Nem, nem a klasszikus közgazdaságtan Smith által megfogalmazott, (mellesleg manapság elég aktuális téma) jól ismert elméletéről akarok írni.
Nem tudom ki, hogy van vele, de ha tőlem megkérdik, hogy vallásos vagyok-e, gondolkodás nélkül rávágnám, hogy NEM.
Kezdek elbizonytalanodni. Kezdem úgy érezni, hogy az életemet, alapvetően nem jómagam irányítom, hanem amikor életem egy fordulópontjához érkezek, esélyt sem kapok a választásra, és egy irányba sodródok. Napok óta rágódok azon, hogy feladjam-e azt amiért most küzdök, és hogyan tovább... Erre tessék, kihúzzák alólam a talajt, és nem marad más választás, mint az eredeti cél. Gyakorlatilag már nem is vagyok döntéshelyzetben, most már remény az, amit 1 napja még eldobtam volna...
Éjszaka ismét elmentem sétálni (legközelebb viszek magammal öngyújtót, mert megint 4-n állítottak meg tűzért, Dániában hiánycikk lehet), eléggé kiborultam, gondoltam lehigadok, gondolkozok. Ekkor vettem számba az életemet, és rájöttem, hogy minden olyan alkalommal, amikor mindent elkövettem, hogy letérjek az útról, ez a bizonyos láthatatlan kéz, akkora pofonnal terelt vissza, hogy csoda, hogy feltudtam állni utánna. Most is így történt... Megtörtént a várt váratlan. (Kommentekbe várom ennek a megfejtését :-) ) 13 éves korom óta, minden fontosabb esemény, döntés, minden ebbe mutat. Sokszor nem is hagy nekem döntést ez a kéz, esélyt se ad. Sok ember azért volt az életembe, hogy hátráltasson, gyk h ne más irányba induljak. Néhányan csak azért, hogy olyan hatással legyenek rám, aminek köszönhetően elindultam, nem hagytam abba stb.
Az egyik ilyen pofon után hagytam fel a vallással. Akkor nem értettem miért kaptam... Most erősen elgondolkoztam a dolgon. Nem véletlenül kapom én ezeket.
Májusban okosabb leszek. Addig is: Bárcsak...
