Egy szürke hétköznap reggel

A minap a villamosról leszállva csapta meg fülemet az alábbi beszélgetés, ami akár egy egyperces Örkény-novellának is elmehetne, de sajnos nem az - ez Magyarország, Budapest, az Úr 2014-ik esztendejében.

A szereplők: egy 40-45 körüli, színesre festett hajú, divatosan felöltözött, kissé molett hölgy és egy hasonló korú, átlagos külsejű villamosvezető(nő). Ezt persze csak zárójelben, nehogy bárki is szexizmussal vádoljon. :)

Szóval, a villamosról leszállva elindultam a megszokott útvonalon a munkahelyem irányába, amikor is az alábbi beszélgetést sikerült elkapnom (igyekszem szó szerint idézni):

- Elnézést, maga vezette ezt a villamost, ami épp beérkezett?
- Igen.
- Hát azért jó lett volna ám, ha megvár, a kezemre csukta az ajtót!
- De ha látta, hogy indul a villamos, akkor mért nem sietett kicsit? Ott sétálgatott, csak nézegette a villamost!
- Hát jó bunkó maga, hogy így beszél velem!
- Te vagy a bunkó!
- Anyádat!
- A tiédet, te hülye picsa!

Nem akarok moralizálni, de valami nagyon nincs rendben egy olyan országban, ahol az emberek egy része az utcán, vadidegen embereken vezeti le a feszültséget, ráadásul ilyen primitív módon...