Utálok nagy üzletekben vásárolni, mert a rajtaütésszerű pénzköltésnek (bemegyek, felmarkolom az árut, fizetek, távozom) vagyok a híve. Ennek ellenére rendszeresen járok Spar jellegű helyekre, mert egy kis bolt nehezen tudja kiszolgálni a a fél évre szóló bevásárlásaimat. Az ilyen üzletek egyetlen pozitívuma, hogy tele vannak hülyékkel. Mindegy, hogy a nap melyik szakában megy az ember, minimum egy zakkant embertárs szembe fog jönni. A mostani áldozat, egy korai negyvenes fickó, félkaros Alien tetoválással, elsőre normálisnak tűnt, míg le nem gugolt a kenyeres sor végén lévő tojásos polcnál, és nem kezdte el egyenként kinyitogatni a dobozokat. Minden dobozból egyenként kivette a tojásokat megnézte, visszatette. Ez így ment az olcsó tojástól kezdve egészen a legdrágábbig. Én balról beelőztem a tejes hűtőhöz amikor meghallottam, hogy az ipse telefonál. Felháborodottan közölte, hogy "ezek a mocskok összekeverik a tojásokat", mert megnézte a termelői kódokat és minden dobozban három-négy helyről származnak és ő "nem fog zsidó tojásokat megvenni". Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy milyen lehet egy héber tojás, de csak arra jutottam, hogy biztos körbe van metélve a tyúk.
Miközben azon polemizált beszélgetőpartnerével, hogy melyik termelői kódokhoz tartoznak igazi magyar gazdák, és ő össze fogja válogatni a tojásokat, én folytattam tovább az utamat, de amilyen szerencsém volt a liszteknél ismét belefutottam az emberünkbe aki megint telefonált olyan kéztartással fogva egy kilós Budget lisztet, mint ahogy a kutyaszaros zacskót fogja az ember. Élénken azt tudakolta, hogy ezen lisztet nem-e Román búzából őrlik.
Ennél a pontnál már figyelni kezdtem, hogy mi lesz a show következő lépése. Meglepő módon felszedett még egy csomag Szerencsi kókuszreszeléket, de annál nem telefonált. Gondoltam is, hogy fel kéne venni a Szerencs környéki kókuszpálma ligeteket, mint hungarikumot.
Emberünkbe a húsos hűtőknél ismét belefutottam, ahol a csirkeszárny származási helyét és a csomagoló cég héber-nem héber koordinátarendszerbeli helyét próbálta hosszadalmasan azonosítani telefonon keresztül. Itt már nem volt türelmem kivárni a káderezés eredményét, inkább elpályáztam a mosószerek felé.
Már benn bambultam a pénztár előtti sorba, amikor a egy sorral odébb feltűnt a faszi és jó hangosan, egy jobb sorsra érdemes akciónyugdíjas pappernak magyarázta, hogy mekkora gennyes ez az üzlet, mert a jó magyar borért van pofájuk ennyi pénzt kérni, közben meg a szar Szlovák pacsmagolt leveket fillérekért adják.
Miközben kifelé mentem egy pillanatra eszembejutott, hogy biztos nem lehet könnyű tudatos vásárlónak lenni egy holland multinacionális cég áruházában...