törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról

Fórumok

2003. évi CXXV. törvény
az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításár

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0300125.tv

Tanultabb olvtársaktól kérdezném (konkrétumok nélkül):

A fenntartó (önkormányzat) azonos típusú intézményei házirendjeit az illetékes bizottsága által határozatilag jóváhagyva 10 intézmény közül 9-ben nagyjából azonos, egy esetben ezektől jelentősen eltérő házirendet fogadott el, ezzel ez utóbbi intézménnyel jogviszonyban állóknak jelentős érdeksérelmet okozott. 

Kérdésem: alkalmazható -e ezen esetben a címben jelölt törvény? 
Tehát a 8§ t) pontja "egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága)"  alapján kijelölhető-e védendő csoport és ha igen, hogy lehet ezt a csoportot meghatározni? 

Nincs ésszerű indoka annak, h fenntartó a többi 9-től lényegesen eltérően szabályozza egy, azaz egy intézményében a házirendet. Ez az intézmény ugyanolyan mint a többi. A házirendeket az intézmény vezetői alkották meg. És az egyiknek a vezetője nem szégyellte szabadjára engedni a fantáziáját. A házirendek a kérdéses szempontból összevethetőek, akár grafikonon is ábrázolhatóan kilóg ez az egy intézmény. 

A fenntartó nem hajlandó lépéseket tenni a helyzet rendezésére. Felettes hatóság elsőfokú eljárásban sem tett semmit. Ezért merül fel hátrányos megkülönböztetés miatti eljárás, ami rendezni tudná a helyzetet. Lényegében a fenntartó hátrányosan különbözteti meg azokat akik ezzel a kilógó intézménnyel vannak jogviszonyban, a többi 9 egyazon típusba tartozó intézményeivel jogviszonyban állókkal szemben, azzal h rájuk nézve aránytalanul és ésszerűtlenül szigorúbb házirendet hagyott jóvá. 

Egy ilyen eljárásban például azt vizsgálják h a panaszos tagja-e a védendő csoportnak. Ez egy logikai bukfenc - ugyanis a törvény tételesen felsorol szempontokat, amik alapján kijelölhetők védendő csoportok, de utolsó pontban az "egyéb" csoportba tartozás is szerepel. Így érvényesen bármilyen csoporthoz való tartozás elégséges kell hogy legyen, nem értelmezhető a "védendő" kitétel. Nem tudom mennyire érthető a probléma? Tehát fajra, nemre, vallásra stb...és a végén az "egyéb" is szerepel. Na most a vázolt szituációban ki lehetne a védendő csoport? A fenntartó egyazon típusú intézményeivel jogviszonyban állók halmaza? És ezen belül a szigorúbb házirenddel rendelkező intézménnyel jogviszonyban állók a sértettek? 

(bocs, remélem flame-be belefér)

Hozzászólások

Szerkesztve: 2021. 09. 15., sze – 22:40

több konkrétumot kellene megosztanod, mert így elég nehéz. Ha nem szándékozol, akkor javasolnám a tasz.hu-t, vagy a helsinki.hu-t bár a te esetedben ez a saját magad tökönszúrása is lenne, mert ugye ez a jogállamiság kérdéséhez kapcsolódik, amit te elvetsz :-)

IANAL, de amennyi konkretumot megadtal, mindegy is. Az egyenlo banasmod nem azt jelenti, amire gondolsz.

Indokoltan meg akar vedett tuladjonsag eseten is tehetsz kulonbseget. Ha teszemazt a TESCO-nak van 1 boltja a belvarosban, meg 5 a varos szelen, elobbinek van 5 parkolohelye, a kintieknek meg boltonkent 500, akkor megkerheti a belvarosban dolgozokat, hogy ne foglaljak el a vasarlok elol, a tobbi boltban meg megengedheti nekik. Logikus is lenne, pusztan teruleti alapon. De a vedett tulajdonsagra a klasszikus pelda az, ha egy autentikus kinai ettermet szeretnel nyitni, ahova kinaiakat veszel fel, es mindenki mast (fehereket, ciganyokat, negereket) negativan diszkriminalsz. Mivel indokolhato, megteheted.

A strange game. The only winning move is not to play. How about a nice game of chess?

Köszi a választ! Igen ez valószínűleg így van ahogy írod, de épp ezért írtam, hogy nincs ésszerű indoka h ez a bizonyos intézmény a többitől eltérjen. Az új házirendeket egyszerre fogadták el, és korábban nem lógott ki ez az intézmény sem a többi közül. Tehát az eltérés mind a többi intézmény mind a saját korábbi házirendszabályozása vonatkozásában kimutatható. 

Én tényleg nem értem ennek a jogszabálynak a logikáját, mert h szerintem nincs is neki valójában. Sztem nem lehet értelmezni a "védendő tulajdonság" fogalmát a jogszabály kontextusában.  

Először meg kell állapítani h történt-e különbségtétel.  Ami sztem eléggé evidens a fentiekben leírtak alapján. Utána lehet azt vizsgálni, h indokolt volt-e a különbségtétel.  Nem lehet ennek ésszerű ill. elfogadható magyarázata, így csakis indokolatlan lehet. 

Mi az a "védendő tulajdonság"?   

https://www.ajbh.hu/ebff-mikor-serul-az-egyenlo-banasmod-kovetelmenye

Az egyenlő bánásmód követelménye – a megtorlás kivételével – akkor sérül, ha egy személyt vagy csoportot valamilyen vélt vagy valós védett tulajdonsága miatt ér hátrány. A védett tulajdonságok körét az Ebktv. határozza meg.

A törvényben felsorolt védett tulajdonságok a következők:
a) nem,
b) faji hovatartozás,
c) bőrszín,
d) nemzetiség,
e) nemzetiséghez való tartozás,
f) anyanyelv,
g) fogyatékosság,
h) egészségi állapot,
i) vallási vagy világnézeti meggyőződés,
j) politikai vagy más vélemény,
k) családi állapot,
l) anyaság (terhesség) vagy apaság,
m) szexuális irányultság,
n) nemi identitás,
o) életkor,
p) társadalmi származás,
q) vagyoni helyzet,
r) foglalkoztatási jogviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama,
s) érdekképviselethez való tartozás,
t) egyéb helyzet, tulajdonság vagy jellemző

A felsorolásban utolsóként szereplő egyéb helyzet, tulajdonság vagy jellemző körében a törvényi felsorolásban nem szereplő, de azokhoz jellegében hasonló tulajdonságok, jellemzők vehetőek figyelembe védett tulajdonságként.

 

Mi az h "jellegében hasonló"? Bármely tulajdonságnak védendőnek kell lennie, ami alapján az indokolatlan hátrányos megkülönböztetés megvalósul. Akkor is ha ez a tulajdonság egy bizonyos intézménnyel fennálló jogviszony által áll fenn. 

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

Exem megjegyzesei a chatbol (belinkeltem neki):

1. Egyenlő bánásmód hatóság megszűnt, helyette az alapjogok biztosa jár el.
2. Éppen a lényeg nincs leírva, hogy mi az ami jelentősen más, és főleg mi a ebből fakadó érdeksérelem.
3. Nem minden diszkrimináció, sőt még védett tulajdonságokon alapuló diszkrimináció sem feltétlenül tilos (lásd fiúkórus, ahová nem mehet lány, felnőtt hotel, ahol nem akarják gyerekek ordítását hallani, gyermektábor, ahová nem mehet 50 éves "gyermek", női fitness terem, ahol a szégyenlősek vannak, a Rudas fürdő férfi napja stb.), ugyanis a törvény lehetőséget biztosít a kimentésre:

7. §
(2)  Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az olyan magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat (a továbbiakban együtt: rendelkezés) nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét,
a) amely a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében, elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos,
b) amelynek az a) pont hatálya alá nem tartozó esetekben tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van.

De éppen a lényeget nem írta le, hogy mi a gondja. Önmagában az, hogy más a házirend, ez nem jogsértés.

Amúgy a házirend eltérése pl önmagában adódhat abból is, hogy más felepítésű az épület (van lift/nincs pl), őrzött az egyik, nem őrzött a másik, dolgozik-e mozgássérült ember ott, terhes nő, kiskorú, van-e veszélyes anyag az épületben, más műszakban dolgoznak az egyik és a másik helyen, alvállalkozó székhelye is az egyik épület és ebből adódik valami plusz kötelezettség, meg millió egy másik ok lehet.

..önmagában az hogy pl 7-re kell járni dolgozni, másoknak meg 8-ra nem diszkrimináció, bár kellemetlen nyilván. Nem kell egyformán bánni mindenkivel. Az nem védett tulajdonság hogy x önkormányzat z épületében dolgozom. Pedig megkülönböztet mindenki mástól.

Valamint van egy korabbi itelet:

EBH2009. 1980.
A munkavállalók között a munkavégzés helyére tekintettel nyújtott eltérő összegű és felhasználású természetbeni juttatás nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét [1992. évi XXII. törvény 5. §, 2003. évi CXXV. törvény 8. § t) pont, 22. § (1) bekezdés a) pont].  
A felperesek a keresetükben a 2006. január 1-jétől 2006. szeptember 30-áig terjedő időszakra fejenként 40 500 forint étkezési hozzájárulás különbözet és kamatai megfizetésére kérték kötelezni az alperes munkáltatót. Keresetük indokául előadták, hogy alperes megkülönböztette a munkavállalóit akként, hogy a székhelyen dolgozóknak havi 9000 forint értékben biztosított meleg étkezési utalványt, míg aki ezt nem tudta igénybe venni, havi 4500 forint értékű hideg étkezési utalványt kapott. Álláspontjuk szerint a felperesek az eltérő munkavégzési hely miatt hátrányos megkülönböztetést szenvedtek.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek pályamunkásként dolgoztak az alperesnél, munkájukat az alperes székhelyén kívül végezték. Alperes a peresített időszakban a munkavállalói részére a székhelyen dolgozóknak kizárólag a helyi étkezdében történő, 18 alkalomra szóló étkezéshez 9000 forint értékben meleg étkeztetést, míg a székhelyen kívül dolgozóknak 4500 forint hideg étkeztetési utalványt juttatott, mely utóbbi bárhol felhasználható volt. Alperes juttatása a hatályos adójogi jogszabályoknak teljes mértékben megfelelt, ez alapján a természetbeni juttatásokat helyesen számfejtette. A bíróság álláspontja szerint az alperes székhelyén dolgozók korlátozva voltak abban, hogy csakis helyileg használhatták fel a 9000 forint értékű étkezési utalványt, tehát náluk helyi korlát lépett fel, míg a felperesek mint pályamunkások 4500 forintot szinte korlátlanul beválthatták az erre feljogosított üzletekben, részükre pedig ez a korlátozás kevesebb összegben, pénzben jelent meg. A bíróság értékelte azt a körülményt, hogy a felperesek a peresített időszakot megelőzően, majd azt követően sem választották a meleg étkezési utalvány lehetőségét.
A bíróság megállapította, hogy hátrányos megkülönböztetés nem érte a felpereseket, az egyenlő bánásmódról, illetve az esélyegyenlőségről szóló jogszabályok megsértése nem valósult meg.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, és felpereseket perköltség fizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a természetbeni juttatás tekintetében a munkavállalók között a munkavégzés helyére tekintettel nyújtott eltérő összegű és felhasználású természetbeni juttatás nem sértette az egyenlő bánásmód törvényi követelményét. A felperesek a természetbeni juttatásként nyújtott hideg étkezési utalvány biztosításával más munkavállalói csoporthoz képest nem szenvedtek hátrányos megkülönböztetést. A megyei bíróság megítélése szerint az alperes munkáltató a munkavégzés helyére tekintettel indokolt, minden lényeges feltételt figyelembe vevő különbséget tett a dolgozók között.
A felperesek felülvizsgálati kérelme az ítélet hatályon kívül helyezésére és kereseti kérelmüknek megfelelő új határozat hozatalára irányult. Álláspontjuk szerint az alperes azon magatartásával, hogy ok nélkül különböztetett a munkavállalói között a természetbeni juttatás mértékben, diszkriminációt követett el. Tény, hogy alperes a természetbeni juttatást csak a munkaviszony fennállásához kötötte. A munkáltató saját mérlegelési jogkörében biztosította minden munkavállalója részére a természetbeni juttatásként az étkezési hozzájárulást, amely azonban kétszeres értékű volt azon munkavállalók esetében, akiknek munkavégzési helye az alperes székhelyén volt.
Álláspontjuk szerint az alperes a két munkavállalói csoport között indokolatlan megkülönböztetést alkalmazott, mely nem lényeges és jogszerű feltételre alapított, és nem arányos. A természetbeni juttatást az alperesnek minden munkavállalója számára egyenlő feltételekkel kellett volna biztosítani azért, mert annak feltétele a munkavállaló és az alperes között fennálló munkaviszony, ennek ellenére a külső munkavégzési helyük miatt felperesek kedvezőtlenebb bánásmódban részesültek az alperes székhelyén dolgozókhoz képest.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. § t) pontja szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesült, vagy részesülne.
A törvény 22. § (1) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a munkajellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés.
Alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, mely szerint alperes indokolatlan és aránytalan megkülönböztetéssel élt a két munkavállalói csoport között.
Helytállóan hivatkozott a másodfokú bíróság arra, hogy az alperes munkáltató éppen a munkavégzés helyére tekintettel indokolt, minden lényeges feltételt figyelembe vevő különbséget tett a székhelyén, illetve az azon kívül dolgozók között, a természetbeni juttatás mértékét, illetve annak felhasználási módját tekintve.
A munkavégzés helyéből adódóan az alperes melegétkezésre jogosító juttatását a pályamunkásként dolgozó felperesek maguk által sem vitatottan -tevékenységi helyük miatt az alperes étkezdéjében nem tudták igénybe venni. Ezzel szemben a székhelyen dolgozók kizárólag alperes üzemi konyhájában tudták a 9000 forint juttatást felhasználni. A felperesek tehát velük nem azonos helyzetben lévő munkatársaik csoportjával hasonlították össze magukat.
E tekintetben azonban a jogszabály rendelkezése folytán - miután lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés történt- felperesekkel szemben hátrányos megkülönböztetés nem érvényesült.
Nem helytálló az a felülvizsgálati érvelés, mely szerint hátrányos megkülönböztetés érte amiatt a felpereseket, mert a részükre juttatott utalvány pénzbeni értéke fele volt a központban dolgozóknak adott utalványénál. Az alperes részéről biztosított kétféle juttatás vonatkozásában nem állítható, hogy különböző értékű juttatások volnának, miután egyéb felhasználhatósági tényezők alapján korlátozás mindkét juttatási forma esetében érvényesült.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.414/2008.)

Itt van pl egy diszkrimináció, ami jogszerű... Ez éppen az egyéb helyzet volt. Azért ezt küldtem, mert ez pont t) pontos.

Mindegyiknek ugyanaz a lényege. Csak összehasonlítható csoportok között létezhet diszkrimináció. Ha fennáll a diszkrimináció, de az ésszerű indokokon alapul, az nem jogsértő. Az hogy ugyanaz a munkáltató, nem feltétlenül teszi összehasonlíthatóvá a csoportot.

stb..

A strange game. The only winning move is not to play. How about a nice game of chess?

Nagyon köszönöm!  A Föv. Önkormányzat fenntartásában lévő idősotthonokról van szó, ahol a látogatás lehetőségét korlátozza az egyik intézmény az új (2020.11.30 - ekkor fogadták el az új házirendeket) házirend alapján.  E tekintetben a fenntartó ilyen intézményei összehasonlíthatóak:

https://tinyurl.com/jvpceepf és https://tinyurl.com/4rjecx3s

A  látogatási idő tekintetében kilógó intézmény nem csak a többi intézménytől tér el jelentősen, de a korábbi házirendjétől is: 

https://tinyurl.com/ztpdk9c5 és https://tinyurl.com/v62t3nv2

Az összehasonlítandó csoportok az egyazon fenntartóhoz tartozó idősotthonok. A diszkrimináció pedig csak akkor lehetne jogszerű, ha a kimentésre vonatkozó b) pont szerint tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka van. 

A jogszabály problematikája, hogy egyszerre kell hasonlónak és a különbözőnek lenni a vizsgált csoportoknak. Tehát bizonyos szempont szerint a vizsgált csoportokat össze kell tudni kötni másfelől pedig meg kell különböztetni őket - hisz ez alapján történik a diszkrimináció.  
Esetünkben a csoportokat az köti össze hogy egy azon fenntartóhoz tartoznak, és amely fenntartó az ami jóváhagyta a rájuk vonatkozó, de minden intézmény esetében egyedi házirendeket (ami szabályozza a látogatást). Lényegében a fenntartó döntött arról, hogy az általa fenntartott egyik intézményben heti 70 órát lehet látogatni a hét 7 napján, míg a másik általa fenntartott intézményben csak heti 20 órát a hét 4 napján. Ez a diszkrimináció aminek szerintem nincs  ésszerű indoka. Hisz korábban is lehetett abban az intézményben heti 70 órát látogatni. A fenntartó illetékes bizottságának az üléséről - ahol elfogadták az új házirendeket - megvan a jegyzőkönyv. Úgy fogadták el, hogy jelen volt az egyik főpolgármester helyettes is és ennél a napirendi pontnál elkezdenek totál másról beszélni, és aztán megszavazzák bármiféle a tárgyhoz kapcsolódó kritika v. pozitív észrevétel nélkül. 

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

Ha rokonodrol van szo, nem tudod attetetni masik intezmenybe?

Szerintem eselytelen ezen - foleg jogi uton, es foleg most - valtoztatni. Az idosek a legveszelyeztetettebbek a coviddal szemben, ha ezzel indokoljak a latogatasi ido csokkenteset, onnantol nyertek.

A strange game. The only winning move is not to play. How about a nice game of chess?

Hát Coviddal nem indokolhatják, mert Covid nem intézményspecifikus (akkor mindenhol egyformán korlátozni kéne) egyrészt. Másrészt a házirend egy általánosabb valami. A járványhelyzetre külön szoktak rendelkezéseket hozni, amik korlátozzák a látogatást függetlenül a házirendtől. Ezekről a korlátozásokról az illetékes hatóságok döntenek, amely döntéseket az intézmény vezetőségének tiszteletben kell tartani.  Azok feloldása után vissza kell állítani a normál látogatási rendet, a házirendnek megfelelően. Csak h közben erre készülve, hogy ne kellejen visszaállítani a látogatást a normális szintre, ennek az intézménynek a vezetője megváltoztatta a házirendben a látogatási rendet. Így állt elő a mostani helyzet. Én nem nagyon hiszem tudna kreálni ésszerű indokot, itt az ő irracionális félelméről van szó - ha tehetné senkit se engedne soha látogatni. 

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"