kicsit szomorkás...

No, kezdjük szépen sorban.
Általában véve a szerelem a következő folyamat (ez kicsit illiúziórombóló lesz, szólok előre): meglátsz az utcán egy nőt, és szagmintát veszel, ami elárulja az immunrendszere típusát. Ha ez ellentétes, mint a tied, és annyira ellentétes, hogy átmegy egy határon, akkor megindítja egy hormon termelését -- szerelmes leszel. Ennek a hormonnak csak és kizárólag a szaporodás a célja (mint ahogy az embernek is, mert a szaporodóképesseség elvesztése után szépen beindul a szervezetben a self destruct). Miután ez megtörtént, abbamarad a hormon termelése -- kihül a kapcsolat. A pár ilyenkor gyakran szétmegy, mert azt mondják, hogy elmúlt a varázsa, pedig valójában csak arról van szó, hogy nem is szerették egymást igazából, csak egy kicsit olyan, mintha be lettek volna rugva. Főként azért is mennek tönkre ezek a kapcsolatok a hormonok elapadása után, mert legfőképp a birtoklási vágy jellemző rá, ami megint a fajfenntartással függ össze. Biológiai értelemben ez kbre annyira magasztos érzés, mint hogy ki kell menned a WC-re.

Van azonban egy másik fajta szerelem is, ahol nincsen birtoklási vágy, és van szeretet. Pályafutásom során egy emberrel találkoztam, akinek szerencséje van hozzá (neki sem magyar nője van). És tökéletesen boldogok, mert csak szeretik egymást, és nincsen semmi más a háttérben (fajfenntartó ösztön, önzés, birtoklás).

Ezt csak azért írtam le, mert ami igazából neked kell, az az utóbbi típus, amire az esélyed nem sok, főleg nem egy morális válságban hánykódó, erkölcsileg 0 társadalomban, ahol az állati ösztönöket szánt szándékkal ébresztik az emberekben, és az emberi részüket (értsd: minden, ami több annál, hogy baszunk, zabálunk, röhögünk meg fingunk) teljesen elsorvasztják.

Sok mai nő maga sem tudja, hogy mi kell neki. Azt hiszik, hogy csak szexszel lehet pótolni a lelki értelemben vett boldogságot, de ez nem igaz; max csak illúziót kelt, de az illúziónak van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy lehullik róla a lepel, és olyankor meg 2x olyan rossz, mintha nem is lett volna.

Neked csak annyit tudok javasolni, hogy próbáld meg magadat szeretni, mert akkor mások is fognak téged (ez nekem bejött). Ha elfogadod önmagad, akkor mások is elfogadnak téged. Amit mutatsz a külvilág felé, a legtöbben úgy viszonyulnak hozzád. Ha szereted magadat, és kibillented magadat a jelenlegi kóros egyensúlyból egy jobb egyensúlyba, akkor azt tudat alatt mások is észreveszik, és a jó emberek elkezdenek pozitívan hozzád állni, a rosszakkal meg elkerülnek. Gondolj magadra pozitívan, és mások is úgy fognak rád. Ez nálam marhára működik.

---------
"Ha igazat mondasz azt végig unják, ha feldíszíted azt jól meg dugják"
szerény blogom -- új címen!

Azért, mert túl sok szabadidőd van. Terheld le magad jobban mindenféle mással (munka, új hobbi, nagytakarítás, SPORT, mondjuk nem biztos hogy ebben a sorrendben :) ) és akkor majd nem lesz ennyi fölös energiád arra, hogy sajnáld magad és folyamatosan a negatív érzéseidet tápláld a töprengéseiddel.

--
"There are two kinds of people in this world, and you're not one of them."