Csak 18 éven felülieknek!
.--.
|18|
˙--˙
Tegnapelőtt kedves testvérem hívott, miközben a dugig tömött 103-as busszal próbáltam eljutni az uszodáig. Az ő céges Mikulások balesetet szenvedett és nincs-e kedvem beugrani. (A baleset amúgy a cukrászdai szóváltás eredménye lett... Azért nem fajult a dolog cukrászdai verekedéssé, pedig az lenne a leglátványosabb, cukorból készült székkel, üveggel küzdeni... :oD) Mivel tegnap este 7 körül ráértem (a haveri sörözés elmaradt, majd iszom ma veletek, ha időben odaérek), így elvállaltam... Tegnap már azért aggódtam, mert belegondoltam, hogy valahol tök nagy felelősség, hogy annak a pár tucat gyermeknek megmaradjon a Mikulás, annak ami. Szóval szeretettem volna jól csinálni...
Odaértem, átöltöztem: magamra öltöttem a hatalmas piros kabátot az övvel, felvettem a hófehér ősz hajat és szakállat (amelyek aztán nagyon melegítettek), magamhoz vettem a nagy botot és a "Hull a pelyhes..." -- gondolom általatok is ismert nótára bevonultam segítőkész krampuszkáimmal. Szerencsére volt előttem egy zenekar, akik nagyon jó hangulatot csináltak, így aztán nem maradt más mint nem elrontani a hangulatot. :oD Lassacskán betipegtem a terembe ahol több mint 20 gyerek ücsörgött szüleivel. Csillogó szemmel várták a Mikulást. Én meg picit aggódtam, hogy talán nem tudok megfelelni az elvárásoknak. Össze voltak gyűjtve a nevek és némely tulajdonságok, amelyekre vagy nagyon büszkék a szülők vagy változtatni kellene. Lassan mindenkit kiszólítottam, nagyon figyeltem arra, hogy ne csak egy névsorolvasás legyen, és amellett, hogy megdicsérem, igyekeztem a rosszaságokat is picit megfeddni. Mindenki készült valami mondókával, amelyeket a többség már úgy elmondott volna, hogy nem hallgatja meg a Mikulás intelmeit. Aztán kisebb-nagyobb zavar közepette mindenki rázendített a mondókájára vagy az énekére az - így már - biztosan megérdemelt ajándékcsomagért. Jó volt látni, jó volt Mikulásnak lenni. De a legjobb talán az volt, hogy sikerült megfelelni azoknak az elvárásoknak amelyeket ők és saját magam támasztottam magammal szemben.
Aztán a Mikulás lassacskán elindult, elbúcsúzott, majd rohant tovább, hiszen még sok jó gyereket kellett az este folyamán megjutalmaznia...
Így lettem én majd egy órára a lappföldi Mikulás hasonmása...