MRI vizsgálat avagy retro számítógépes játékok

Úgy adódott, hogy egy betegség-gyanú miatt MRI vizsgálatra kényszerültem.

"Az MRI (MRI készülék lásd I. ábra) az angol „(Nuclear) Magnetic Resonance Imaging” rövidítése, melynek jelentése: mágneses magrezonancia képalkotás. A technikát elsősorban az orvosi diagnosztikában használják a test szerkezetének leképezéséhez. Emellett az agyi képalkotás területén is egyre gyakrabban alkalmazzák. Előnye a komputertomográfiához (elterjedtebb angol rövidítéssel CT) képest, hogy jobb a kontrasztfelbontó képessége a lágy szövetek területein. Létezik a strukturális MRI vizsgálat (sMRI) mellett ún. funkcionális mágneses rezonancia-vizsgálat (fMRI) is, amellyel a vizsgált szervek működéséről nyerhető információ." (wikipédia)

Azt már le sem írom milyen tortúrán estem keresztül, mire bekerültem a gépbe, inkább az élményeket. Hogy jobban megértsétek, itt egy videó a működésről:
http://www.youtube.com/watch?v=9GZvd_4ot04

Szóval, elindul a gép, búg minta zállat. Na, mondom jó kis gép ez, tisztára mint C64-en a kazettás programok hangja. Tehát kezelőnk beírta a LOAD parancsot, majd leütötte a return billentyűt. Ajjajj, ez nem túrbós program, 15-20 perc mire betölt, tudtam még meg a vizsgálat előtt.

Kiderült, a program szerencsére hamarabb betöltődik, és egy space invaders indult el. Fejben már irtottam is az idegeneket, ami úgy látszik sikeres volt, mert a szint teljesítése után bejött a kezelő, és kontrasztanyagot adott be, amitől csak úgy világítottam (volna :-D) a sötétben. Újabb kép játszódik le az éppen vizsgálat alatt lévő agyamban: fluoreszkáló körvonallal készülök az újabb csatára az idegenek ellen, de a második részben valamiért nem játékot töltött be a kezelő, hanem egy szintetizátor programot. Még szerencse, hogy magát a gondolatokat a gép nem látja, igen csak fognák a fejüket a látottakon :-D.

Kezelőnk bőszen tekergette a különböző szűrőket, az adsr (jelen esetben, aki nem tudná: Attack-Decay-Sustain-Release a jelentés, az én nickem mást jelent :-D) burkológörbe potijait, én meg élőben élvezhettem remek munkáját.

A végén már sajnáltam, hogy abba kell hagyni a remek előadást :-D, bár az is igaz, hogy többre nem fizetnék be. A lényeg: nincs semmi bajom, legalábbis az nem, amire a doki gyanakodott :-D!

( uid_6846 | 2012. 02. 10., p – 12:32 )

Jobbulást, én is feküdtem ilyen szerkezetben, és most elmondhatom, hogy csőbe húztak. Sőt, nem mindegy az sem, hogy csőbe mész vagy csődbe mész.

Élményeid még szerencsésen egész racionálisak, jobbak, mint ha elhunyt nagymamád szelleme jelent volna meg, amíg tehetetlenül fekszel odabent.

-----------------------
Mondj valamit sötömiül.

( fodorb | 2012. 02. 10., p – 14:25 )

Oké, mostmár azt is tudjuk -- a videóból -- hogy született meg a dubstep. :>

( uid_6846 | 2012. 02. 10., p – 18:18 )

Intim-piercinggel gázos lenne befeküdni. XD

-----------------------
Mondj valamit sötömiül.

( Darkcomet | 2012. 02. 10., p – 21:08 )

Én baszott módon megjártam vele. A sztori lényege, hogy epilepsziás vagyok, ami 1987-ben jelentkezett először nálam. A győri honvédkórházban voltam két ízben is, mert nem tudták rendesen megállapítani az okát. Abban az időben nagyon kevés CT és egy MRI berendezés volt az egész országban, ezért igen lassú, az alapokról építkező diagnosztikai folyamatnak volt kitéve egy epilepsziás (EEG, terheléses EEG, agyvíz vétel, gerinc csapolás, angiós agyérfestés stb.) Azt sem sikerült konkrétan behatárolni, hogy hang, ill. fény hatására kapom-e a nagy rohamokat, pszichés, örökölt, vagy szerzett agyi elváltozásom van-e. Ehhez kellett az MRI.

Nagy nehezen kaptam időpontot az MRI vizsgálatra, ahova mentőn vittek pestre. Vártam jó darabig, majd elkezdődött a procedúra. Belefektettek abba a nyitott koporsó szerűségbe, a fejemet (akkor még) szorosan leszíjazták, és nem csak a buksimat, hanem az egész testemet betolták abba a sz.rba. Előre szóltak, hogy kb. félórás lesz a vizsgálat, monoton, bántó hangot fogok hallani, de a kezembe adott kapcsolóval tudok jelezni, ha baj van. Hát nem így lett.

Amint elindult a vizsgálat, tudtam, hogy baj lesz. Olyan erős klausztrofóbiás roham jött rám, hogy teljesen bepánikoltam, erre csak ráfejelt egy nagyot a zaj, tudtam, hogy rohamom lesz. Nyomtam a gombot, mint a süket a csengőt, de nem történt semmi. Aztán elvesztettem az eszméletemet.

Később derült ki, hogy a vészcsengő nem működött, kaptam egy brutális nagy rohamot a zajtól (bepisálás, szarás, ami kell, csoda, hogy nem haraptam le a nyelvem), innentől kezdve tudtam, hogy zaj érzékeny vagyok. Az orvos majdnem infarktust kapott állítólag, amikor kihalásztak a kütyüből.

Azóta sem tudnak rajtam MRI vizsgálatot végezni, mert a mostani, jóval modernebb, szinte teljesen nyitott készülékektől is kész vagyok egy perc alatt. A klausztrofóbiám azóta is megvan, és azon túl, hogy találtak egy elhalt foltot annó az agyam külső részén, a mai napig nem lehet eldönteni, hogy mitől és milyen epilepsziám van. Amúgy gyógyszert szedek, és lekopogom, 20 éve tünetmentes vagyok.

--------------------------

Csak a viták elkerülése végett. Ha nem használok ékezetet, mobiltelefonról írok.

( eax | 2012. 02. 11., szo – 15:25 )

"Még szerencse, hogy magát a gondolatokat a gép nem látja"

fmri-nel ez annyira nem egyertelmu. :)

--
"You're NOT paranoid, we really are out to get you!"