Win 10, Fedora 37 dual boot elsőként Linux telepítésével - hogyan?

Linux-kezdő

A címben szinte mindent elmondtam. Van nálam egy ismerősöm által vásárolt szűz gép. Dual boot kell neki. Feltenném a Fedorát, valaki más molyolna a Windows-zal. Itt leírják a Windows layout-ot. Arra gondoltam, kialakítom a GPT layout-ot a doksi szerint, mögé pedig felteszem a Linuxot, persze az sda1 FAT32-re teszem az EFI boot-hoz szükséges shim64.efi, meg grub dolgait (/boot/efi).

Vajon a Windows 10 felmegy rá kulturáltan, vagy szétzilálja a Linux boot-ot, esetleges utólagos grub helyreállítás után előfordulhat-e, hogy a Windows nem fog indulni, vagy minden működik majd az első Windows frissítésig, amikortól a Linux nem választható a boot menüben, vagy mire számítsak? Az EFI System Partition-ról ezt írják:

This partition is managed by the operating system, and should not contain any other files, including Windows RE tools.

Ez azért elég ijesztően hangzik. Jó, piszkálja a saját dolgait, de a Fedora bootolásához szükséges file-okat sok méteres körzetben hagyja békén! Vagy felülmossa? Mert nem vicces, ha minden Windows frissítés után órákig kell szögelni, hogy mindkét oprendszer indítható legyen.

A neten csak olyan leírásokat találok, ahol elsőként a Windowst telepítették. Én fordítva szeretném.

  • 508 megtekintés

( Raynes v | 2023. 02. 17., p – 18:09 )

Igen, fel fog rá menni. Igaz secure boot-tal még nem próbáltam, anélkül viszont többször is. De pont ez az UEFI/EFI bootnak a lényege, hogy ugyanazon az EFI partíción megférnek kulturáltan több OS-nek is az .efi binárisai, és nem kell MBR-ben átmókolt kóddal, meg bootflagekkel szórakozni, ahogy korábban az MBR Legacy BIOS bootnál kellett.

Igazából már a sorrend se annyira számít ilyenkor, hogy melyik OS-t telepíted először, az új települő rendszer békén hagyja a régit. Annyi, hogy ha a Windowst telepíted elsőnek, akkor ne bízd magad a telepítő automatikus 100 megás EFI partícióméretére, mert egy második OS-nek szűkös lehet, pl. több kernel esetén, így növeld meg 200-500 mega közé, valami kompromisszumos méret megadásával, amit még nem érzel pocsékolásnak.

“The world runs on Excel spreadsheets.” (Dylan Beattie)

Linuxot teszem fel elsőre, hagynék 512 MB-os EFI-t. Bár a Linux nem abba teszi a kernelt, csak a boot dolgait, az meg kicsi. A Windowsnál nem tudom, hogy van ez. Azt mondod, tegyem fel előre - már úgy értem, sda1-től folytonos számozással - a Linuxot, majd a Windows telepítő megtalálja a szabad helyet, és mondjuk sda7-től kezdve felszórja a szükséges partíciókat, filerendszereket?

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Nem szórja a Windows, ha nem akarod, kézzel előre megcsinálhatod a partíciókat Linux alól. EFI partíciót pláne nem szór fel, mert abból nem lehet kettő azonos meghajtón. Elég ha egy EFI partíció van, azt használja minden OS, pont az a lényege, megfér rajta több .efi, .img, stb. fájl is. Az is mindegy, hogy hányadik partíció, sda1, vagy sda2, a Windows azt nem nézi, nem érdekli, csak az UEFI firmware induláskor találjon valami EFI partíciót, általában automatikusan detektálódik akkor is, ha nincs előre NVRAM-ba tett bootbejegyzés.

Egyedül tényleg a méretre érdemes figyelni, mert néhány disztró az EFI partícióra szórhatja be a kerneleket, initramfs-t, stb. is, és akkor szűkös lehet könnyen a hely, ha a Windows default spúr 100 megás EFI partíciójával nyomul valaki. Fedoránál konkrétan nem tudom, de a Debian, Arch, stb. szereti beszórni a kerneleket az EFI-re, igaz ez telepítéstől, beállítástól is függ.

512 megának mindenesetre elégnek kéne lennie. Nálam is annyi, ami overkill, hiszen csak Arch fut, de mindegy, mai sok giga, pár tera helyű meghajtók korában senkit nem érdekel, hogy pocsékba megy 100-200 mega, nem azon múlik, nem érdemes ezen spórolni. Hagytam rá én is tartalékot, ha extra OS-t kéne feltenni valamikor, nehogy azzal kelljen szívni, hogy nincs hely, meg lehet átméretezgetni adatokkal tele partíciókat, az tényleg csak felesleges vergődés lenne.

Egyedül tényleg a secure boot, ami bekeverhet, azt szándékosan nem használom, mint MS-központú, versenyellenes technológiát, más OS-ek alatt úgy sincs értele, csak Windowson veszélyesen a rootkitek.

“The world runs on Excel spreadsheets.” (Dylan Beattie)

( azbest | 2023. 02. 17., p – 20:07 )

Szerkesztve: 2023. 02. 17., p – 20:09

azért szokták a wint először, mert az magára szokta állítani az elsődlegességet és ő nem mutat boot menüt alapból a választáshoz. A linux meg alapból mutatja a win indítás lehetőségét is grubból. Az újabb gépek uefi-je elég okos, megtalálja a megfelelő efi partició boot mappájában lévő alkönyvtárakban a külön-külön boot fájlokat. Bár lehet, hogy nvramba is be kell regisztrálni hozzá. Persze ma már valsz a biosban átállítható, hogy a linuxos indító legyen az alap.

Nekem az nem tetszik, hogy a win a boot mappába közvetlenül odahány egy csomó fájlt, aminek szerintem semmi keresnivalója nem lenne ott. Bár ettől még egy alkönyvtárban a linux boot fájlok is elférnek. Engem az bosszant, hogy ha több win is lenne egy lemezen, akkor köztük közös lesz a boot alá hányt katyvasz. 

A korábbi gépembe több ssd-it is lehetett tenni, ezért azzal meg tudtam oldani, hogy mindegyiken külön efi partició csak annak a rendszernek, ami azon a lemezen van és a bios boot menüjét használtam választásra. Igaz, telepítés idején csak az a háttértár volt jelen, amire épp raktam, mert a win és ubuntu is hajlamos hülye lenni és másik diszk efijébe rakni a boot fájljait. De most csak egy háttértáram van, így muszáj lesz valami kotványt csinálni a win-ek miatt. (perpill még külső lemezről bootolom a másodlagos wines környezetemet kompromisszumként)

Egyébként mind a linux, mint a win helyrerázható, ha valamiért nem jelenne meg a gép boot menüjében. Win esetén telepítő pendrive recovery cmd promptjából pár paranccsal újra rakható a katyvasza - amiből leginkább az kellhet, hogy beregisztrálja a boot menübe magát. Linux esetén is hasonlóan, telepítő pendrive live rendszer alól a grup és nvramba regisztrálás helyrerázható. 

Az új gépemen még ilyenre nem volt szükség. A régi thinkpadem efije meg fejletlenebb. Lehet az új gép eleve feltérképezi az efi partició tartalmát.

Azt mondd meg nekem, hogy tehetem-e azt, hogy csinálok ilyet:

nvme0n1p1 - /boot/efi - fat32
nvme0n1p2 - /boot - ext4
nvme0n1p3 - swap
nvme0n1p4 - / - ext4

Innen szabad a hely. Windows magának megcsinálja-e nvme0n1p5, nvme0n1p6, nvme0n1p7 helyekre az MSR, Windows, Recovery területeket?

Aztán:

sda1 - /var - ext4
sda2 - /home - ext4
sda3 - Windows D: - ntfs

Vagy arra számítsak, hogy a Windows telepítő agresszív lesz, s kiirtja a Linuxot?

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Az újabb gépek uefi-je elég okos, megtalálja a megfelelő efi partició boot mappájában lévő alkönyvtárakban a külön-külön boot fájlokat. Bár lehet, hogy nvramba is be kell regisztrálni hozzá. Persze ma már valsz a biosban átállítható, hogy a linuxos indító legyen az alap.

uefi bios, nvme linux, ssd win10. biosban default a linux és F8-al lehet váltogatni melyik lemezről akarok bootolni vagy grub be tudja tölteni a wint is. hanem, ha wint bootolok, utána az lesz a default a biosban. na ezt vajon hogyan kell megmondani neki, hogy ne csinálja?

így (megfelelő disztróval):

Bcdedit /set {bootmgr} path \EFI\ubuntu\grubx64.efi

 https://askubuntu.com/questions/838780/windows-10-changes-uefi-boot-ord…

nincs aláírásom

igen valsz úgy a win a másikat próbálja indítani. Ettől a win boot logikájával indul valsz, de átdobja a másikra.

Mútkor egy régi macbookon tettem így fel rEFInd boot managert, hogy odamásoltam az efibe külön mappába és ahogy idézted, rá állítottam a bootot. Azért kellett ez nekem, mert nincs hagyományos értelemben vett biosa a macnek és a hardveres virtualizáció bekapcsolását az a bootmanager tudja megtenni (telepített osx nélkül), majd ő indítja a wint -> docker boldog. 

( locsemege v | 2023. 02. 18., szo – 12:14 )

Szerkesztve: 2023. 02. 18., szo – 12:15

Végül ez lett a topológia.

SSD:

nvme0n1p1 - /boot/efi - 0xef00 fat32
nvme0n1p2 - Windows MSR - 0x0c01
nvme0n1p3 - Windows basic data - 0x0700 ntfs
nvme0n1p4 - Windows recovery - 0x0700
nvme0n1p5 - swap - 0x8200
nvme0n1p6 - /boot - 0x8300 ext4
nvme0n1p7 - / - 0x8300 ext4

HDD:

sda1 - /home - 0x8302 ext4
sda2 - Windows basic data - 0x0700 ntfs

Itt az a kérdés, a Windows rájön-e, hogy neki van megágyazva, vagy törölni kell p2, p3, p4-et, s a felszabadult helyre beköltözik. Az sda2 nem érdekes, azt már a telepített oprendszer alól meg lehet csinálni.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

csak hogy biztosan ne legyen félreértés, a boot alatt én az efi particion belüli könyvtárra gondoltam, nem a linuxos mount-ját a linux boot részének :)

Ha a pX sorrendet jelent a particiós táblában, akkor lehet az nem olyan sorrendben lesz, mert szerintem nem a fizikai helye, hanem a létrehozás sorrendje adja meg valsz gpt-n a bejegyzések sorrendjét. SSD esetén mindegy, hogy a lemez elején vagy végén van (amúgy is a saját belső logikája szerint rakosgatja az adatokat).

Ha feltetted a linuxot, meghagyod a szabad helyet a winnek, akkor oda már a particióit szerintem maga létrehozza a saját feje után menve. Lehet, hogy ott is van manuális mód, ahol jobban ki lehet választani mi mekkora legyen neki, de sosem használtam.

Ezek szerint le kell törölnöm p2, p3, p4-et, meg kell hagyni partícionálatlan területnek, s vagy p2, p3, p4-et, vagy p8, p9, p10-et hozza majd létre, persze ugyanazt a szabad területet allokálva ezekben a leírókban. Ez meg nekem teljesen mindegy, hogy a partíciók számozásában van-e lyuk, vagy nincs. Legfeljebb szebb, ha nincs, meg az is, ha a partíció indexe a disk allokációjában is sorrendet jelöl, de ahogy írod is, ez nem kell, hogy így legyen.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Ha kézzel ki lehet választani, melyikeket használja, akkor talán rá tudja a létezőre tenni.  Az biztos, hogy nem lefoglalt területre tud pakolni újakat automaikusan. De nem nagyon cserélgettem így még gpt particiókat. Csak backupból átmásolt particiók újra bootolhatóságát igazítottam meg.

( zrubi v | 2023. 02. 20., h – 15:11 )

Szerkesztve: 2023. 02. 20., h – 15:13

A neten csak olyan leírásokat találok, ahol elsőként a Windowst telepítették. Én fordítva szeretném.

Lehet szembe szélben is hugyozni, de az eredmény változó ;)

 

ahogy már mások is írták:

A windows annyira elb*szott, hogy szarik az bármi másra telepítés közben. Simán letarolja a boot manageredet az MBR-ből.

(EFI esetén kicsit más a helyzet, de nem egyszerűbb)

Ezért van az, hogy a windows-t javasolt először feltenni.

 

Sőt, továbbmegyek: még jobb, ha eyg teljesen külön diszket adsz neki.

Azon aztán azt csinál amit akar, te meg kényelmesen és problémák nélkül tudsz BIOS-ból választani, hogy épp melyiket akarod botolni.

 

szerintem.

zrubi.hu

( guszti | 2023. 02. 20., h – 18:18 )

Szerkesztve: 2023. 02. 20., h – 18:19

Ezért engem meg fogtok nyakazni! Már egy jó ideje nem vagyok hajlandó foglakozni Win-Linux dual boot esetén azzal, hogy most épp mit csesz szét a Win Update. Lehet negformázza azt az egyetlen efi partíciót, amit oda adsz a Linuxodnak is. Aztán majd lehet kideríteni, hogy mi a baj? Boot repair disc meg anyám kínja.

Nem varriálok sokat! Még egyetelen egy lemezen is! Csinálok egy külön /efi/boot partíciót a linuxnak és azt adom oda neki. Semmi ne tiltja, hogy legyen még egy ilyen partíció. Ha jól konfigolod a telepítőt, akkor jó helyen lesz és meg is találja. Ezután a Win csak a saját efi-jét fogja buzerálni, ha épp buzerálni akarja.

Mondjuk ez a setup distrónként változik, azt körbe kell járni jól, de működik. Már amennyiben nem akar a teljes disc-re telepedni irányított btrfs-el vagy titkosított LVM és anyám kínjával.

Először a Win telepítés, majd Win alól megcsonkolni a lemezt. Live-ban bepartícionálni, majd advanced módban odaadni neki. 

Bár az a nyamvadt fat32 azért van ott az elején, hogy ne kelljen a senki földjére, partíción kívüli területre tenni boot loadert, és ha már az ott egy rendes filerendszer, akárhány oprendszernek külön alkönyvtárakban lehetnek indítói, meg bármi, aminek csak a képzelet szab határt. Ha a Windows még ezt is szétbarmolja, akkor az nem oprendszer, igaz, ez a tény eddig is ismert volt. :)

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

és megnézted, hogy tényleg külön pakolta-e a cuccait a többi oprendszer a külön efi particiókra? És mind esp flages vagy sima fat32? 

Mert nekem a korábbi gépemen az volt a tapasztalatom, hogy ha több diszk volt a gépben és jelen voltak telepítéskor is, akkor ugyanannak a diszknek az efi particiójába pakoltak. Ha kivettem az "első" diszket, akkor utána a másikon lévőt sem lehetett indítani. Meglepne, ha másképp viselkedne egy diszken lévő több esp particióval.

( NevemTeve | 2023. 02. 21., k – 23:39 )

A rendkívül rugalmas és egyszerűen kezelhető uefi (pláne Secure Boot) akkor jár a legkevesebb szoqással, ha egy OS-t telepítesz, és a másikat virtuális gépen futtatod.

Igen, tudom, de nem enyém a gép. A gazdája a Windowst elsősorban zenélésre használja, a Linuxot meg netezésre és munkára. A low latency-hez viszont kell a natív futás. Windows fölött Linuxot virtuális gépben futtatni viszont értelmetlen, ha a célt nézzük, mint hálózati biztonság.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Ez igy faszsag, a VM-ben olyan halozati biztonsagot csinalsz amilyet szeretnel :) Ha meg onnan indulunk, hogy ugyanazok a diszkek vannak a gepben mikor a windowsra dualbootolsz, akkor ez legfeljebb hamis biztonsagerzet.
Masreszt a halozat biztonsaga a belepesi pontok biztonsagaval kezdodik (router, firewall, port/wireless security...), nem a "zenegepen".

Amugy en meg nem lattam windowst olyat tenni, hogy torolt volna barmit a fat32-es efi FS-rol, persze nem zarom ki, hogy valaki szepen ujraformaztatja egy telepitovel es/vagy belebarmol, de az magara vessen. :D

PCI passthrough? Hálókártyát a VM-nek.

Vagy csinálj neki egy openwrt routert, azzal meglesz a windows desktop élmény, linux-os hálózati biztonsággal, boot-olgatás nélkül.

Ha mindenképpen dualboot kell, csinálj egy pendrive-t, (pl. grub) ami a telepített linux-ot boot-olja. Így nem lesz gond, ha a win elcseszi az efi fájlokat.

( ffpp v | 2023. 02. 22., sze – 12:56 )

Régen, amikor dual bootoltam még, ráadásul distro hoppal egybekötve, akkor mindig először a win-t tettem fel egy előre megadott üres területre, amit úgy particionált magának, ahogy jól esett. Onnantól a windows azt csinált ott, amit akart. Ezután jött a (bárhány és bármiyen) linux install, ami felismerte magát és a már meglévő win-t is. Semmi probléma. Fordítva már jöttek a gondok rendesen.

jAzz

+1, nekem olyasmi is rémlik, hogy a szépen föltelepített Linux után betett windows telepítő azt mondta, hogy a hdd üres (!), és majd ő leformázza és úgy települ, az egészre. Szerencsére ezt nem engedtem neki. (Ugye milyen fontos elolvasni a szöveget is, mielőtt az ok-ra kattint az ember?)

Debian - The "What?!" starts not!
http://nyizsa.blogspot.com