DMA-val húzom a vonalat, változtatom a háttérszínt, szól a zene, közben pedig a proci vadul számolja a később szükséges adatokat.

Itt tanultam meg a programozás jó pár alapvetését.

Ne írj fixcímes kódot!
Ha idióta címkeneveket használsz (.marcipista), később a saját kódodban sem fogsz eligazodni.
Lehet úgy programot írni, hogy könnyebb újraírni, mint a hibát megkeresni benne.
Szorzás helyett eltolás.
Várd meg a frame végét!
Doublebuffer.

És persze közben játszottam (ügyetlenül), raytrace-eltem (bénaságokat), rajzoltam (bénaságokat), zenét írtam (borzalmasakat).
Zenét hallgattam, demókat néztem - fantasztikusan jókat.

Egy szó mint száz, imádtam azt a gépet. Érzelmileg kötődtem hozzá. Irányba állította a zenei és vizuális világképemet - hogy milyenbe, azon persze lehet vitatkozni, de ne legyünk ünneprontóak. Kötve hiszem, hogy egyedül lennék ezzel az érzéssel.

Aztán a Commodore elkúrta. De nem ez a lényeg.

A lényeg, hogy kaptunk valamit, ami belénk égett: lehet és kell igényesnek lenni, jobbnak lenni. Gyorsabban, erősebben, magasabbra. Tudom jobban csinálni, mert már akkor is jobban csináltam, és nálam is csinálták jobban.

Lehet, és kell - alapvetés.

( Ewkins | 2008. 07. 17., cs – 22:04 )

"A lényeg, hogy kaptunk valamit, ami belénk égett: lehet és kell igényesnek lenni, jobbnak lenni. Gyorsabban, erősebben, magasabbra"

Ilyen bejegyzéseket olvasva sajnálom, hogy én már csak a PC + MS-DOS/Windows korszakban kerültem közel a billentyűzethez, és nagy tehetséggel a lemezmagazinokat és a demoscene-t is sikerült elkerülnöm, programozásból is az objektum-orientált nyelvek jutottak.

Ennek megfelelően az én zenei és vizuális világképemet a japánok tették végzetesen, visszafordíthatatlanul tönkre.

Fantáziára senkinek nincs szüksége mióta minden részletre kiterjedő, élethű, intenzív megjelenésű 3D-s grafikát és fizikai szimulációt előállító videókártyák vannak a piacon. Szerencsére a WoW-hoz és Crysis-hez hasonló játékok garantálják, hogy gondolkodni se kelljen. Ezek már olyan hardvereszközök és szoftverek amik képesek minden terhelést levenni az emberi agyról, bár lehet, hogy a virtuális közösségekbe szervezett agyakat valamiféle ördögi tervhez fogják felhasználni a kiberterroristák.

Persze, hogy nem, a számítástechnikában a sok vacak logikai kapukból összerakott kacat, római vízvezeték, fél tonna vasból álló villogó szeméthalom mérnöki pultal, az emberi gondolkodás összetettségéhez képest korlátozott, primitív programozási nyelvek, programok, szétporosodó, egy év alatt tönkremenő, berregő-léghűtéses PC-k és az interfészileg a kézzel tologatható optikai érzékelős tégla használatáig jutó fapados felületű, adaptivitásra képtelen előre összegányolt statikus kódhalmaz (manapság Linux, Windows és MacOSX) operációs rendszerek rémuralma, 2D-s felületre leképezett háromdének csúfolt háromszögekből, textúrákból összekalapált agresszív, butító agymenés nyáladzó mozgáshiányos szerencsétlenekkel, százcolos plazmán HD-n 45 négyzetméteres lakásban 8 hangfallal akció- és pornófilmet vasárnapi ebéd közben is néző prolik, webkettőt kiáltó spanyolviaszt megint feltaláló öltönyös juppik hada után még csak az elkövetkezendő évtizedekben jönnek az izgalmasabb, élőbb, organikusabb, interfészileg kidolgozottabb, valós és virtuális teret ötvöző, emberközelibb, használhatóbb, adaptívabb dolgok és az azokat körülvevő szubkulturák :-D

( log69 | 2008. 07. 17., cs – 22:06 )

Nekem az A1200-ast a szüleim + nagyapám segítették megvenni. Húú, Budapestre mentünk el érte, használt cucc volt.

Szintén nyomtam az assemblyt ;) Írtam Tetrist, egy Tron-t meg amőbát. :DD Néhány kisebb 3D-s kocka forgatás stb. Viszont csak procival tudtam fillezni, a blitter direktbe nem jött össze. K*rva jó volt kódolni! Az utasításkészlet abszolút logikusan fel volt építve, egyszerűen és jól lehetett használni.

Barátom Tankó Ferenc vezetett bele a sűrűjébe..
Kedvenc demóim: Hardwired, Mad Elks, Nexus7, Freezers ;)

Kedvenc játékom volt: Hired Guns - Báááá 4-en nyomtuk (2 joy, bill + 1 egér), emlékszem úgy féltünk mint az állat a labirintusban, amikor jöttek a csirkék meg a robotok...

Valaki ismeri a Mad Elks végén lévő midis kompozíciót? Asszem lengyel munka, nagyon kellemes volt.

Alien Breed-et meg kész presztis volt végigvinni :D

( Chain-Q v | 2008. 07. 18., p – 00:50 )

Kötve hiszem, hogy egyedül lennék ezzel az érzéssel.

Nem vagy... :)

-=- Mire a programozó: "Na és szerintetek ki csinálta a káoszt?" -=-

( lguru | 2008. 07. 18., p – 08:07 )

"Egy szó mint száz, imádtam azt a gépet. Érzelmileg kötődtem hozzá."

Talán nem meglepő, hogy nagyon sok Amigás és rajongó érzett így (ellentétben a korszak buta, munkagép jellegű dobozos PC-it használni kénytelen emberekkel), volt stílusa, "egyénisége", kevésbé érződött rajta a munkaeszköz+ipari termék jelleg. Ja, és ráadásul működött :)

( neongod | 2008. 08. 08., p – 15:51 )

Ezt jó volt olvasni... És én is biztosíthatlak, nem vagy egyedül ezzel az érzéssel :)

A mai napig őrzöm az A1200-amat.