Dörzsölt hülyék a sarki pécéboltból

 ( Chain-Q | 2008. június 5., csütörtök - 12:05 )

Sosem bírtam a számtech kereskedőket. Mármint nem azt a típust, akitől minőségi terméket kaphatok, és ha bizonytalan vagyok ajánl egy nekem megfelelő típust a választékból, és ismeri a portékáját. Ez amúgysem kereskedő, hanem szakember inkább, aki mellesleg az adokveszekben találta meg a megélhetését. Azt a típust utálom, aki az anyját is eladná 5 fillérért, miközben akár krumplit is árulhatna, a szakmai felkészültsége konvergál a nullához, átver, és még okosnak is hiszi magát. Tudod, a klasszikus lehúzós "sarki pécéboltos" kategóriát.

Történt ugyanis, hogy az egyik ex-ex-ex-ex-ex... (kb. ennyire ex) melóhelyem vidéki telephelyén, a sok évvel ezelőtt beüzemelt IBM irodai talicska (mellesleg Linux futott rajta, zomg) kiszolgálta az idejét és szép csendben elhalálozott, hardverileg. Persze, klasszikus értelemben vett rendszergazda mióta eljöttem sincs, a főnök jobban szereti az olcsón dolgozó és széles izmos nyelvvel rendelkező munkaerőt, ennek megfelelően az infós szakmai szint kb. kimerül a printerben szalag/toner cserélgetésére és a billentyűzetekről heti egyszeri portörlésre alkalmas személyzetben. Gondolom senkinek nem okoz meglepetést, hogy ezek után halvány lila sejtelmük sem volt, hogy ilyenkor mit is kéne kezdeni, de azért kitalálták, hogy elviszik az áldozatot a szervízbe jól. Az első hibát természetesen itt követték el. Vagyis ahelyett, hogy felemelték volna a telefont, és felhívtak volna, hogy baj van - mint annyiszor máskor az évek során - saját kútfőből próbálták megoldani a problémát. A második hiba a szervíz kiválasztásánál történt: megalapozott szakmai felkészültség nélkül természetesen a műintézmény földrajzi koordinátái képezték a szempontot, vagyis úgymond "Há' azér' vittük ide, mer' ez közel vót...".

Miután a gép egy hetet kotlott a szervízben, a szervíz némi laza telefonálgatás ("Milesz má' azzal a szarral, uázzeg!") után megálmodta, hogy a számítógép sajnos tönkrement, és javíthatatlan. De pánikra semmi ok, éppen itt van cégünk vadonatúj felsőkategóriás Intel Pentium 4 Celeron 3,06Ghz(tm)(c)(r) modellje, 1GB RAM-mal, mindenintegrált VIA alaplappal és hasonlókkal. Csak minőségi alkatrészekből, főleg pl. táp. Szigorúan csak most, csak önnek. Hatvanezerpluszáfa. Jöhet.

Náty áz öröm, elektromos csellentyűcske. Játszás. Akkor most kérjük átmásolni a régi gép tartalmát az újra. Ja hát ilyet szervízünk nem vállal, főleg, mert ezen valami Linux nevű daemonokkal cimboráló jeges rémület található. No way. Közelébe se. Nahát, akkor mit volt mit tenni, felhívjuk az embert vudumágusvarázslót, aki már látott ilyet. És itt kerültem a képbe, sajnos.

- *csörrrr* ... Háló!
- ... jónapot! Maga az?
- Én magam vagyok. És maga ki?
- Én a ******* vagyok a *******től *********ből.
- Alásszolgája. Miben segíthetek?
- Hát tuggya, az úgy volt hogy... (és itt jön a fenti történet dióhéjban előadva) ... szóval most ittvagyunk ezzel a géppel, és hát elmondhatná mit irjunk be, hogy menjen rajta ez a Linux, vagy mi.
- Hogyan kérem?
- Hát, bekapcsoltuk. Mit írjunk be, hogy rajta legyen a régi gép adata?
- Na akkor itt álljunk meg. Szóval vettek egy kitudjamilyen gépet, kitudjahonnan, és a cég összes kritikus adatát tartalmazó gépet most telefonon át akarják velem átmásoltatni? És elvárja, hogy utána még működjön az összes netkapcsolat, a printerek, és miegyéb?
- ... Mér, az olyan bonyolult? Dehát rádugtunk mindent...
- Hát... (itt majdnem megmondtam hova dugja az egészet, de egyszer a jó szívem visz a sírba) ... ez így nem fog menni.
- Nem?
- Nem.
- Akkor most mi lesz?
- Mondjuk kimegyek magukhoz, holnap, és megcsinálom. És akkor menni fog. Három csilliárd tallér lesz. (néhány összeget megváltoztattunk - szerk.)
- Olyan sok? Mér'?
- Több okból is. Az első mert én aztmondom, hogy ennyi. A második az, hogy mikor eljöttem maguktól sok éve, akkor maradt egy szép tartozásuk, harmadrészt meg mert a fél éve szívességből megcsinált konfiguráció átállítást sem fizették ki. Negyedszer pedig már beszereztek mindent én pedig hozott anyagból utálok dolgozni, mert csak a szopás van vele. Szóval ez most ennyi. Készpénzben. A helyszínen. Előre.
- Hát, átgondolom. Majd visszahívom.
- Majd hívjon vissza.

(10 perc múlva)

- *csöörrrr* Háló!
- ... na átgondoltam.
- Szépjóestét önnek is kedves uram.
- Mikor tud jönni?
- Holnap. Reggel. 30 óra 94 perckor. Lesz ott olyankor valaki?
- Hát nemhiszem, később?
- Mondom akkor megyek. Oldják meg.
- Rendbe'.

Itt kicsit ugrunk az időben. Másnap reggel lett, összeszedelőzködtem, kocsi, autópálya 150km, odaér. Van ott valaki. Látszik rajta, nagyon örül nekem, hogy hajnalok hajnalán be kellett jönnie. Régről ismerem, tegeződünk.

- Szevasz.
- Hali. Na mutasd azt a fost.
- Mit?
- Az új gépet.
- Ja, azt! Ittvan.
- Ez az?
- Ez.
- Megkérdezném, hogy normális-e a főnököd, de szerintem mindketten tudjuk a választ.
- Mér' annyira szar?
- Ez egy fos. Ránézésre is. Ha tudom, hogy ez vár itt, nagyobb összeget mondok.
- Hát pedig nagyon morgott ennyiért is, hogy milyen pofátlan vagy.
- Nagyon jó mesterem volt... Na lássuk...

HDD dugdosás, gép bekapcs, a jó félévtizedes 2.4-s kernel-maradvány valamiféle isteni csoda folytán bebootol. Másolás indul. Aztán úgy 20 perc múlva megáll. A HDD LED égve marad, de no reakció semmire.

- Kafa az új gép. Épp most fagyott szerteszét.
- A régi is szokott, az utóbbi időben...
- Najó de az itt rohadt 5 éve és éjjel nappal ment. Ezt meg 20 perce kapcsolták be először.
- És most mi lesz?
- Indítsuk újra.

Reset. Fekete kép. A gépben teljes fordulatra felbőgnek a hűtőventillátorok, újra kigyullad a HDD LED, úgymarad. És fekete. Legalább konzekvens.

- Hát, ez kész.
- Mivan?
- Beszart a gép.
- Ez is?
- Engem az lepett meg, hogy ilyen sokáig bírta. Majdnem 21 teljes percig.
- És akkor most mi lesz?
- Több dolog. Egyrészt most adsz nekem két csilliárd tallért a kiszállásért. Azért nem hármat, mert nem sikerült megoldani a problémát, igaz önhibámon kívül, de egyszer úgyis a jó szívem visz a sírba. Másrészt összepakolom a régi gépet és leviszem Pestre, hogy még lehet-e életet csiholni bele.
- De a szervíz aztmondta, hogy tönkrement.
- Az a szervíz menne tönkre, amelyik ilyet mond.
- És még mi lesz?
- Veszek nektek egy gépet ide, ami megint legalább 5 évig fogja bírni. Aztán kijövök megint, és beüzemelem. Kb. 6 csilliárd tallér lesz összesen.
- Olyan sok?
- Potyára idejöttem. A hozott anyag, amivel dolgoznom kellett, szart sem ért. Tehát talán üdvösebb lenne, ha nem torzsalkodnánk a dolgok mikéntjéről és az összegekről.
- ... hátjó. Majd átverem a főnökön. Bár szívbajt fog kapni, de nem érdekel, csak működjön már ez a szar.
- Azon vagyunk, hogy működjön.

Összepakoltam és hazajöttem Pestre. Kedvesem segítségével vettünk egy jófajta használt gépet, hasonló típust és konstrukciót, mint ami 5 évig bírta. Másnap levittem, beüzemeltem. Ez már pár hónapja volt. Azóta is gond nélkül zörög. Eeee ööm e bódóttá. A régi gép pedig itt hevert azóta, mert nem volt időm ránézni. Ma volt 20 percem, belenéztem. Kicseréltem a tápot, és pöcc-röff elindult, és probléma nélkül megy azóta is. Gondoltam, hogy valami hasonló lesz, de szándékosan vittem másik gépet: hiába megy, azért ez már megszolgálta az árát meg az idejét. Arról nem beszélve, hogy ahol 60 rugó van kidobni az ablakon szarra, ott ne okozzon már problémát kb. 1/3-d árat kifizetni, a célnak kb. 3 nagyságrenddel megfelelőbb gépért.

Így történt, hogy a sarki pécéboltos dörzsölt hülyék látszólag könnyen, lehúzással keresett párezer forintja egy szimpla 15000 Ft-os (kiszállással, alkatrésszel) 10 perces tápcsere akciót egy 3 hetes, rengeteg autókázással és anyázással tarkított kalanddá tették, amely nekem 3 napba került az életemből, a gép tulajának pedig 60000 forintba (plusz ÁFA) és 8 csilliárd tallérba. Az ezután következő garanciális ügyintézés körüli hercehurcákat nem is említve. Gratulálok, szép munka, nagy ötlet. És igen, a volt munkahelyem is droid volt, meg főleg űbernaív, de ez nem mentesíti a boltot, amely lazán átverte őket. Tönkrement a gép mi? Igen bazeg, azért vitték be, mert tönkrement, ti meg vagytok a szervíz, te majom.

Az ilyenek miatt (és ezalatt most nem a pécéboltosságot, a mentalitást értem) nincs már becsülete ennek a szakmának.

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Architektúra és a szakértők átlagos milyensége: hasonló a hasonlóhoz :)

Nagyon tanulságos történet.

Annyira nem, ezek csak az unalmas hetkoznapjaim. De ugy kikivankozott. Vegulis erre valo egy blog nem? Kozleskenyszert levezetni. :)

-=- Mire a programozó: "Na és szerintetek ki csinálta a káoszt?" -=-

Helye és embere válogatja, van, hogy bolton belül is van nemtörődöm csavarhúzószervizes, akinek egyszer megmutatták, hogy működik a ghost, és van aki normális. De most tényleg, kinek van annyi ideje (rajtam kívül) hogy végigjárja az összes boltot r~20km körben, haverkodjon mindenkivel, és leszűrje ki kontár és ki nem?

Kedvenc esetem, amikor vaciláltam egy webshop és egy helyi bolt között, x alkatrész ügyében.
Webshopos árral tisztában volam, ugy indultam a boltba, hogy ha csak egy kicsivel drágább, akkor még ok
közelebb van, egyszerűbb visszavinni ha gebasz van, mint rohangálni a város másik felébe.

Bemegyek, kérdem x alkatrészük van-e, és mennyi, válasz pillanat mindjárt nézi.
Mondja ugy néz ki most nincs nagykerben..vagy..várjak csak..mégis
És közben már annak a webshopnak a kínálatát nézegette amit én is.
Árra mondott +5kHUFot.
A viszontlátásra:)

A szakmáknak nincs becsületük (ha van is, divat jellegű), csak az embereknek.

:)

Ez az írás állat :)))
Felsejlett bennem is néhány hasonló kaland, a régi szép idők :) de most már én is inkább a csillió tallérért fogok csak dolgozni hülyéknek ezt is megtanultam :)

Azért egyet megosztok én is:
Még ifjúkoromba nagyon jószívű voltam én is :) és vasárnap hívtak hogy nagyon sürgős világvége van, a szoláriumba nem megy a gép amivel kapcsolgatják a barnító egységeket. Hát mondom ez elég jó, kimegyek, döglött alaplap... vasárnap... hmmm... na jó itt van valami celeron izé, ott hever nálam, elmegyek érte berakom. De ne tessék ezt sokáig használni, ez csak átmeneti megoldás, vagy új gép vagy új alaplap kell. Addig itthagyom ingyér.

Így is lett, összebarkács a vezérlő cuccal, megbeszéltük, hogy jövő héten lesz telefonos eszmecsere, hogy a busás plázás bevételből milyen gépet vegyenek. Aztán nem lett. Vártam, írtam levelet, hogy kéne már valami (snail mail), semmi. Írtam levelet, hogy nekem mindegy, de akkor fizessék ki az alkatrészt amit átmenetileg használnak. Semmi. Aztán így is maradt, nekem meg volt jobb dolgom is, mint pár ezer forint után futkorászni.

Telnek az évek, aztán egyszercsak hogy-hogynem megállt az átmeneti celeron gép. Az istenek furcsa humora megmutatkozik abban, hogy engem hívtak fel, ismét vasárnap, hogy nagyon sürgősen kell nekik valami, mert megállt a gép. Hát mondottam vala, hogy NEM. De miért nem, jaj mi lesz velük? A többit a fantáziátokra bízom :)

Ejj, mennyi ilyen történet van még :)

"Chain-Q blogja" ..subscrible :)

Bezony. :)

+1

Lenne ezeknek az embereknek az orvosuk is ilyen kontár...
Remélem, hogy kihalnak ezek az állatfajok is a színről, egyszeri júzernek számítok, akinek szerencsére helyén van az esze (de konfliktusba kerülni nem szeretek).

Tényleg jó volt elolvasni, csak így tovább! :-)
---
Powered by Áram

Csarli tezsvirem? :)
Csak nem nyugatmagyarhon, kek/feher szinu hullambadog epulet az autopalyatol nem olyan messze volt az eloadas helyszine? :)
Mert akkor reszvetem. :)

Ugyan! Hova gondolsz! Dehogyis! :PPP

-=- Mire a programozó: "Na és szerintetek ki csinálta a káoszt?" -=-