Oktatás, oktatási rendszer

 ( uzsolt | 2014. június 11., szerda - 15:40 )

Előzmény itt.

Aki esetleg nem tudná, szeretném tisztázni: egy vidéki gimnáziumban tanítok már kilenc éve matematikát és fizikát. Fontosnak tartom, hogy ha valakinek véleménye, "javítanivalója" van az oktatáson, ne tartsa magában, illetve ne nézze le a magyar oktatási rendszert és a "végrehajtóit" - nyilván a rendszernek és nekünk is vannak hibáink.

Igyekszem minden felmerülő kérdésre, felvetésre válaszolni.

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Meg is ragadnám az alkalmat, egyben up a topicnak. ;)

Engem leginkább az érdekel, hogy hogyan lehet jól kezelni azt, hogy a gyerekek különböző területeken különböző képességekkel rendelkeznek. A másik topicban írtad, hogy ez neked elég jól megy a matematikával. Ha visszaemlékszem a középiskolára, konkrétan a matematikát úgy tanították, hogy a ~30 fős osztályt két részre bontották, méghozzá úgy, hogy 9. osztályban írattak egy felmérőt, ami alapján mindenkit besoroltak az egyik csoportba. Szerintem ez a legrosszabb megoldás, amit erre a problémára kitalálhattak, mert egyrészt ekkor nem feltétlenül a valós képességeket sikerült felmérni, hanem az általános iskolából hozott ismereteket, amiket vagy jól tanítottak neki, vagy nem. Másrészt nem hiszem, hogy a középiskolai anyag minden részén egyformán jól teljesítenek a diákok, vagyis előfordulhat, hogy hiába volt jó valaki pl. egyenletek, egyenletrendszerek megoldásában, ha pl. trigonometriában komoly problémái adódnak. Érdekel, hogy ezt hogyan lehet jól kezelni, hogyan lehet mindenkit egyformán motiváltan tartani és a megfelelő nehézségű feladatokat adni, ami se nem túl könnyű, se nem irreálisan nehéz.

Talán ehhez kapcsolódik az is, hogy általános- és középiskolában a rossz jegyet, pláne a bukást mindenki annak tulajdonítja, hogy a gyerek nem tanul. Pedig sokszor a tudás nem elég, a képességek is kellenek, amik nincsenek mindenkinél ugyanúgy meg, vagyis a szükséges időbefektetés is eltér. Esetenként annyira, hogy a diák még ha akarja sem tudja a rendelkezésre álló idő alatt olyan szinten elsajátítani a rajta számon kért tudást, amivel jó jegyet szerezhet. Egyetemen én úgy tapasztaltam, hogy a kettes nem azt jelenti, hogy "hülye vagy, de inkább átengedlek csak ne találkozzunk még egyszer"*, hanem hogy "elérted a minimum szintet, megfeleltél". És az egyes sem azt, hogy "ebből menthetetlenül hülye vagy"*, hanem hogy "ennek fuss neki még egyszer". Remélem érthető, mit akarok kifejezni. Persze ebben az is segít, hogy egyetemen egy tárgy ismétlése nem jelent automatikusan bukott (fél)évet, minden mással lehet tovább menni. Mi a véleményed ezzel kapcsolatban, vajon csak én látom így, vagy tényleg lehetne változtatni ezen a szemléleten?

*: nyilván ez erős túlzás, csak hirtelen nem tudom jobban megfogalmazni

Ez nem annyira az oktatási módszertanhoz kapcsolódik, csak simán érdekel, hogy látod. :) Én középsuliban végeztem informatika szakon, majd egyetemen folytattam mérnök informatika szakon. Az egyik legjobb döntésemnek tartom, hogy nem gimibe mentem, bár először máshogy terveztem. (Igaz a középsulis informatika nem egészen az volt, amire számítottam, és egyetemen is hiányzott néha a gimis erősebb matematika, fizika.) Ugyanis szerintem gimnáziumba kétféle diák megy. Az egyik, aki már 14 évesen is pontosan tudja, mit akar csinálni, és tudja, hogy ehhez erős alapokra lesz szüksége. A másik, akinek fogalma sincs, mit akar csinálni, legfeljebb azt érzi, hogy a reál vagy a humán ismeretekben jobb. (Ebben semmi rosszat nem látok egyébként, nem belekötni. :)) A kérdésem az, hogy egyrészt ezt te hogyan látod tanárként, valóban megvan ez a két csoport, vagy csak nekem rossz a statisztikai mintám? Másrészt akik tudták mit akarnak, általában arra is mennek tovább, vagy a többségnek megváltozik az elképzelése? Illetve akik konkrét tervek nélkül érkeznek, azok végül megtalálják, mivel akarnak foglalkozni, vagy 4 év* után ugyanott vannak a pályaválasztás terén, ahol addig?

*: tudom van 6 és 8 osztályos gimnázium is, de azok a diákok 14 évesen nincsenek abban a döntési helyzetben, amiben a többiek

Csoportbontás felmérő alapján: látható azért, hogy ki az, akinek van érzéke, és kinek nincs. Februárban vagy mikor felvételiztettem nyolcadikosokat, és látszik, hogy ki az, akinek nem tanították meg jól, de lenne érzéke, és ki az, aki azért nem tudja, mert matekból nem igazán jó.
Csak egy példa, hogy értsd, mire gondolok: egyik kérdés valami olyasmi volt, hogy a hatványozás azonosságait kellett használni (azonos alapú hatványokat úgy szorzok...). Volt olyan, aki tévesztette, de amikor elmondtuk a "szlogent", akkor rögtön vágta, hogy melyik lett volna jó a helyes válasz. Másik olyan, aki pedig ezután se értette, hogy miért nem jó, amit mond.
Tehát látszódik azért, hogy milyen gondolatai vannak. Sokszor a felmérők (legalábbis amiket mi íratunk) nem tényanyagot kér ("mondd ki a Pitagorasz-tételt"), hanem inkább feladatokat, amihez sokszor nem betanult képlet kell, hanem valami egyszerű gondolat ("józan paraszti ész"). A képletet később is meg lehet tanulni, de a józan paraszti ész már nehezebben szerezhető.
Persze tévedések nyilván vannak, nem tökéletes ez a rendszer, de még mindig jobb, mint az általános iskolában megszerzett jegyek alapján. Tudod, a ló és a szamár tipikus esete - nincs (nem találtunk) jobb módszer.

Nyilván témák szerinti differencia is van, valakinek ez megy jobban, másiknak meg amaz. Ez teljesen rendben is van. Nálunk nagyjából homogén a társaság, sajnos ritka a kiemelkedően jó. A nem elég jók általában bukdácsolnak, és előbb-utóbb megértik, hogy ez nem az ő szintjük. Nincs is ezzel gond. Sokszor egyébként a szülő erőlteti.

Gimibe menetel oka: igen, most is ilyet mondanék (bár az ötödikesek más tészták). Van, akinek határozott elképzelései vannak (orvos, mérnök, tolmács, pszichológus, stb.), illetve olyan is, aki valamiből jó, és azzal akarna foglalkozni, de ennél konkrétabb elképzelése nincs.
A kezdeti elképzelések sokszor változnak, akár az elért eredmények függvényében, akár mert más tetszik meg neki (ezért magyarázom az előző topikban, hogy ezért KELL sok mindent tanítani). Legutóbb pl. egy tavaly érettségizett diák, akit fizikából tanítottam, mat-infóra akart jönni, de az nem indult, így a matek-fizika. Aztán mondta, hogy örült, hogy idejött, most pedig a BME-n tanul (talán energetikai mérnök?).

A 8 évfolyamos gimisek is sokszor vannak ilyen döntési helyzetben: amikor nálunk kettes-hármas, az is épphogy, akkor nyolcadik év végén elmegy máshova. Sőt, párszor a nagyon jók is, Szegedre (Ságvári, Radnóti).

én már többnyire ott leírtam, mit gondolok, de érdekel, mi lesz itt...
--
blogom

Subscrible.

Je m'abonne.

Ez ugyanazt (nem) jelenti, mint a "subscrible"? ;)
A "je" után véget ér a francia tudásom.

https://www.google.hu/search?q=francia+magyar+abonner

(a visszahatast nem ertem teljes mertekben, lehet, hogy van alapja, de francia eseten ez valoszintulen.)

Off2: a hup kiegeszitok milyen hozzaszolasokat rejtenek el? Mert akkor celszerubb lenne ugy feliratkozni.

Én úgy emlékszem, hogy csak a színtiszta (aláírástól, kommenttől mentes) +1-et rejti alapból a Hupper
--
blogom

:) De van alapja (megértem ugyan a hitetlenségedet):
http://french.about.com/od/vocabulary/g/abonner.htm

A "subscrible" sztem helytelen, ezért arra nem pluszegyezhettem, kénytelen voltam valahogyan másként kifejezni a feliratkozási szándékomat. :)
Mindenkitől elnézést az off-szálért :(

Szerintem is helytelen, többek közt erre akartam célozni. :)

Örülök, hogy nyitottad ezt a topicot, meg annak is, hogy van még Magyarországon tanár, aki nyitott a kritikára.
Mgosztanám veled a tapasztalataimat.
(A szeretném tisztázni rész: eredetileg biológus vagyok, de bioinformattikával kapcsolatos tárgyakat tanítok finn és magyar egyetemeken, finnországban nemzetközi programokban. Négy gyerekem a finn iskolarendszerben tanul. Édesapá egy magyar szakiskolában szakmai tárgy gyakorlatát tartotta egészen az tóbbi évekig. Ezek alapján úgy érzem, hogy elég jó rálátásom van a finn iskolarendszerre alaptól a felső fokig, a magyarra inkább csak a felső fokra, kis kitekintéssel néhány amerikai, kínai, indiai, arab egyetemekre.)
Az a benyomásom, hogy a fő különbség a finn és a magyar közoktatás között, hogy a magyar a legjobb diákokat akarja minnél erősebb szintre felhozni, míg a finn az átlagot. A magyar diákok legelidtje nemzetközi diákolimpiákat nyer, a finn diákok meg PISA tesztben világelsők.
Én magam sokat köszönhetek a magyar rendszernek (OTDK, OKTV, egyéb tanulmányi díjak). Mégis azt mondom, egy átlag diák itt Finnországban előbbre jut. Itt már nagyon korán megkezdik a fakultációt (felső tagozat), az egyéni tanterveket (középiskola). Amit a másik topikban mondogattak, miszerint a szakácsnak miért kell egyenletrendszereket megoldani, az itt úgy megy, hogy a középiskolában nagyon kevés a mindenkinek kötelező tárgy, de bárki választhatja, felveheti a neki kedves tárgyakat. Nézetem szerint itt sokkal inkább rá merik bízni a gyerekre, a családra, hogy kiválasszák, az ő érdeklődésének/családi hagyományiknak melyik tárgyak valók.
Valaki azt is hozta a másik topicban, hogy amit nem kérnek számon, azt a gyerekek nem tanulják meg. Ez, szerintem a magyar pedagógia oktatás teljes csődjét jól szemlélteti. A (nemzetközi) pedagógiaiai szakirodalomban már vagy ötven éve meghaladott nézet ez, a nyolcvanas években (többek között) épp egy Svédországban dolgozó magyar pedagógia kutató publikált rengeteget a témában. Sajnos Magyarországra ezek szerint még mindig nem szivároktak be az utolsó fél évszázad pedagógiai eredményei...
Ami a felsőoktatást illeti: A diákok kiváló elméleti képzést kapnak, de szinte semmit arról, hogy az elméletet hogyan fordítsák le a gyakorlat nyelvére, illetve, hogy a tudásukat hogyan kamatoztathassák, hogyan alapítsanak vállalkozást, hogyan forgassák vissza az ország gazdasága, és a maguk javára. Azért a magyar fiatalok szinte kivétel nélkül csak alkalmazotti perspektívában gondolkodnak, míg itt naygon sok céget alapítanak nagyon fiatalok.

A magyar oktatás legendásan kiváló, legalábbis a magyarok szeretik ezt gondolni. Sajnos ez a kiválóság kívülről nem igazán látszik, a magyar oktatásból kikerülő fiatalok se nem jó munkaerők (nem tudják a gyakorlatban alkalmazni az elméleti tudásukat), se nem jó vállalkozók (alig vannak vllalkozási, gazdasági ismereteik).

Csaba

Sokban egyetértek. A tehetséggondozás nálunk (mármint Magyarországon) valóban nagy hagyományokkal bír, és valóban nem eredménytelen. Sajnos sokszor az átlag érzi ennek a "böjtjét", ez is igaz.

Idézet:
Valaki azt is hozta a másik topicban, hogy amit nem kérnek számon, azt a gyerekek nem tanulják meg.

Ezt én írtam. Vagy legalábbis én biztosan. Ezt a véleményemet továbbra is fenntartom, azzal a kiegészítéssel, hogy ez nem a pedagógia/oktatás csődje. Nem tudom, a finneknél milyen az "oktatási kultúra", itt (még) ez a módszer nem működik. Ha beleolvasol a másik topikba, pl. atomjani hozzászólásait, megértheted, mire gondolok. Nem elegendő a pedagógus, a szülői háttér is nagyon kell. A szülő háttér sokszor... ne firtassuk inkább (pl. egy diák egyest kapott, megkérdeztem, mit szóltak otthon, aszondja: azt mondták, hogy nem baj, majd kijavítod egy kettessel - és ez csak a jéghegy csúcsa). A szülőt meg már nem tudjuk tanítani.

PISA-felmérés: egy tanárral az egyetemen (aki pedagógiát tanított) össze is vitatkoztunk, hogy mennyit is ér ez a PISA. Ui. mi mást/máshogy tanítunk, mint az mér.

Idézet:
a magyar oktatásból kikerülő fiatalok se nem jó munkaerők (nem tudják a gyakorlatban alkalmazni az elméleti tudásukat), se nem jó vállalkozók (alig vannak vllalkozási, gazdasági ismereteik).

Ezt nem tudom megítélni. A gazdasági ismeretek hiányát sejtem, ui. közgazdasági profilú középsulikon kívül nem tanítunk. Én legalább valami pénzügyi dolgot tanítanék, azzal jó lenne tisztában lenni, sűrűbben is találkoznak vele. Matekórán sorozatoknál szoktam erről beszélni, amennyire az idő engedi.

Prózaibb a vállalkozások kudarca.

Egyszerűen a vállalkozók többsége arra a kérdésre nem tud értelmezhető választ adni, hogy: Miért Te?

Vagyis az értékesítésből illetve értékesítési-láncból hiányzik a motiváció.
Magyarul:
- Miért veszi meg a vevő? (Mi az ő haszna abban, hogy Téged választ?)
- Miért árul téged a kereskedő? (Adj jobb hátteret, nagyobb árrést és ismertséget.)
- Miért dolgozik nálad a munkavállaló?
- Te miért csinálod? Mi a személyes célod és a mi a célod a vállalkozásoddal?

Ha mutatsz olyan céget ki ezt tudja már vagy három éve hibátlanul, akkor annak a vállalkozásnak biztosan sikeres a vezetője (és a cég is).
Viszont itthon nem ez a helyzet, mert nincsenek válaszok ezekre a kérdésekre.

Most nincs időm hosszabban írni, csak egy cikket mutatok, ami rímel arra, amit mondtál:
http://www.koloknet.hu/iskola/pisa-2012-nem-vagyunk-jok-problemamegoldasban-na-de-mi-volt-a-feladat-2/

egeszen jofele feladatok