Részleteket árult el az Intel a Tukwila-ról

Intel

A vasárnap kezdődött 2008 International Solid-State Circuits Conference rendezvényen az Intel egy rakás részletet árult el a következő generációs, vállalati környezetbe szánt high-end processzoráról, a Tukwila-ról. Az Intel szerint a hamarosan érkező négymagos Itanium CPU lesz az első olyan processzor, amely több mint 2 milliárd tranzisztort fog tartalmazni.

Intel Itanium2 "Tukwila" die
Tukwila die

A 90 nm-es csíkszélességű Montvale-lel szemben a Tukwila már 65 nm-es gyártástechnilógiával készül. A processzor első darabjainak felbukkanása 2008 második felére várható. A CPU max. 2 GHz-en fog futni, és a gyártó szerint 25%-kal több fogyasztásért (170 Watt TDP) cserébe a 9100-as sorozatú Montvale teljesítményének több mint kétszeresére lesz képes. A chip nyolc, azaz magonként 2 konkurens thread kezelésére lesz majd képes és tekintélyes méretű, 30MB-os on-die cache memóriát fog tartalmazni.

A Tukwila lesz az első olyan Intel processzor, amelyben bemutatkozik a processzorgyártó AMD HyperTransport-rivális QuickPath Interconnect (QPI) - leánykori nevén Common System Interface - csatolófelülete. A QPI mellett szintén említést érdemel, hogy a négymagos processzor integrált dual memóriavezérlőt fog magában foglalni.

A Tukwila-ról és a QuikcPath Interconnect-ről bővebben:

Intel shows off Silverthorne and Tukwila
Intel unveils Tukwila Itanium processor
Intel Details Tukwila and Silverthorne Processors
Intel to tell all about roaring 96GB/s QuickPath interconnect

( bra | 2008. 02. 05., k – 20:22 )

A kép aláírása tetszik, de én felkiáltójelet is tennék mögé.
Így:
Tukwila die!

Ez a 170W nem kevés (ahogy a 30MB cache sem). Azon még gondolkozom, hogy miért gyártják 65 nm-en:
- mert már kezdi megérni az Itanium ahhoz, hogy ne a három évvel ezelőtti netburstös P4-ek által levedlett gyártósorokon állítsák őket elő
- mert ezt már nem tudták megcsinálni 90 nm-en...

Nem olvastam utana, ezert csak hangosan gondolkodom:

- A 170W tenyleg nem keves, de ezt a procit jellemzoen ott hasznaljak, ahol egy szerverben kell nagy teljesitmeny, nem pedig tobb szaz szerverben egyuttesen. Igy a fogyasztas kevesbe szamit, a hutes pedig kis processzorszam eseten szinten megoldhato (gondolj bele, a 100W koruli P4-eket otthoni leghuteses technikaval is lehetett huteni, akkor a 170W nem olyan sokkal van e felett).

- A nm kerdeseben szinten csak tippelni tudok, lehet hogy a vekonyabb csikszelesseggel(45) tul sok selejt jott volna ki ekkora tranzisztorszamra, a regi technologiaval pedig egyszeruen nem fert volna el ennyi tranzisztor.

Errol egy regi sztori jut eszembe (ami nem tudom, hogy urban legend-e, vagy sem, nincs kedvem utana jarni): anno az Intel es az AMD kijelentettek, hogy 0.5um-en nem lehet 500MHz-ig eljutni, akkor a DEC kihozta a maga CPU-jat ezen az orajelen es csikszelessegen. (Azt mar csak csendesen jegyzem meg, hogy anno mar akkor 64biten mukodtek, mikor az x86/ppc/spac meg csak almodozott rola.:)

---
pontscho / fresh!mindworkz

A Tukwila esetében azért készülnek 170 wattos sku-k is majd, mert a korábbi 130 wattos keret felesleges korlátozta a versenyképességet a rivális high-end architektúrákkal szemben. A Power6 TDP-je nem nyilvános, az IBM által közölt adatok alapján ugyanakkor szintén 170 watt környékén lehet -- az IBM-en múlik, hogy hol húzza meg a határt. A Rock UltraSPARC fogyasztása 250 watt is lehet. Közép- és felsőkategóriás szervereknél én ezt egyáltalán nem látom problémának.

A Tukwilát azért nem 45nm-re targetálták, mert az eredeti megjelenési ablakban a 45nm még nem állt volna készen kereskedelmi tömegtermelésre. A Tukwila utódja, a Poulson viszont átugorja a 45nm-et, 32 nanométerre folyik az elektronikai tervezése.

Azért gyártják 65 nanométeren, mert ez teszi lehetővé a teljesítmény ésszerű keretek közötti fokozását: a kisebb geometriájú gyártástechnológia több tranzisztor integrálását teszi lehetővé adott területen, miközben a tranzisztorok sebesség-fogyasztás karakterisztikája is javul.

Az Itanium két ok miatt jár az Intel x86 mögött gyártástechnológiában. Az egyik gazdasági: az x86-os chipek piaca igényli a lehető legfejlettebb eljárást a teljesítmény folyamatos fokozásán keresztül a kereslet stimulálása érdekében, valamint a gyártási költség elsődleges szempont a profitabilitás miatt. Az Itanium piaca nem igényli sem az alacsony gyártási költséget, sem a folyamatos teljesítménynövelést, nem az aktuális ár/teljesítmény vezérli.

A másik műszaki: a finomabb és finomabb gyártási eljárásokkal egyre romlik a tranzisztorok megbízhatósága a gyártási variancia és különféle elektromagnetikus sugárzások miatt, az integrált tranzisztorok számával pedig exponenciálisan nő a működési zavarok és bithibák valószínűsége generációról generációra. Ezzel természetesen a mérnökök is tisztában vannak, és megteszik a megfelelő lépéseket, ugyanakkor az olyan high-end piacra szánt chipeknél, mint az Itaniumok (Powerek, SPARC-ok stb.), a megbízhatóság érdekében a már ismertebb, kisebb kockázatú, mondhatni érettebb gyártási eljárásokat preferálják, így kisebb a kockázat, hogy a rendkívül alapos validáció során valami komolyabb hiba csússzon be. Megvan az oka, hogy Xeon MP-k kb. 1 év késéssel követik a Xeon DP-ket, vagy hogy a Montecito 2004 nyarán már létezett szilíciumon, de 2006 első felében indult be a kereskedelmi tömegtermelés.

Itt érdemes megemlíteni, hogy egy chip design része az alkalmazott gyártástechnológia, ugyanis az elektronikai tervezés konkrét gyártástechnológiára, pl. Intel P1265 épül. Az elektronikai tervezés egy rendkívül erőforrásigényes folyamat, egy-egy architektúra portolása másik eljárásra akár éveket is igénybe vehet.