Ez zömében erőforrás kérdése. A programozás oktatáshoz elegendő óraszám kell. Abban azért mindnyájan egyetértünk, hogy 15 óra alatt nem lehet valakit megtanítani programozni. Elindítani igen, és az valóban hasznos is, de az elindítás ténye nem elég a kimenethez.
Az oktatáspolitika ugyanis alapvetően mérésekben gondolkodik. A gondolkodás tanítása nem jól mérhető. Az könnyen mérhető például, hogy a diák hány megtanult menüpont felidézésére képes 3 perc alatt, mondjuk egy feladat megoldása kapcsán. Ez a mérés azt az illúziót képes kelteni, hogy jó volt az oktatási folyamat.
A programozás oktatással az a baj, hogy drága. Drága, mert eszközigényes. Drága, mert időigényes. Drága, mert speciális ismeretnek minősül.
A cél oktatáspolitikai szempontból, hogy minél kevesebb óraszámban minél látványosabbnak tűnő ismeretet oktassunk. Ebből lesz Word oktatás szövegszerkesztés oktatása helyett, és a gyerek megtanulja például, hogyan kell egy tipográfiailag tökéletesen hibás szöveget minél gyorsabban elkészíteni a megtanított program segítségével.
Ezt hívom látvány oktatásnak. A gyerek bemagolja a kémiai képleteket, de nem lát értelmes kísérletet, arra már nincs elég óraszám. A gyerek megtanulja a költők életrajzát, és hogy mit mond a konkrét versről az irodalomtudomány, anélkül, hogy akár egyetlen vers meg tudná érinteni.
A gondolkodáshoz idő kell. A kísérletezéshez idő kell. Az informatika oktatáshoz, vagy konkrétan a programozás oktatáshoz idő kell. Nincs idő (= nincs pénz). Az oktatást letudjuk a MS-Office menüpontjainak megtanításával, mert így könnyen vállon veregethetjük magunkat, hogy milyen ügyesek vagyunk. Erre van pénz: látszat oktatásra. Ebben könnyű felszínes sikereket gyorsan elérni.
Ez nagyjából minden tantárgyból így van: nem cél a gondolkodás oktatása.