büntető mesék

Régen nagy kedvencem volt, de sajnos jó egy éve már, hogy nem folytatják.

Most előkerült a bookmarkok közül és beléjük olvastam.

Még mindig az az érzésem, hogy aki utolsó lehelletéig védi Jókait, A kis herceget, a Pál utca fiúkat meg Nyilas Misit, az azért teszi ezt, mert azóta sem olvasott egy sort sem és fogalma sincs, mennyire változatos és színes a világ. :)

Volt is vmi felmérés pár éve, hogy az emberek többségének gyakorlatilag a középiskolás kötelezők az utolsó komolyan vehető olvasmány élménye. :(

( numen v | 2011. 03. 13., v – 22:26 )

Köszönöm, maga a csoda… ☺

int getRandomNumber() { return 4; }  // ← aláírás
//szabályos kockadobással választva. garantáltan véletlenszerű.  xkcd

( vOrOn | 2011. 03. 13., v – 22:30 )

Volt is vmi felmérés pár éve, hogy az emberek többségének gyakorlatilag a középiskolás kötelezők az utolsó komolyan vehető olvasmány élménye. :(

Zoltánt meginterjúvoltad már, mennyire mérvadó a véleményed?!
--
Solaris Express, Opera, OpenOffice.org, Yebol

( gabro.cornellan | 2011. 03. 13., v – 22:49 )

A Kőszívű ember fiait általános és középiskolában is kötelező lett volna elolvasni, ehhez képest a mai napig a közelébe se jutottam. Pedig amúgy elég erőteljes könyvmoly vagyok, de ezt valahogy nem.
Ugyanakkor Kafka Átváltozását imádtam, a legnagyobb olvasmányélményeim között tartom számon.

Ez mit mond el rólam?

( tombenko v | 2011. 03. 14., h – 11:45 )

Sajnos a legtöbb kötelező olvasmány egyszerűen rosszul van időzítve. Talán a Pál utca fiúk és az Egri csillagok az a kettő, amelyik körülbelül jó korban kerül a gyerek elé. A legtöbb magyartanár pedig csak szajkózza, hogy de ezek érdekesek, izgalmasak, stb, anélkül, hogy figyelembe venné a fiatalok szellemi fejlődését, igényeit.
--
Fight / For The Freedom / Fighting With Steel

( bambano | 2011. 03. 14., h – 11:58 )

A kőszívű emberhez ragaszkodni pl. egy Egy magyar nábob vagy És mégis mozog a föld ellenében meglehetősen beteges, orvosért kiáltó ténykedés.

( Darkcomet | 2011. 03. 14., h – 12:09 )

Végigolvasva a linkelt blogot, az volt az érzésem, hogy a posztoló egy idő után kifulladt, és görcsösen akar megfelelni az általa indított kategóriának, ezért minden különösebb indok nélkül, mintegy rutinosan lehúzza ezeket a könyveket. És most a részemről k.rvára nem arról van szó, hogy a kötelező olvasmányok óta nem vettem könyvet a kezembe, hanem arról, hogy nem ér ezeket a klasszikusokat fikázni. Ha a posztoló kölyökkorába nem tudott megbirkózni ezekkel a művekkel, az az ő baja, viszont nem kéne nagy nyilvánosság előtt reklámoznia. Tény és való, hogy bizonyos műveket nem a megfelelő korosztálynak tették kötelezővé, pl. Jókait ill. Móriczot simán nyolcadik osztályba kellett volna olvastatni velünk, és nem ötödikbe, de én pl. a Kis herceget, Pinokkiót, Pál utcai fiukat, Micimackót már jóval előtte kivégeztem, mint hogy kötelező olvasmány lett volna (harmadikos lehettem), egyszerűen azért, mert nekem tetszettek.

A posztoló egyébként két alapvető dolgot igen csak összekever. Az, hogy bizonyos nehéz olvasmányokat gyerekeknek tesznek kötelezővé, arról nem az író tehet. Tehát azért b.szogatni a Légy jó mindhalálig című művet, mert tízévesen nem igazán fogja fel az ember miről is van szó, attól az még egy zseniális könyv, Móricz meg k.rvára nem gyerekregénynek szánta. Egyébként a Kis herceg sem gyermekregény, hanem gyermekregénybe bújtatott társadalomkritika, tehát első sorban felnőtteknek szól. Aztán még sorolhatnám a példákat.

Aztán arról sem szabad elfeledkezni, hogy meg kellett kísérelni valamilyen fajta klasszikus illetve általános irodalmi műveltséget legalább mutatóba belecsöpögtetni a fejünkbe, tekintettel arra, hogy már akkor is sokunknak ezek a találkozások voltak az elsők és egyben utolsók bizonyos írókkal, vagy műfajokkal. Sőt, sok esetben magával az olvasással is.

Az is igaz, hogy kölyökkoromban én is szívesebben olvastam delfin könyveket, meg Erich Kästner könyveibe nagyobb fantáziát láttam, mint sok kötelező olvasmányban, de azért nem húztam le a későbbiek folyamán a posztoló által fikázott könyveket (virtuálisan) a klotyón.

--------------------------

Csak a viták elkerülése végett. Ha nem használok ékezetet, mobiltelefonról írok.

Így, hogy végigdaráltam az egészet, nekem is izzadságszagú lett a végére. A dologban az a buktató, hogy igyekszik egy gyermek szemével, de egy gyermekre jellemzőnél jóval nagyobb kritikai érzékkel és iróniával szemlélni a műveket, ami hol jobban, hol pedig kevésbé megy neki. A Micimackó esetében például kevéssé sikerült belebújnia az olvasó bőrébe, ezzel szemben bevallom, a Kincskereső kisködmön vagy a Pál utcai fiúk olvasása közben nekem is megfordultak az általa leírtakhoz hasonló gondolatok a kis buksimban.

Másrészről pl. konkrétan a Kis herceg esetében le is írja, hogy annak a felnőttek számára van mondanivalója – és azt nem is vitatja el. A Légy jó mindhalálig esetében is sejtem, hogy sejti ugyanezt (lásd: frappáns befejezés).

Úgy vélem, csak azért, mert az irodalmi kánon megbecsült tagjai, ugyanúgy ér – sőt, kell! – kritizálni ezeket a műveket, ahogy irodalomórán minden művet darabokra szedünk. Igen, a Pál utcai fiúk valóban jól példázza az elvek mellett való kiállást, áldozatvállalást, hűséget, stb. Emellett ugyanúgy megfér olyan vélemény is, miszerint az elvek mellett való feltétel nélküli kiállásnak lehet rossz vége, vagy hogy a mű tele van a széllel szembe vizelés ismételten sikertelen kísérleteivel, vagy hogy mai szemmel nézve Nemecsek felettébb életképtelennek tűnik.
A művek az én világomban nem azért vannak, hogy elolvassuk őket, feltegyük őket a polcra, és büszkén nézzük utána őket, hogy: igen, elolvastam, mennyivel gazdagabb lettem. Szerintem ha valaki elolvas egy művet, és ennyit, esetleg csak egy felületes tanulságot fog fel belőle, az kb. mintha el sem olvasta volna. A kritikának helye van, hasznos mind az olvasónak, mind pedig a műnek is akár, ha – egyénileg vagy csoportosan, órán, klubban, barátnővel – elemzik őket, kiemelik a fontosnak tartott értékeket, de közben semmi esetre sem fojtják el a diákokban felmerülő kérdéseket, kritikákat. Mert célunk, hogy önállóan gondolkozzanak, és bár a művekből értékeket kapnak hozzá, azokat értelmezniük is kell. 

int getRandomNumber() { return 4; }  // ← aláírás
//szabályos kockadobással választva. garantáltan véletlenszerű.  xkcd

"Úgy vélem, csak azért, mert az irodalmi kánon megbecsült tagjai, ugyanúgy ér – sőt, kell! – kritizálni ezeket a műveket, ahogy irodalomórán minden művet darabokra szedünk."

Kritizálni, ízekre szedni kell, sőt, kötelező. Főleg azért, hogy megtanuljon a gyerek önállóan szöveget értelmezni, irodalmi művet elemezni, stb. Viszont ez a pöcs posztoló csak kötekedik, vicceskedik, néha kimerül abban az írása, hogy komolyabb érvek nélkül, mintegy paródia jelleggel újra leírja a sztorit a saját szavaival. És baromi okosnak meg jópofának hiszi magát, miközben f.ngja sincsen arról, hogy mégis milyen könyveket, írásokat kéne kötelezővé tenni, vagy mely könyveket kéne kivenni ebből a kínálatból. Ezek a művek legalább bizonyítottak, akár tetszik neki, akár nem, ezek sarokkövei a világirodalomnak. Ez van.

Egyébként a tuskóságáról pont a Pál utcai fiúk "elemzésénél" tesz tanúbizonyságot, amikor vagy kétszer is azon akad ki, hogy magázták egymást a fiuk. Igen kérem, mivel a történet 1889-ben játszódik, ebbe az időben vastagon magázták egymást a gyerekek, ahogyan ugye a szüleiket sem tegezték. Ebben az időben ez már csak így volt szokás.

--------------------------

Csak a viták elkerülése végett. Ha nem használok ékezetet, mobiltelefonról írok.

( csortu v | 2011. 03. 15., k – 08:03 )

Köszönöm a linket, tegnap körbeolvasgattam az ott található posztokat. Mondjuk én az a fajta vagyok, aki anno szerette elolvasni a kötelezőket, némelyiket többször is olvastam, és hát, mea culpa, tetszett. Mostanában többször feljött otthon a kötelező olvasmány témakör, merthogy a gyerekek kisiskolás korúak, és válogatni kéne, hogy mit olvassanak magyar irodalomból. (Ugye finn iskolába járnak, és ott gyakorlatilag nincs kötelező olvasmány, finn se nagyon.)
Nézegettem körbe a neten, hogy vannak e korosztályoknak lebontva ajánlott olvasmány listák, de nem igazán találtam használhatót. Akkor, maradnak a kötelezők, végülis vagy nyolcvan éve ezek vannak, biztos jók. A legnagyobb fiammal (11 éves) tegnap beszélgettünk egy nagyot a témában, meséltem neki erről a blogról, hogy orrba szájba kritizálják a magyar kötelezőket, köztük a Pál utcai fiúkat. Miután ő már azt olvasta, azt mondta, hogy neki az is tetszett, mert érdekes volt arról olvasni, hogy száz éve hogyan éáltek a korosztálybeli srácok. Egyébként az ő véleménye szerint mindegy, hogy mit olvasnak a gyerekek, aki szeret, az mindenfélét szívesen olvas, konkrétan a Harry Pottert és a PUFot emlegette példának.
A fent linkelt blog amúgy nálam a Micimackós bejegyzésével ásta el magát véglelg. Nálunk ugyanis ez általános sikert aratott többször is, számos részlet a családi idézettár része (amiből eklég csak egy pár szót említeni, és máris mindenki tudja, hogy miről van szó). Esténként olvastuk fel a gyerkőcöknek fejezetenként, több alkalommal is. A blogban meg olyanok miatt húzták le, hogy nem szöveghű a fordítás, meg hogy Malacka neme megkérdőjelezhető. Hát, nekem ez a válogatás nélküli fikázás kategória, ezek után szkeptikus vagyok a bemutatott álláspinttal kapcsolatban is (addig a postig még vacilláltam, hogy esetleg igaza van). Szóval nálam a büntető mesék ezzel elásták magukat a buckalakó blog szintjére....
Csaba