gergelykiss blogja

Sokakat érint, és sokan gondban is vannak vele, hogy korrekt, auditorok előtt is vállalható módon meg tudják oldani a GDPR-ral összefüggésben befutó adattörlési kérelmek kezelését...

DR (disaster recovery) szituációra való felkészülés jegyében készítettem egy "svájcibicska" pendrive-ot, amivel a szervereinken használt OS-ek éles helyzetben gyorsan, hardverfüggetlen módon és ahol csak lehet, működő netkapcsolat nélkül is telepíthetők.

Mivel a jelenlegi munkahelyemen sajnos nincs lehetőség (és általában idő sem) a saját továbbképzésemre, ezért amennyire a szabadidőm engedi, ki szoktam találni magamnak különféle hobbiprojekteket, hogy ezeken keresztül új megoldásokkal tudjak szabadon, kötöttségek és határidők nélkül megismerkedni. Legutóbb azt vettem a fejembe, hogy az otthoni Netgear WNDR4300-as routeremet lecserélem egy profibb/gyorsabb/modernebb megoldásra...

Sokszor hallottam már elismerően nyilatkozni szakmabelieket a Mikrotik eszközökről, illetve a pfSense-zel is szemezek már egy ideje, így arra gondoltam, megpróbálok felépíteni egy routert ezekből otthonra. A megoldás két alappillére egy Mikrotik hAP ac^2 access point, illetve az (egyébként is non-stop üzemben működő) HTPC-re KVM alá felhúzott, 2.4-es verziójú pfSense lett.

Az otthoni média PC konfigurálásakor tűnt fel, hogy a Digi koaxos kábel TV-nél nincs a hálózaton NIT (Network Information Table), vagyis a digitális hangolásnál csak "pásztázásos" módszerrel lehet elővarázsolni a csatornákat, ami a teljes kábel TV-s frekvenciatartományra vonatkozóan (mondjuk 100 MHz-től 800 MHz-ig) a tuner típusától függően hosszú percekig eltarthat, a "tört" (pl. 114.5 MHz) frekvenciák kihagyásáról nem is beszélve...

Pár hete elkezdtem a Coreboot nevű nyílt forrású firmware-t portolni az otthoni HTPC-mben használt ASUS AM1I-A alaplapra.

Nem könnyű manapság egy építkezést vagy felújítást kivitelezni. Már szinte a csapból is az folyik, hogy az ingatlanárak az egekben vannak, miközben nagyon nehéz szakit találni, és még ha sikerül is, több hónapos várólistákkal kell számolni. Ráadásul az óriási keresletet és egyre szűkülő kínálatot kihasználva a szakik többségénél igencsak vastagon fog a ceruza.

Magas SLA-val üzemeltetett rendszereknél előfordulhat, hogy úgy kell adatbázisokat költöztetni két szerver között, hogy egyáltalán ne legyen leállás, vagy legalábbis pár percnél több kiesés semmiképp se fordulhasson elő.

Manapság a sokszorosan redundáns felhős rendszerek világában ez általában nem szokott problémát okozni, de előfordulhat, hogy pl. egy régebbi (fizikai) vasról szeretnénk egy másik, újabb vasra költöztetni adatbázisokat nagy tételben - erre a helyzetre remek megoldás, ha egy ad-hoc replikációt hozunk létre a forrás- és célszerver között.

Reggel munkába menet egy szép, modern, ultrakomfortos CAF gyártmányú villamossal utaztam, amikor is pár megálló megtétele után a címben említett mondat hangzott el a hangosbeszélőben.

Épp egy playlist-et hallgatok YT-on (nem túl gyakran teszem amúgy), és kb. minden második-harmadik szám után berak egy reklámot.

A napokban kísérleteztem a SOGo-val, és azt kell mondjam, le vagyok nyűgözve.

Meglepetésemre ingyen és minimális időbefektetéssel sikerült építenem belőle egy kicsit talán fapados, de cserébe meglepően stabil csoportmunka-megoldást, ami mindenféle-fajta eszközzel szépen együttműködik: teszteltem a három legnagyobb smartphone platformon, Thunderbird-del és persze böngészőből is, csont nélkül működött mindenütt.

A naptárak, címjegyzékek az összes teszteléshez használt eszközön között szinte azonnal (push notif-nak köszönhetően) és bugmentesen mozogtak, sőt, az iOS akár több címjegyzéket is képes volt leszinkronizálni (a tesztek alapján erre sem a WP 8.1, sem az Android 4.4 nem volt képes).

Több napos próbálkozás után végre sikerült lencsevégre kapnom Mazda 2-esem egyetlen ismert hibáját: néha (totálisan random módon) egyáltalán nem vagy csak "köhögősen" indul be a motor. Ez úgy az esetek 20-30%-ában jön elő, egyébként pöccre indul és ha már jár a motor, utána az ég világon semmi gond nincs a kocsival.

Tavaly is volt, idén is megrendezik - csak azt nem értem, hogy minek? Ekkora sikere lett volna a tavalyi versenynek vagy csak kellően sok pénzt hozott a vodának (vagy a kampányt legyártó ügynökségnek) ahhoz, hogy megismételjék?

Kezdjük az elején: hamar feltűnik, hogy elég szegényes a felhozatal a zsűriként jelentkezőkből, és eddig egyetlen szimpatikus arcot sem sikerült találnom a "tízedik"-ként jelentkezők közt (rutinos nyelvtannáciként azonnal kiszúrtam a hosszú í-vel írt "tizedik" szót a FAQ oldalon, amit szép következetesen minden előfordulásnál hibásan írtak le). Mindenki próbálja látványosan osztani az észt, de nem mond lényegében semmit. Legfeljebb azt, hogy a vodafón az kurvajó, meg a gugli nyújorki irodájába is eljuthatsz, ha jelentkezel, ja és egy évig ingyen vezethetsz egy szeát ibizát... csak én érzem azt, hogy egy büdös nagy reklámkampány az egész és köze nincs egy valódi tehetségkutató versenyhez? :(

Pár hete beruháztam egy Lumia 730-asba, főként azért, hogy tudjam egyszerre, egy telefonnal a zsebemben használni a privát és a céges SIM-kártyámat. A telefon egészen a mai napig szinte mesébe illő módon kifogástalanul üzemelt, az akksi készenléti ideje (közel 3 nap) is egészen lenyűgözött. Abszolút semmi panaszom nem volt a telefonra, amíg ma reggel rejtélyes módon csonttá nem fagyott a rendszer... :(

A kiváltó ok egészen elképesztő: megnyitottam az idokep.hu-t a böngészőben (ó, én balga). A főoldal épphogy betöltött, de mihelyst görgetni akartam, megállt az élet, a kezelőfelület semmire nem reagált (se a képernyő, se a hardveres gombok), kimerevedett a kép, és csak egy manuális soft-resettel tudtam életre kelteni a telefont.

Nem tartom magam kifejezetten rossz sofőrnek, de ma délelőtt adódott egy helyzet, amit nem tudtam megoldani és baromira szégyellem magam miatta, főleg mert picit meghúztam a mögöttem parkoló Mondeo lökhárítóját. Szerencse, hogy az eset otthon történt, ismerem a kocsi tulaját, tud a sérülésről, elnézést kértem tőle, megy tovább az élet.

Viszont, ettől még azért bánt, hogy a tudatlanságom miatt történt az eset, ezért szeretnék tanulni belőle.

Szóval, adott az alábbi parkolási helyzet (a fotó már az eset után készült, pirossal berajzoltam az ominózus állapotot):

Az az igazság, hogy aggódom kicsit. Az ilyen és ehhez hasonló posztokat olvasva joggal jut az ember eszébe, hogy a fene nagy felhősödés és webkettősödés közepette, képesek vagyunk gondolkodás nélkül megbízni napjaink három Nagy Testvérében (egyebek mellett), miközben szép csöndben lemondunk földi életünk egyik legnagyobb kincséről: a magánéletünkről, és annak védelméről.

És hogy miért zavar ez engem? Nem gondolom, hogy egyedül lennék vele, szerintem ez a téma minden józanul gondolkodó, kicsit is elemző gondolkodású vagy kritikus szemléletű embert foglalkoztat valamilyen szinten. Ha előkerül egy-egy beszélgetés során, gyakran érvelnek azzal, hogy jó, jó, persze, megfigyelnek, lehallgatnak, adatot gyűjtenek rólam, de miért baj ez, úgyse mennek vele semmire, elvégre becsületes, törvénytisztelő ember vagyok, nem tudnak ellenem felhasználni semmit. Ez egy logikus és elfogadható érv lenne, viszont nem szabad elfelejteni, hogy amióta világ a világ, és amióta létezik olyan, hogy társadalom, az emberek mindig is kínosan ügyeltek a magánélet és a közélet elválasztására - és talán ez így is van rendjén. Az, hogy otthon verem-e az asszonyt, szoktunk-e néha veszekedni, járunk-e swinger klubba, vagy (ne adj' Isten) akkora papucs vagyok otthon mint a ház, maradjon a négy fal között, pontosabban azon személyek között, akikre ezek az információk tartoznak, vagy akikkel meg akarom osztani őket. Ezek persze elég sarkított példák, úgyhogy vegyünk inkább valami sokkal hétköznapibbat.

Kereken egy éve fogtam először kezemben életem első saját, nem a munkahelyem által "rámtukmált" okostelefonját, egy Lumia 520-ast, így arra gondoltam, ez remek apropó arra, hogy írjak egy kis értekezést az elmúlt egy év tapasztalatairól és a Lumiákkal, illetve a Windows Phone-nal kapcsolatos meglátásaimról.

Azon túl, hogy szeretek írni, az is erősen motivált e poszt megírására, hogy sok szakmabeli, de a témára csak laikus szemmel tekintő átlagfelhasználó is méltatlanul alábecsüli a Lumiákat (és a Windows Phone platformot) - a kezdeti gyerekbetegségek ellenére szerintem igenis versenyképes, használható és megbízható készülékekké nőtték ki magukat a Lumiák, ami mellett egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül, pláne annak fényében, hogy a tavalyi Mobile Pwn2Own konferencián egyedül a Windows Phone állta a sarat, a többi népszerű mobilos operációs rendszert gyakorlatilag pillanatok alatt sz@rrá törték... :)

Az alábbi három levelet kaptam ma kedvenc biztosítómtól:

A történet november végén kezdődött, írtam a biztosító ügyfélszolgálatának egy mailt, mivel nem stimmelt a fedezetigazoló kártyán lévő rendszám, sőt, az autó típusa is elgépeléssel lett rögzítve (2-es szám helyett macskakörmöt írtak). Mivel a csekket már befizettem (éves díj, nem kis összeg), azt gondoltam, fizető ügyfél lévén biztosan segítőkészek lesznek velem, javítják az adatokat, és pár napon belül megkapom az új fedezetigazolást, aztán el is felejthetjük egymást.

UPDATE: amióta SATA3 porton van a diszkem, nem tapasztaltam fagyásokat, úgyhogy most már szinte biztos, hogy nem a CentOS-sel vagy a kernellel lesz a baj.

Kaptam egy új PC-t nemrégiben a munkahelyemen - közel 5 évnyi munkaviszony után -, aminek egyfelől örülök, mert szebb, újabb és érezhetően gyorsabb mint a régi, de azért meggyűlik a bajom vele. A gépcserével egybekötve az OS-t is frissítettem CentOS 6-ról 7-re, a RedHat által ajánlott teljes újratelepítéses módszerrel. Lehet, hogy itt rontottam el?

A gépcsere vagy a frissítés ugyanis (egyelőre nem tudom eldönteni, hogy melyik) valami hihetetlen instabilitást eredményezett. A gépem rendszeresen lefagy, van, hogy előzmény nélkül egysze csak újraindul, erősebb I/O terhelésnél az egérkurzor szaggatni kezd, a GUI teljesen használhatatlanná válik kb. fél percre, és jellemzően ilyenkor kezdődnek a gondok (képernyő elsötétül, gép újraindul).

A minap a villamosról leszállva csapta meg fülemet az alábbi beszélgetés, ami akár egy egyperces Örkény-novellának is elmehetne, de sajnos nem az - ez Magyarország, Budapest, az Úr 2014-ik esztendejében.

A szereplők: egy 40-45 körüli, színesre festett hajú, divatosan felöltözött, kissé molett hölgy és egy hasonló korú, átlagos külsejű villamosvezető(nő). Ezt persze csak zárójelben, nehogy bárki is szexizmussal vádoljon. :)

Szóval, a villamosról leszállva elindultam a megszokott útvonalon a munkahelyem irányába, amikor is az alábbi beszélgetést sikerült elkapnom (igyekszem szó szerint idézni):

UPDATE: az eszköz azóta is hibátlanul teszi a dolgát, sőt, most már Barrier Breaker fut rajta. Sajnos instabilnak bizonyult, egyszer minden előzmény nélkül csonttá fagyott az eszköz. Mivel számomra első a stabil működés, visszaraktam a korábbi verziót.

Van egy régi, de tökéletesen működőképes SMC WEBT-G access point-om. Egy átlagfelhasználó örülne neki, hogy a sok éve vásárolt eszköze még mindig hibátlanul működik, és szép csöndben használná, egy magamfajta informatikus viszont túl kíváncsi ahhoz, hogy beérje ennyivel. :)

Mostanában sok SMB-nél felmerülhet az igény, hogy a költséges és gyakran körülményes, sőt, bizonyos területeken adatvédelmi aggályoknak is okot adó felhőbe migrálás helyett van-e esetleg valami alternatíva a már nem támogatott (vagy éppenséggel a piacról már kivezetett) és lassan elavulttá váló megoldások kiváltására.

Korábbi elastix-os élményeim után úgy döntöttem, körülnézek kicsit PBX-fronton, hátha találok valamit, ami jó alternatívája lehet az egyébként remekül használható, de mára kissé elavult és a benne foglalt szoftverek összetételét tekintve vegyesfelvágottnak számító Elastix-nak. Így bukkantam rá az AsteriskNOW-ra. Ez lényegében egy kusztomizált CentOS 6 rendszer, amibe gondosan belepakoltak minden olyan szoftvert, ami egy PBX működéséhez szükséges (asterisk, dahdi, libpri stb). A hétvégén tesztjelleggel felraktam egy VM alá a legfrissebb stabil verziót és egészen lenyűgözött, hogy mennyire profi módon van összerakva. Az (opcionálisan telepíthető) FreePBX 2.11 felület nagyon rendben van, nincs felesleges designelemekkel terhelve, kellően modern és tele van praktikus beállítási lehetőségekkel (pl. mellékeknél admin felületről állítható átirányítás foglaltság/elérhetetlenség esetén, komplett konfigurációs felület DAHDI-kompatibilis hardverek beüzemeléséhez, mellékek és DID-k tömeges importja CSV-ből stb), egyszóval megvan benne minden, amitől egy, a témában már némileg jártas rendszergazdának azonnal felcsillan a szeme.

UPDATE: úgy tűnik, a Google időközben blokkolta a szkriptelhető TTS konvertálást, ezért a lentebb írtak már nem működnek... azért a posztot meghagyom, hátha még valakinek hasznos lehet.

Munkahelyi Elastix-alapú telefonközpontunk magyarítására kerestem megoldást a napokban. Az ok egyszerű: magyar anyanyelvű kollégák használják a rendszert, így jogos elvárás lehet részükről, hogy a központ magyarul beszéljen hozzájuk. Bár a legnépszerűbb fizetős magyarítás (Franciska) minőségileg kifogástalan, én mégis egy olyan megoldást szerettem volna találni, ami ingyenes, és szükség esetén pillanatok alatt módosítható, illetve kiegészíthető további hangüzenetekkel.

Közel 7 évnyi Ubuntu használat után eljött a pillanat, hogy megelégelve a sok apró, a rendszer használhatóságát erőteljesen lerontó bugot és néhány filozofikus jellegű problémát, rászántam magam a váltásra. Az Ubuntu egy remek operációs rendszer lehetne, melyet bátran ajánlanék kezdő és haladó felhasználóknak egyaránt, és bár még mindig szeretem a szívem mélyén, de mostantól kénytelen vagyok kritikusabb szemmel tekinteni rá.

Az Ubuntu egyik legnagyobb hibája talán éppen az lehet, amiért annyian szeretik: boldog-boldogtalan küld be patcheket, melyeket kellően alapos tesztelés nélkül, minél gyorsabban és a lehető legrövidebb úton igyekeznek beleszőni a release-ekbe, hogy ezáltal egyre több hardvert támogasson és sok szép, érdekes feature-t adjon a rendszer a felhasználóknak. Ezzel a hozzáállással sajnos az a baj, hogy gyors fejlődés ide vagy oda, óhatatlanul romlik a kód konzisztenciája és menedzselhetősége, és ez mostanra már odáig fajult, hogy szinte képtelenség megállapítani, hogy egy módosítás pontosan mire és hogyan lesz kihatással, ezzel veszélyeztetve a rendszer stabilitását és használhatóságát.