Hosszútávú adattárolás

HUP cikkturkáló

Már szinte vicc szintjén közismert, hogy a DNS alkalmas adattárolásra, de eddig a valós életben (az élőlényeket leszámítva) senki nem próbálkozott az ilyen irányú alkalmazásával. Eddig. A fő probléma ugyanis, hogy mesterségesen hosszú monobázisos szálakat nem lehet előállítani. Nick Goldman másik irányból közelített a problémához: ő nem bázisokkal, hanem bázissorokkal kódolt információt. Ennek révén sikerült tárolnia információt és egy másik labor dolgozóinak sikerült is majdnem tökéletesen visszafejteni azt. A módszer előnye kézenfekvő: a DNS meglehetősen sokáig hordozza az információt, tovább, mint a legtöbb adathordozó. Egyenlőre az eljárás ára még kicsit borsos sajnos.

Bővebben itt

  • 7042 megtekintés

Én ezen még elflémelnék 22 szálon keresztül, hogy tombenko vajon tisztában van-e azzal, hogy mi a különbség az egyenlőre és az egyelőre között. Emellett eltörpül az elmúlt 40-50 év egyetlen említésre méltó felfedezése (nem az érintőkijelzős telefonok feltalálása kategóriában).

-----------
"640GB sokmindenre elég"

( arpi_esp v | 2013. 02. 17., v – 11:18 )

en is tarolok adatokat DNS-ben. hostneveket, ip cimeket. van amit 15 eve irtam bele es meg mindig benne van!!!1! igaz en nem kodoltam az informaciot, bar dnssec-kel lehetne azt is. es nem is draga, a BIND pl ingyenes :))))

A'rpi

( ironcat | 2013. 02. 17., v – 15:19 )

„egy másik labor dolgozóinak sikerült is majdnem tökéletesen visszafejteni.”

Sikerült feltalálni a veszteséges tömörítés mintájára a veszteséges tárolást is?

-----
A kockás zakók és a mellészabások tekintetében kérdezze meg úri szabóját.

Jaja. :) HA nem olvastad, akkor a tájékozódás kedvéért: az elkészült DNS-szálakat átküldték egy másik labornak, akik nem tudták, mi és hogyan van kódolva, és az öt állomány közül négyet hibátlanul, egyet pedig két hibával visszafejtettek.
--
Fight / For The Freedom / Fighting With Steel

Olvastam a linkelt cikket. Az, hogy ez a két hiba sok vagy kevés, nem egyszerűen eldönthető. Ha például titkosított fájlokat akarok tárolni, akkor akár egyetlen hibás bit is megakadályozhatja az eredeti tartalom kinyerését a sérült titkosított fájlból. Ebben az esetben 5 fájlból csak 4-et sikerült volna eredményesen visszaállítani. Ami 20%-os hibát jelent. De ha egy plain textben tárolt fájlból (például a cikkbeli Shakespeare összese szonettje) hiányzik két apró darab, akkor a hiba tényleg elenyésző. Mivel a módszerrel nem garantált, hogy csak plain text állományok sérülnek meg, így mindig a legrosszabb esetre kell felkészülni. Azaz kezdésnek nem rossz, de még sokat kell fejleszteni a megbízhatóságon. Továbbá az sem lenne hátrányos, ha a használata nem lenne bonyolultabb a szalagos tárolók használatánál.

Egy olyan kísérletet is érdemes lenne csinálniuk, hogy kb. 1 év múlva mit sikerül visszaállítani a tárolt fájlokból. Ha már hosszútávú adattárolót terveznek.

-----
A kockás zakók és a mellészabások tekintetében kérdezze meg úri szabóját.

+1

Ennyi hiba a jelenlegi rendszerekben is keletkezik, maximum elrejtik előled.

OFF: Ez a fogadtatás a tavalyi webkonfra emlékeztet, amikor az Alter table a Facebook-nál előadáson figyeltem a hallgatói gesztusokat. Néha mintha kiröhögték volna az előadót, de lehet, hogy csak én vettem zokon és éreztem úgy, hogy ez egy fantasztikum.

-----------
"640GB sokmindenre elég"