Kocc

Ma reggel még félig álmosan tartottunk ideiglenes szállásunkról a kb. 7 km-re levő munkahelyre, mikor egy kereszteződésnél az a fura ötletem támadt, hogy kiszállok az autóból és megnézek valamit a csomagtartóban. Nakuro előttem állt a piros lámpánál. Egyet felejtettem el álmos aggyal, hogy lejtőn célszerű behúzni a kéziféket. Annyi történt, hogy kiszálltam, hátramentem az ajtóhoz, miközben láttam ám, hogy az autó elkezd óvatosan gurulni lefele. Innetől kezdve egy burleszk filmhez hasonlított a jelenet: futok a kocsi után, ugrok be az ajtón, majd hevesen nyomkodom a ... kuplungot. Hahaha.

Nagy nehezen sikerült behúzni a kéziféket, de az autót Nakuro vonóhorga állította meg. Elég nagy hangja volt, de később kiderült, hogy csak a rendszámtartó keret törött el és egy kicsit megnyomódott a rendszámtábla. Az utóbbi kiegyenesítésében már rutinom van, mert a múltkor valaki letolatta és muszáj volt kiegyengetni. A keret pár ropi, így viszonylag olcsón megúsztam. Lehetett volna sokkal rosszabb is.

Tanulság: álmosan óvatosan, kiszállás esetén kézifék! :))

Frissítés: Keretet ingyen kaptam a márkaszervizben, már csak fel kéne szerelni. De lusta vagyok :)

( Aikon | 2008. 10. 23., cs – 22:54 )

Lol. Hasonló volt egy barátommal is. Még tizenéves korában elköti a szülei suzukiát (persze jogsi nuku), aztán másodmagával irány rallizni a havas erdőbe, azonban egy völgy utáni emelkedőnek a teteje felé az autó annyira lelassult, hogy elakadt a hóban. Vissza nem lehet menni, arra még nagyobb az emelkedő, szóval valahogy fel kell jutniuk. Miután mindent épeszűt kipróbáltak, sikertelenül, egy maradt: gázpedál kitámaszt, kerék pörög, ők meg ketten tolják hátulról. Végül is, hála az abroncsok alá tett kavics és ágrengetegnek, csak elindult az autó, csakhogy nem kicsit. ~40 métert kergették, mire az, immár az emelkedő túloldalán megfeneklett az útszéli hóban :).

Az autóban semmi olyan kár nem keletkezett, amit a szülei levágtak volna :D.

Tizenévesen nekem is voltak hasonló élményeim (szintén jogsi nélkül) :D
Nagybátyám Daciájával elmentem a falun kívül, hogy az utolsó havat kihasználva pörögjek vele párat :D A terv az volt (párszor már végigjátszottam), hogy az út közepétől kicsit jobbra megálltam, kormány jobbra kiteker, hátramenet, kézifék, majd 4000 fordulatos bőgésen leugrok a kuplungról, az autó eleje meg fordul 180 fokot. Az útról azonban már a hó olvadozott, így nem sikerült a manőver, a kocsi eleje még 90 fokot sem fordult, viszont a jobb hátsó kereket betolta az út széli sáncba. Na, gondolom, óvatosan ki kell venni onnan, hogy ne rúgja le az első kerék. Ahhoz pedig bezzeg elég volt a hó! :D Belecsúszott tehát a bal hátsó is, én pedig ott maradtam derékszögben az útra, mozdíthatatlanul :)) (persze ebben az állapotban akkor még nem hittem).
Rugattam én egyesben, kettesben, sőt hármasban is, kitámasztottam a gázpedált egyesben, de eléggé féltem, mert az út túloldalán egy meredek lejtő kezdődött, ami kb 150 m múltán egy patakmederben végződött, úgyhogy ezzel keveset kísérleteztem. Homok, vagy kavics nem volt, így fagyos földet piszkáltam, kerestem a kerék alá, míg hűlt a felforrt víz :D. Nem segített. Aztán lepisiltem a kerekek alatt az utat, de a víztől ugyanúgy csúszott tovább. Talán még most is pörgetném ott, de egyszer csak a kuplungtárcsa megadta magát. :) Kb félórát kínlódtam vele.

Elég nagy traumán mentem át tizenévesen, de a kínlódás csak egyik fele volt, a másikat a szégyen tette ki, mikor szüleimmel találkoztam. Sokkal előbb kellett volna hívni azokat az embereket akikkel végre kiszedtük az autót a téli éjszakában :)
______________________________________
No God, no peace. Know God, know peace!

( LGee | 2008. 10. 24., p – 17:06 )

Nekem kialakult az a szokasom, hogy sik terepen is hasznalom a kezifeket parkolaskor, es a kulcsot mindig kiveszem a gyujtaskapcsolobol, ha csak a kocsi moge megyek is. Persze ez legyen az en bajom...

( eddie303 | 2008. 10. 25., szo – 22:07 )

Szekelykeresztur kornyeken keves olyant talalsz :)
---
Hey! Where'd my terminal go?