Egy lakásfelújítás története

 ( gergelykiss | 2017. október 2., hétfő - 22:25 )

Nem könnyű manapság egy építkezést vagy felújítást kivitelezni. Már szinte a csapból is az folyik, hogy az ingatlanárak az egekben vannak, miközben nagyon nehéz szakit találni, és még ha sikerül is, több hónapos várólistákkal kell számolni. Ráadásul az óriási keresletet és egyre szűkülő kínálatot kihasználva a szakik többségénél igencsak vastagon fog a ceruza.

De ne szaladjunk ennyire előre. Az alábbiakban megpróbáltam összeszedni, hogyan is zajlik egy lakásfelújítás 2017-ben Magyarországon, egy átlagember szemszögéből.

A történet ott kezdődik, hogy tavaly bizonytalanná vált a korábbi lakhatásunk (albérlet) és miután kiderült, hogy babánk lesz, hosszas töprengés után úgy döntöttünk, költözni szeretnénk.

Nem volt könnyű döntés, mivel előzőleg egy teljesen vállalható állapotú, a beköltözés előtt nem sokkal felújított másfél szobás újbudai lakásban laktunk, belső udvarral, saját parkolóval, egy viszonylag csendes, családias és jó közbiztonságú környéken. Hét évig laktam itt, ebből hármat párommal együtt. Mindketten szerettük ezt a lakást, de sajnos be kellett látnunk, hogy a bizonytalan lakhatás és a babavárás két olyan dolog, amit nem túl bölcs dolog összekombinálni.

Tavaly ősszel párom édesapja ajánlotta figyelmünkbe, hogy évente 2-3 alkalommal pályázatot hirdet az egyik kerületi önkormányzat, amin szociális (rászorultsági) vagy költség alapon (felújítási kötelezettség vállalásával) önkormányzati lakások bérlésére lehet pályázni.

A mai lakáspiaci helyzetet ismerve úgy tűnt, jó kompromisszum lehet egy ilyenbe belevágni, mivel sajnos nincs 25 milliónk félretéve lakásvásárlásra, és ha lehet, nem szeretnénk 120.000 Ft-os lakbért sem fizetni, eladósítani meg pláne nem kívánjuk magunkat egy építési hitellel. Tudom, hogy a bérlés vs. saját lakás témában voltak már komoly viták itt a HUP-on, és tudom, hogy sokaknak igen szilárd véleménye van arról, hogy a saját lakás a tuti, de szerintem a mai viszonylatok között a bérlés is jó opció lehet egy saját lakással nem rendelkező fiatal párnak/családnak. Kényelmesebb, kevesebb kötöttséggel és kötelezettséggel jár és kevésbé rizikós. Persze ennek feltétele, hogy egy korrekt bérbeadóval tudjon az ember szerződni, ami nem mindig könnyű, de egyáltalán nem lehetetlen. Ahogy az élet más területein, itt is sokat segíthet az ismeretség és ezen keresztül a bérbeadó leinformálhatósága.

Vissza a sztorihoz: megnéztük az említett lakáspályázatban részt vevő lakásokat, és hamar ki is szemeltünk egy 51 m2-es, másfél szobás, negyedik emeleti panellakást. A fotók alapján egész jónak tűnt a lakás elrendezése, a negyedik emelet is belefért még, az pedig, hogy egy nemrégiben felújított környéken van (sok férőhelyes parkoló a ház előtt, parkok, térfigyelő kamerák stb), kifejezetten vonzóvá tette a lakótelepi miliő ellenére is.

A szoba ablakából kinézve egy forgalmas többsávos út terül el, mellette két oldalról zöldterület és egy kis hangszigetelő "dombocska", a hátunk mögött panelházak rengetege. Dunai panoráma nincs, de egy fiatal, közepes jövedelmű kisgyermekes családnak azért így is bőven megfelel, pláne, hogy 100 méteres körzetben van orvosi rendelő, játszótér, bolt, óvoda, vagyis minden, ami egy kisgyerekes családnak must-have.

Némi tanakodás után be is adtuk a pályázatot a kiírás feltételeit aprólékosan betartva (nehogy emiatt bukjuk el a dolgot), és kíváncsian vártuk a fejleményeket. Február végén ki is hirdették a nyerteseket: vagy a csillagok kedvező együttállásának vagy a szívhez szóló indoklásunknak köszönhetően sikerült elnyernünk a bérleti jogot a kiszemelt lakásra.

Ezen a ponton persze korai lett volna örömtáncot lejteni, mivel egy elég komoly feladat állt előttünk - egy lepukkant, hónapok óta elhagyatottan álló lakást kellett lakható állapotba hoznunk a beköltözés és a 10 éves bérlésre vonatkozó szerződés megkötése előtt.

Mivel egyikőnk se volt jártas a témában, elkezdtük túrni a netet, próbáltunk tájékozódni, hogyan is zajlik egy felújítás, majd nekiálltunk szakikat keresni. Egy 10 éves szerződés aláírása mellett elég bátor dolog lett volna nulla tapasztalattal minden felújítási munkálatot magunkra vállalni (pláne határidőre), így megpróbáltunk egy ésszerű egyensúlyt kialakítani a DIY és a szakik bevonása között.

Elkezdtünk érdeklődni ismerősök körében, festőt, burkolót, villany- és vízszerelőt kerestünk. Kaptunk is pár kontaktot, így máris volt miből válogatni. Mentek a telefonálgatások, ajánlatokat kértünk, számolgattunk, összehasonlítottunk, míg végül kb. egy hónap leforgása alatt sikerült minden elvégzendő feladatra embert találnunk.

Az ajánlatok közt volt mindenféle: 10 perc alatt összedobott, egyoldalas Word doksitól kezdve elképesztően aprólékos Excel tábláig volt minden, és ahányféle ajánlatot kaptunk, az árak is nagyjából annyifélék voltak, vagyis elég nagy volt a szórás. Nem igazán érződött az ajánlatokon, hogy a legjobb ajánlat adása lenne a cél, vagy hogy legalább átlagár környéki árak kerüljenek az ajánlatba, ami persze abszolút érthető, ha az ember egy kicsit is képben van az építőipar mai helyzetével.

Ekkor még másfél milliós költségvetéssel számoltunk, de hamar kiderült, hogy 2 millió alatt nem igazán fogunk kijönni, hacsak nem mindent magunk csinálunk és minden anyagból a lehető legolcsóbbat vesszük meg, de a mi esetünkben nem ez volt a cél. A kiírásban egyébként 2,4 millió Ft-ra becsülték a felújítás költségeit, ami abszolút reálisnak bizonyult, bár menet közben azért sikerült egy kicsit elszaladnunk a költségekkel. Az az igazság, ha az ember jól akarja érezni magát a frissen felújított lakásában, vagyis igényei vannak, akkor az igények növekedésével a költségek is megnőnek, és ebben nagyon nehéz jó kompromisszumot kötni. Szintén növelte a költségeket, hogy a bútorállományunk elég hiányos volt, mivel csak egy franciaágy, egy gyerekágy és egy kanapé jött velünk az előző lakásból, így be kellett szereznünk még egy csomó bútort is a költözés után (ez persze már nem a felújítás költségeit növelte, de így is komoly kiadást jelentett).

Apropó költségek: az önkormányzati lakások lakbérét rendeletben határozza meg a helyi önkormányzat a komfortfokozat és az alapterület alapján, ez jelenleg 37.000 Ft/hó az általunk bérelt lakásnál, ami a piaci ár kb. negyede. A lakbér évente egyszer változhat, de ilyenkor csak néhány száz Ft-ot szoktak emelni. A lakbéren kívül csak a szokásos közműdíjakat kell fizetni (víz/távfűtés/villany/szemétszállítás), nincs semmi más "kötelező" rezsiköltség, így egy hónapra a lakhatásunk teljes rezsije 50-60 ezer Ft-ból ki is jön. A fűtésszezon alatt persze biztos magasabb lesz ez az összeg, de még ezzel együtt is várhatóan bőven a piaci ár alatt leszünk a lakhatási költségekkel. Ahhoz, hogy reális képet kapjunk a költségekről, persze a felújítás költségeit is figyelembe kell venni, hiszen ezt soha senki nem fogja nekünk megtéríteni: a 3 millió Ft körüli összköltséget 10 évre lebontva olyan, mintha havi 75-80 ezer Ft-ot fizetnénk. Cserébe egy 100%-ban saját ízlésünk szerint felújított, tiszta és modern, minden szempontból rendezett hátterű lakást kapunk, eladósodás és hosszú távú kötöttségek nélkül, ami lássuk be, nem is hangzik olyan rosszul.

Lássuk, hogyan is zajlott a felújítás:

  1. Márciusban átvettük a lakást és szerződésben vállaltuk, hogy 3 hónapon belül felújítjuk. Nem túl fair módon erre az időre is fizetnünk kellett a rezsit és a lakbért, holott a lakás kvázi használhatatlan volt, egy éjszakát sem lettem volna hajlandó eltölteni benne, de belenyugodtunk, hogy ez van, mindent a cél érdekében...
  2. Az átvétel után néhány nappal el is kezdtük a bontást. Itt mindent saját kezűleg csináltunk: leszedtük a tapétát, levertük a csempét, felszedtük a PVC-t és a padlószőnyeget, és leszedtünk minden apróságot, fali díszt, kampókat stb, amit csak találtunk a lakásban. Miután sikerült teljesen lecsupaszítani a lakást, hívtunk egy sittszállítót, aki elszállította az így keletkező kb. 3 m3-nyi törmeléket és egyéb limlomokat. Rendelhettünk volna konténert is, de az drágább lett volna, és lakótelepi lakásról lévén szó, szinte biztos, hogy telepakolták volna a konténert a házban lakók és a járókelők a saját szarjaikkal. Szerencsére a festőnk tudott ajánlani egy sittszállítót, akit délelőtt felhívtunk és már aznap délután el is vitte a zsákokat.
  3. A rombolás után végre kezdődhetett az építés, aminek az első lépése a gépészeti felújítás volt. A villanyszerelőkkel kezdtük, ez egy négyfős csapat volt. Kifejezetten szép munkát végeztek, ráadásul pontosan, tartva a megbeszélt ütemezést. 5 nap leforgása alatt lebontották a régi aluvezetékes kábelezést és ezek nyomvonala mentén új, falba véshető lapos rézkábeleket (MMCu) véstek be.

    Kicserélték a kapcsolótáblát is, új kismegszakítókat és Fi-relét szereltek fel. Egy kicsit aggódtunk, hogy az egy szem 25A-es bejövő fázis kevés lesz az általunk kinézett főzőlapnak, de kellemesen csalódtunk: a főzőlap beépítése után bekapcsoltuk mind a négy főzőzónát egyszerre max. fokozatra, és meglepetésünkre simán bírta a terhelést a hálózat, még a sütőt is be tudtuk kapcsolni mellé.

    Hogy egy kicsit csökkenteni tudjuk a költségeket, nem kértünk szerelvényezést, a lámpatestek, konnektorok és kapcsolók beszerzését és felszerelését magunknak intéztük. Bevallom, az alternatív kapcsoló bekötésénél kicsit elakadtam, de miután sikerült megértenem a működési elvét, utána már az is sima ügy volt. A többi szerelvény felszerelése egyáltalán nem volt nagy mutatvány, csak némi józanész kellett hozzá, meg egy pici affinitás a villanyszereléshez.

    Ide kapcsolódóan nem árt tudni, hogy panellakásoknál csak ún. felületi marás engedélyezett, ami azt jelenti, hogy csak annyit szabad kivésni a falakból, amennyi a vezetékek falba véséséhez szükséges, ez általában 1 cm mélységet jelent lapos fali kábelek használata esetén. Ez egyébként teljesen jogos, hiszen a teherhordó falakban futó vasalat vízszintes irányú kivésésével könnyen repedést vagy akár a fal leomlását is elő lehet idézni. Házilagos szerelésnél erre mindenképp figyelni kell, vagy az egyébként költséges, zajos és durva porolással járó vésés helyett célszerűbb kábelcsatornákat felszerelni (nálunk is így oldották meg a szerelők a kevésbé szem előtt lévő helyeken, pl. előszobában a plafon és a fal találkozása mentén szerelve és ráfestve szinte észrevehetetlen, hogy ott egy kábelcsatorna fut).

  4. A villanyászok után jöhetett a vízszerelő. Itt már sajnos nem mentek a dolgok túl gördülékenyen, nem kevés idegsejtünkbe került a felújításnak ez a része. Hiába ajánlotta őt egy kedves rokonunk, valahogy semmi sem úgy történt, ahogy azt vártuk volna, tételesen:

    • Időpontot egyeztettünk vele, de nem jött, és nem is szólt, hogy nem tud jönni - ezt többször is eljátszotta. Ez szerintem nettó igénytelenség, szívem szerint már itt elhajtottam volna a francba, de nem tehettem...
    • Összerakta a csővezetékeket a fürdőben, pár nappal később a festők szóltak, hogy a vízóránál spriccel a víz, ha kinyitják a főcsapot. Amikor szóvá tettem ezt, csak némán odament és húzott kettőt az egyik hollandin, és csak annyit mormogott a bajsza alatt, hogy csinált nyomáspróbát, nem érti, hogy történhetett ilyesmi... no comment...
    • A lakáson belüli fűtéscsövek átszerelésével is őt bíztuk meg. Flexelte, hegesztette a fűtéscsöveket, és lezárásokat rakott a végekre, amíg az új radiátorok be nem kerülnek a helyükre. Ezzel eleinte nem is volt semmi gond, viszont a fűtővíz első nyomásingadozásánál, amikor elzárták, majd újranyitották a strangot, elkezdett spriccelni a fűtővíz (a szerencsére még burkolatlan) szobák falára és padlójára... Szerencsére ez csak rövid ideig tartott (épp a lakásban voltam, amikor ez történt), és igazából kárt nem okozott, de akkor is bosszantó volt, hogy egy vízszerelő képtelen úgy lezárni egy csővezetéket, hogy abból ne tudjon kifolyni egy csepp víz sem.
    • A mosógépnek készített lefolyót azóta sem tudjuk használni, mert valami miatt túl kicsi az áteresztőképessége, ezt a mosógép érzékeli, és leszabályozza a szivattyút. Így vagy csak nagyon lassan, vagy egyáltalán nem folyik el a víz a dobból. Már hibakódokat is adott az (egyébként vadonatúj) mosógépünk emiatt, úgyhogy egyelőre marad a kádba eresztéses módszer... Tippem szerint valahol a csővezetékben sikerült a szerelőnek egy szűk keresztmetszetű részt kialakítani (pl. egy nem megfelelő méretű idommal), de csőkamera hiányában ezt sajnos csak feltételezni tudom. A kád persze azóta szépen körbe lett falazva, ami hozzáférhetetlenné teszi a lefolyócsöveket... Esetleg az is lehet, hogy valamelyik cső dőlésszöge nem elég meredek, és csak lassan folyik el a víz. Nem tudom, mi lehet a baj, de annyi biztos, hogy a "debuggolással" mindenképp egy másik vízszerelőt fogunk megbízni.
    • A sorozatos hibázások ellenére szemrebbenés nélkül elkérte az ajánlatban írt teljes összeget a munkájáért - eszébe sem jutott, hogy engedményt adjon a mellényúlások miatt, holott bőven indokolt lett volna.

    Persze, mondhattam volna, hogy nem veszem át a munkát vagy nem vagyok hajlandó fizetni, de sajnos nem voltunk olyan helyzetben, hogy ezt megtegyük. Eleve sikerült három hetet csúszni a festéssel, nem fért volna bele több csúszás, amíg találunk egy másik vizest, aki elvállalja és meg is csinálja a munkákat anélkül, hogy kifussunk a határidőből... Megjegyzem, igazából nem volt teljesen világos, hogy mik a szankciók, ha nem készül el a felújítás időben, ez a szerződésben nem volt részletesen szabályozva. Annyi biztos, hogy az Önkormányzat jogosan vonhatta volna vissza a bérleti jogot nem teljesítésre hivatkozva, hiszen eleve a felújítás elvégzésére jött létre az első szerződés.

    A vízszerelő a munkákat három fázisban végezte el. A kád beépítését össze kellett hangolni a burkoló munkájával, ez sem ment zökkenőmentesen, a kád bekerült ugyan a helyére, de nem volt rendesen lerögzítve, és elmozdult még a falazás előtt. Szerencsére a burkolónk volt annyira figyelmes, hogy ezt észrevette és korrigálta (szintezte és csemperagasztóval lerögzítette a kádlábakat), mielőtt nekiállt volna a körbefalazásnak, ezzel valószínűleg sok utólagos kellemetlenségtől megkímélve minket.

  5. Következő lépésben, a vízszerelővel és a burkolóval átfedésben dolgozva jöhettek a festők. Két nagyon profi, sok éve ezzel foglalkozó relatíve fiatal festőt sikerült megbíznunk a feladattal. A "főnök" még a legelején kijött felmérni a terepet, tanácsot adott, mit-hogyan kellene csinálni, mik a lakás gyenge pontjai stb. Mint kiderült, nem csak festéssel foglalkozik a cége, ami nagy segítség volt, hiszen így a festésen kívül más munkálatok elvégzésére is tudott ajánlatot adni (kőműves munkák, gipszkartonozás, szigetelés stb).

    Ő egyébként pont az ellentéte volt a vízszerelőnek - mindig jött a megbeszélt időben, precízen és odafigyelve dolgozott, nagyon sok hasznos tanácsot adott, és amit megbeszéltünk, azt mindig betartotta.

    A lakásban korábban erősen dohányozhattak, mivel a szobák falai tele volt nikotinfoltokkal, ezeket egy timsóoldatos alapozással tüntették el a festők. Utána jött három réteg glettelés, élvédőzés, spalettázás, két réteg festés, hibák javítgatása stb. Még egy kis kőművesmunka is belefért, mivel szerettük volna szintbe hozni a loggiát a kisszobával, hogy összenyithassuk a kettőt. Ezt úgy oldották meg, hogy lépésálló habszivacs lapokat raktak le, majd erre leterítettek egy réteg esztrichet. Kicsit aggódtam, hogy a loggia teherbírásával nem lesz-e gond, de kiszámoltuk, hogy alig 200 kiló a leterített beton tömege, ha ezt nem bírja el a födém, akkor gyaníthatóan rég összeomlott volna már az egész épület. :)

    A felújításnak ez a része is kalandosnak bizonyult, mivel kicsit túlvállalták magukat a festők, ráadásul magánéleti problémák is közbejöttek, ami miatt sikerült 3 hetet csúszniuk. Ez szerencsére nem okozott komolyabb gondot, csak így kevesebb időnk maradt a többi, jellemzően saját kezűleg elvégzendő munkálatokra, ami azért kicsit frusztráló volt, de még ebből sem volt komolyabb probléma.

  6. Már majdnem teljesen elkészült a festés, amikor elkezdtük a burkolást. Mivel laminált padlót lerakni nem egy nagy művészet, gondoltam, ezt a részét bevállalom én, a hidegburkolást viszont mindenképp hozzáértőre akartam bízni. Nem akartam kockáztatni, pláne, hogy a fürdőszobai csempéből egy kifutó modellt sikerült kiválasztanunk, így az is szempont volt, hogy ne legyen túl sok leeső darab, ez pedig nulla burkolási tapasztalattal biztos nem jött volna össze.

    A burkolót a festő ajánlotta, az ajánláson kívül azért is választottuk őt, mert viszonylag hamar (két héten belül) tudott kezdeni. Megbeszéltük az anyagiakat, kijött a megbeszélt időben, és neki is állt a munkának. 3-4 nap alatt megcsinált mindent, miközben két másik melón is dolgozott párhuzamosan, rohangált a helyszínek közt, hogy mindenhol időben el tudjon készülni. Ez nem is volt annyira meglepő, tekintve, hogy a felújítási szezon kellős közepén voltunk ekkor már.

    A burkoló is szép munkát végzett, nem gányolt semmit, és profi eszközökkel dolgozott. Rajta is látszott, hogy nem ma kezdte, még az egyébként maximalista és a legapróbb részletekre is érzékeny belsőépítész rokonunk is (aki nem mellesleg nagyon sokat segített nekünk, főleg a tervezésben) elégedett volt a végeredménnyel.

    Egy picit kitérnék a kisebb kőművesmunkákra is. Lett volna még mit csinosítani, de sajnos pénz- és időszűkében nem tudtunk mindennel foglalkozni. Jó lett volna pl. aljzatkiegyenlítést csinálni, mert mint kiderült, eléggé egyenetlen az aljzat a lakásban, a szobában járkálás közben érezhetők kis mélyedések, a fürdőszoba és az előszoba 4-5 centis szintkülönbségéről nem is beszélve. A falak görbesége már szinte közhelyszámba megy, bár én először alig akartam elhinni, hogy egy panelházban is lehet ferde falakat felhúzni...

    A fürdőben a falak mentén kicsit íves volt az aljzat, ezt le kellett volna vésni, de erre sem jutott már idő. Ezt úgy hidalta át a burkoló, hogy a lábazatot enyhén döntve ragasztotta fel, így nem is annyira zavaró, sőt, még dobott is egy kicsit a fürdőszoba design-ján. :)

  7. A végére maradt a laminált padló lerakása: gondoltam, úgyis tele van a net howto videókkal, és mivel egyébként is a DIY híve vagyok, így ezt a feladatot magamra vállaltam. Szerencsére kaptam segítséget édesapámtól, aki három építkezés végigszenvedése után már tapasztalt volt a témában, és a tanácsadáson túl a lerakásba is besegített. A feladat: két szoba, két loggia és egy gardrób lerakása, fa szegővel. A padlólapok lerakása viszonylag simán ment a kezdeti bénázásokat leszámítva, a szegőlécek felszerelése viszont már kicsit nehézkesebb volt: hogy ne kelljen túl sokat vésni, a villanyszerelők a fal és az aljzat találkozásánál vezették el a vezetékeket a szobákban, és a klipszes rögzítés miatt meg kellett emelnünk kicsit a szegőléceket, emiatt "lebegnek" a padló felett pár mm-rel. Mivel ez így nem túl szép, még az sem kizárt, hogy leszedem majd a klipszeket és inkább ragasztom a szegőléceket, így a falak egyenetlenségeit is jobban el lehetne fedni.

    A loggiákon annyira ferdék voltak a falak, hogy itt meg sem próbálkoztunk a fa szegőkkel, helyette apám javaslatára öntapadós PVC csíkot ragasztottunk fel. Ez percek alatt a helyére került és alapvetően egész kulturáltan néz ki, de sajnos pár nap után elkezdett leválni a falról (valószínűleg a padló apró mozgásai miatt), így valószínűleg ezt is lecseréljük majd erős, építési ragasztóval rögzített fa szegőkre.

  8. Miután a főbb munkafázisok elkészültek, jöhettek az utolsó simítások: felszereltük a villamos szerelvényeket, majd jött a vízszerelő felrakni a szanitereket és a radiátorokat. Az új küszöbléceket leszabtam, lecsiszoltam és lelakkoztam őket, majd építési ragasztóval rögzítettem őket a betonhoz. Végül szilikonnal a kezemben réseket keresgéltem a lakásban és igyekeztem őket szépen letömíteni. A bontásnál kétszer is előfordult, hogy víz folyt le tőlünk az alsó szomszédhoz, és a hosszú távú jó szomszédságnak azt hiszem, az lehet egyik záloga egy panelházban, hogy odafigyel az ember ilyen apróságokra is. :)

Nyár közepére végeztünk a munkálatokkal, július elején már költöztünk is. Azóta a hiányzó bútorokat is megvettük, már csak a gardróbszekrény összeszerelése várat magára...

Fotók:
https://buborek.sytes.net/d/7ae7100297304bb9aa44/

(Fun fact: az egyik fotón látható összecsukhatós étkezőasztalt a villanyszerelők hozták, a kockás abrosszal és a csőrikés törölközővel együtt. :))

Excel tábla a felújítás költségeiről:
https://buborek.sytes.net/d/7ae7100297304bb9aa44/files/?p=/Kalkul%C3%A1ci%C3%B3k.xls

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

A mosógép lefolyójába nem mehetett bele valami a kőművesmunkák/burkolás/festés során (malter, glett, festés előtt a kosz ellen belerakott papírgalacsin)? Csőtisztító spirállal kipucolni próbáltad? (Nem megy az a cső olyan bonyolult úton, nem igazán látom, mi mást lehetett ott elszúrni. Persze kiderülhet még valami turpisság, de ez még nem egy drága próbálkozás.)

Igen, ez már megvolt, a spirált simán le tudtam tolni egészen a mosdó alatti szakaszig, nem akadt meg semmiben. Az rémlik, hogy egy ponton picit mintha elakadt volna, de utána ki-be mozgatás után simán tovább tudtam tolni. Egy csőkamerát kellene szerezni és azzal belenézni, megnézem, hátha lehet ilyesmit kölcsönözni vállalható összegért.

Akartam én is kérdezni. A képet elnézve annak jónak kell lennie.
A mosógép szelepbe van egy golyó az nem tapadt le? (mármint a mienkbe van)

pch
--
http://www.buster.hu "A" számlázó
--

A szifonban volt bűzzáró golyó, ezt kivettem, de nem változott tőle semmi. Próbáltam fejjel lefelé fordítani a szifont (fentről csatlakozik rá a mosógép csöve), semmi változás.

Ez már gányolás kategória, de még azt is kipróbáltam, hogy levágtam egy kicsit a szifon lefolyó felőli végéből (hogy így ne tudjon túl mélyre becsúszni a csőbe), de ettől sem változott semmi sajnos.

A lefolyócsővel lesz valami, ez már biztos, de ezidáig nem tudtam rávenni magam, hogy komolyabban foglalkozzak a dologgal. :(

Gratula, kellemes a végeredmény... pláne látva a kiindulási állapotot.

Köszi, azt hiszem megdolgoztunk érte. :)

Idézet:
A sorozatos hibázások ellenére szemrebbenés nélkül elkérte az ajánlatban írt teljes összeget a munkájáért - eszébe sem jutott, hogy engedményt adjon a mellényúlások miatt, holott bőven indokolt lett volna.

Örülj, hogy nem plusz pénzt kért azért, hogy többet kellett dolgoznia vele :D

Egyébként emellett a (és másoktól hallott) sok negatív tapasztalat mellett jó volna, ha lenne egy publikus felület ahol egyrészt válogatni lehetne a szakikban, a szakiknak érdeke lenne jelen lenni ezen a felületen, és lehetne a munkájukat értékelni is. Hasonlóan mint egy app store.

A képeket elnézve elég durva a lakás eredeti állapota, hogy sikerülhetett ennyire leharcolni? A végeredmény mindenesetre nagyon szép lett, grat :)

Egyébként biztos megérte ez a lakás? Csak mert írtad, hogy milyen olcsó a havi bérleti díj, de a felújítás költségét hónapra lebontva hozzáadva azért elég durva havidíj jön ki, annyiért fizethettetek volna inkább lakáshitelt, nem? Annak a végén legalább kaptok valamit, ami a tiétek. Persze érthető, ha a lehetőségek nem úgy adták.

Egyébként biztos megérte ez a lakás? Csak mert írtad, hogy milyen olcsó a havi bérleti díj, de a felújítás költségét hónapra lebontva hozzáadva azért elég durva havidíj jön ki, annyiért fizethettetek volna inkább lakáshitelt, nem? Annak a végén legalább kaptok valamit, ami a tiétek. Persze érthető, ha a lehetőségek nem úgy adták.

Ha anyagi szempontból nézem, egész biztos, hogy nem érte meg. Elköltöttük az 5-6 év alatt összekuporgatott megtakarításunkat a felújításra, majd utána még 10-15 évig havi 37.000 Ft lakbért is fizethetünk, és utána mehetünk Isten hírével, hacsak fel nem ajánlja az Önkormányzat a lakást kedvezményes áron megvásárlásra, de nem tudom, ez hogy működik manapság. Ez nagyon sok pénz (kb. 6,6 + 3 millió Ft 15 év alatt), amit nyilván másra is tudnánk költeni, pl. lakáshitelre, ahogy te is írtad. Ez viszont ugye azzal jár, hogy 20-30 évre eladósítjuk magunkat. Ha van biztos munkahely, akkor persze vállalható rizikó ez, viszont ha pl. a jobban kereső felnőtt elveszti az állását, és az alacsonyabb keresetű fizetéséből kell megélni (és fizetni a törlesztőt), akkor könnyen adósságcsapdába kerülhet a család.

Másik oldalról megközelítve, ha azt veszem alapul, hogy 10-15 évre biztosítva van a lakhatásunk egy olyan lakásban, amit saját ízlésünk szerint újítottunk fel, és közben függetlenek maradtunk, akkor viszont egyértelműen megérte. 10-15 évig nincs gond a lakhatásra. Az önkormányzatoknak sokszor igen nagy nyűgöt jelentenek az üresen álló lakások, így nekik sem érdekük, hogy kitegyenek minket, ha fizetünk.

Szívesen leírnám szüleim példáját is, akik tavaly kezdtek építkezni egy vidéki kisvárosban, és még csak most, kb. két hete kapták meg a használatba vételi engedélyt, mivel több hónapos csúszások voltak a kivitelező részéről, és ráadásul az összes létező hivatalos szerv, ahonnan engedélyt kellett szerezni, megszivatta őket (szándékosan, "csak mert megtehették" vagy kenőpénz reményében). Még feljelentés is született egy ügy kapcsán, de ebbe most inkább nem mennék bele...

joszaki.hu

--
"Everybody has a testing environment. Some people are lucky enough to have a totally separate environment to run production in."

Köszönöm, hogy megosztottad, nagyon szép lett.

Köszi!

Mi pont az ilyen szakembörök miatt redukáltuk a hívásokat a lehető legkisebbre amikor felújítottunk.

Víz/gáz szerelőt kellet hívni, mert egy gáz csövet kellet levágni, lehegeszteni, - Ebben az esetben csak 2 hetet csúszott a konyha felújítás, mert baszott jönni akivel le volt beszélve a meló.

Redőnyöst kell hívni, mert minden nyílászárót kicseréltünk. Ezek meg olyan trehány munkát végeztek, hogy kb csak három dolog nincs a munkájukban: vízszintes, egyenes, és párhuzamos. Nekem kellet javítanom utánuk napokig.

Apám szerencsére kőműves, és asszonyka apja is ért mindenhez is! :)
Így aztán hárman megcsináltunk mindent szakembörők nélkül: konyha/fürdőszoba átvízvezetékezése, villanyhálózat bővítés, rombolás, falazás, glettelés, festés, csempézés, fugázás, járólapozás, laminált padlózás ...

Három hét alatt meglett, kibára elfáradtunk. Én is volt este 3-kor még gletteltem, de megérte, mert elmondhatjuk, hogy szinte magunknak építettünk otthont és ezen része nincs is elcseszve!

Szakembört ide még egyszer nem hívunk. Kontár szar az összes.

szamla volt?

anno egy dvd-meghajtot vettem, amikor tonkrement. azt is letagadtak, hogy az adott helyen vettem. akkor kezdtek el intezkedni, amikor elovettem a szamlat. azota mindig kerek.

volt olyan is, hogy szamlat kertem, es elutasitottak. pedig csak egy bejarati ajto beszerelese lett volna a harci feladat. pontosabban a szamlazas valami masik cegen keresztul tortent volna, ehhez meg a korabbi tapasztalatok alapjan nem volt kedvem
---
Egy jól megállapított probléma félig megoldott probléma.
- Charles Kettering

Én egyszer gázszerelőtől kértem számlát, hirtelen morcos lett, és megemelkedett a szerelés ára

Ilyen esetem nekem is volt, a "mesterember" választhatott, hogy az eredeti árat fizetem, vagy a számla másolata megy az akkor még APEH-nek hívott szervezethez, az eset leírásával együtt. Mivel a tulaj is ott volt, így nehéz lett volna letagadnia...

Adózni kell, könyvelni kell, megnőnek a költségei, ez normális.

--
"Everybody has a testing environment. Some people are lucky enough to have a totally separate environment to run production in."

You mean ahhoz képest, hogy tök feketén csinálná, ahogy egyébként egyáltalán nem is csinálhatná, ugye? :D

--
Mobilbarát és reszponzív weboldal készítés

Igenigen :)

--
"Everybody has a testing environment. Some people are lucky enough to have a totally separate environment to run production in."

Utólag bactatható szavatossági igénnyel...

normal esetben az o koltsege ugyanaz. a problema az, hogy ezzel valakinek el kell szamolni

---
Egy jól megállapított probléma félig megoldott probléma.
- Charles Kettering

Kell persze, csak nem értem miért azt mondod, hogy megnő a költsége? Mihez képest? A kiindulási alap ne a sunyizós adókerülés legyen, legyen az, hogy az árba ugyanúgy beleszámít a benzin, a munkagép, és az adó is. Ahhoz képest viszont nem beszélhetünk megnövekedett költségekről (max lecsökkentekről, ha eltekint az adózástól mégis)

Gratula! Szép lett az eredmény. :) (sub)

A víz amúgy ilyen. Nálam 1 év után döntött úgy egy réz T idom, h akkor ő most elreped. Mindenhová tettem elzáró csapokat (merthogy én aztán semmihez nem hívok senkit, mindent meg tudok csinálni), de pont ez volt a legelső elem a csap elött. Úgyhogy a kertben lehetett elzárni a fő csapot, és csereberélni. Volt egy előre bejelentett víz-szünet, gondolom mikor visszajött, akkor megütötte az idomot. Én meg túl erősen húztam meg anno, vagy sok volt a kóc. Nem szakmám a víz sem. :)

Szép lett, de azért ahogy az IT-s projekteknél is, a lakásfelújításban is a siker záloga a "csináld végig másodszor".

A "szobában járkálás közben érezhetők kis mélyedések" - nem lenne szabad érezni, én ahol laminált padlót raktam, ott nem maradt ki alóla a 8-10mm-es alátétlemez (Thermofloor vagy hasonló), ami jóval többet képes kiegyenlíteni, mint a nyomásmentes állpaotban 2-3mm-es habfólia. Na ott nem volt gond a panel esztricht khm. minőségi problémáival.
A WC-hátfal szép, csak ha lesz egy csőtörés, akkor khm. kellemetlen lesz lebontani... Ugyanígy a kád előtti fal is - oda mondjuk elég lett volna egy csempényi ajtót berakni (van mágnessel felrakható fém ajtó,a mire csak rá kell nyallintani a csempét).

Vizet rézzel, forrasztva szeret(t)em csinálni - pepecs, de öröklétnek készül :-P de ez ízlés kérdése...

Nem lesz második, ez már biztos, nekem bőven elég volt egyszer végigcsinálni ezt a tortúrát. Néhány ponton azért eléggé elment a kedvem az egésztől, de úgy voltam vele, ha bevállaltuk, ne adjuk már fel, törekedjünk a minőségre, már amennyire a költségvetés és a lakás adottságai ezt megengedik. Ezzel a hozzáállással mindig sikerült erőt venni magamon, de így is elég sok lelki erő kellett hozzá, hogy végig tudjam csinálni.

Most 3 mm-es habfólia van a padló alatt, de lehet, hogy jobban jártunk volna egy thermofloor-os vagy isofloor-os megoldással, vagy aljzatkiegyenlítéssel, legalább azokban a helyiségekben, ahova laminált padlót raktunk le. Kérdeztem a festőt, hogy szerinte kell-e padloponozni, de lebeszélt róla, szerinte csak pénzkidobás lett volna.

A csempeajtó már nekem is eszembe jutott, mert így a mosógép kiállás és a lefolyó csak bontással férhető hozzá, ami nem túl praktikus, ha szerelni kell valamit, de remélhetőleg erre a következő 10-15 évben nem lesz szükség. :)

Soha ne mondd, hogy soha :-) Anno 2000-ben újítottam fel az első lakásomat (35m2, másfél szoba), aztán amikor jött a második gyerkőc, akkor egyértelmű volt, hogy lépni kell nagyobba - az lett teljes felújítást tekintve második kör (közben kisebb mókák itt-ott)

A padlopon jó dolog, de a thermofloor-hoz képest pénzben, de pláne időben több - hangszigeteléshez viszont a padloponra is érdemes rakni alátétlemezt - jó kérdés, milyen az alsó lakó...

A kád alá ha minden jól megy, nem kell bejutni, ez igaz (anyáméknál 30+ éve van körbefalazva a kád), ami szerintem nagyobb probléma lehet, az a wc mögötti strang körbeépítése, még ha gipszkarton, akkor is. Ha ugyanis kitalálja a társasház, hogy a strangban cserélik a vízcsöveket, akkor a kisajtó, amin a két vízóra látszik, kevés lesz. Ha a lefolyót cserélnék, akkor meg egészen biztos, hogy kevés - bár lehet, hogy a vízórák cseréjénél is szenvedős lesz a dolog, mert az alsó hollandit nem tudom, hogy fogja tudni a szerelő megfogni... És ez ha jól tévedek, hat évente köll...

Egy mai akril kád jó, ha 10 évet kibír. Mondjuk lehet polírozni, ha kellene. Én otthon mondjuk először felfalaztam, majd beletettem körbe 5cm szigetelést, és utána tettem rá a kádat. Meg lehet benne főni, abszolút nem hűl a víz.

Köszi a "naplózás" megosztását. A képek alapján és ezzel a költségvetéssel nagyon szépen megcsináltátok. Gratulálok a "projekt" eredményéhez és boldog családi életet kívánok.

(A szakipar "működésével" kapcsoltban, pedig egész jól megúsztátok. Amerre járok, a témában csak "horror"-történeteket hallani. Valamint házfelújítással kapcsolatban én is tudnék ilyet mesélni...

Szerintem a probléma megoldását az oktatásban kellene kezdeni, mit is jelent egy vállalkozónak "a megrendelőt" kiszolgálni. Sajnos, a marketing szempontú "vevő" kifejezésről legtöbb szakiparosnak fogalma nincs...)

Köszönjük szépen! :)

Ahogy már írtam picit feljebb, szüleim története a harmadik ház felépítésével sokkal kalandosabb mint a miénk, én őszintén csodálom, hogy bírták végigcsinálni idegösszeomlás nélkül...

Igazad van, de nem is az oktatásban, hanem inkább az emberek agyának teljes leformázásával kéne kezdeni. Pl. beleverni, hogy igenis lehet becsületesen csinálni, kenőpénz, protekció és a megrendelő hülyének nézése nélkül. Persze rövid távon ez mindig fáj, mert így nem lehet gyorsan nagyokat kaszálni, de évek, évtizedek távlatából nézve a végén valahogy mindig a korrekt, becsületes emberek nyernek a gerinctelen/belesz*rós/átverős férgekkel szemben...

Remélem azt a szép retro csillárt megtartottátok :)

Nem tartottuk meg, bontáskor mindent kidobtunk, amit csak találtunk a lakásban.

A munka egész szép. de a design nagyon ízlésficamos... bocs :)

Köszi! Mentségemre szóljon, hogy lányos apuka vagyok, illetve a design kialakításában főként nők vettek részt (párom és a lakberendező/belsőépítész rokonunk), én. pl. a konyha kinézetébe egyáltalán nem szóltam bele (mondván, hogy az az asszony fennhatósága alá tartozik), a szobák színe is párom javaslatára lett olyan, amilyen, bár nekem alapvetően tetszik ez a halvány barackszín.

Ami "known issue" az a fuga színe... kicsit mellényúltunk vele, csempézés előtt szépnek tűnt a vanília fuga a fa mintázatú csempével, de aztán lerakás után rögtön láttuk, hogy ez nem egészen így van. Mondanám, hogy legközelebb jobban odafigyelünk majd erre, de ugye nem lesz legközelebb. :)