Hogyan kérték tőled számon általános és középsuliban a programozói tudást?

Programozás

A programnak tökéletesen futnia KELL, minél több idő szükséges a nebulónak, annál rosszabb érdemjegyet kap.
3% (9 szavazat)
Hibák előfordulása megengedett, azok súlyosságát a szaktanár ítéli meg.
20% (65 szavazat)
Nem igazán tanítottak nekünk programozást, max egy (fél) évig.
49% (159 szavazat)
Egyéb, majd hozzászólásban leírom (vagy nem).
13% (44 szavazat)
Csak az eredmény érdekel.
15% (50 szavazat)
Összes szavazat: 327

( meditor | 2018. 07. 17., k – 12:49 )

Amikor én általános iskolás voltam, akkor papíron adtuk össze a számokat. Amikor középiskolás, akkor jelentek meg az első számOLÓ gépek. Amikor katona voltam, jött a HUNOR programozható számológép, ezzel számoltuk a lőpályákat. Amikor egyetemista lettem láttam egy ODRA-t közelről.

A szavazás indítója igen fiatal lehet.

> Sol omnibus lucet.

+1.
OK, én már R10-et és R55-öt (?) láttam elsőként az egyetemen, nem Odrát. Kezdtek beszivárogni a Sinclair-ek és Komondorok (bár a KibLab-ban (!!!) volt ABC-80-as terem is), sőt egyetem vége felé már láttam egy teremben PC-ket is.

Nekem amúgy az rémlik, hogy Fortran-ban kellett a 8-vezér problémát megoldó kódot írnom, és erőteljesen túlteljesítettem, mert a lyukkártyán leadott program kimeneteként ASCII-art-szerűen ki is nyomtatta az összes megoldást - megoldásonként egy leporelló-oldalra. (Az első verziónak volt egy kedves hibája, mert nem táblánként volt lapdobás, hanem soronként - így kb fél doboznyi nyomtatópapír volt a futás eredménye. Onnantól ha papír kellett, csak a rossz kódot kellett lefuttatni.) Amúgy nem informatikai szak volt.

=====
tl;dr
Egy-két mondatban leírnátok, hogy lehet ellopni egy bitcoin-t?

Én náladnál szerintem 1-2 évtizeddel fiatalabb vagyok, de a topikindítóhoz képest már idősebb. Nekünk sem tanítottak programozást, nem csak általánosban, de középiskolában sem.

Egyébként ilyen közoktatási szinten szerintem elég annyira meggyőződni a programozási ismeretekről, hogy programot íratni (akár létező, akár pszeudónyelven), de csak azt nézni belőle, hogy tudja-e alkalmazni az algoritmikus lépéseket, vezérlési szerkezeteket, és aszerint adni a jegyet, hogy a feladatot mennyire fedte le a kód. Az mindenképp túlzás lenne ezen a szinten megkövetelni, hogy működőképes legyen a program, meg ne legyen benne hiba. Esetleg ha mégis hibátlanul fut, akkor extra jutalom 5-öst adni rá, max. ilyen szintig.

Azt meg agymenésnek tartottam mindig is, amit egyes magyar egyetemeken csinálnak, hogy C programozás papíron, működő, hibamentes kód, ha elfelejtett valaki kitenni egy pontosvesszőt, akkor már bukás.

No keyboard detected... Press F1 to run the SETUP

A fizikusképzésre van egy szűk rálátásom, ott kb az van, amit írtál:

ZH: papíron működő kód, több feladat.
Féléves beadandó: viszonylag összetett feladat, ha nem dinamikusan kezeled a memóriát, visszadobják és természetesen hibátlanul kell futnia. Ellenőrzik, hogy nem interneten vadásztad-e a kódot.

Nyelv: 'C' (prog1) és C++ (prog2)

matlab, oktáv, gnuplot napi szinten kell.

> Sol omnibus lucet.

Én kicsit régebben (>10 év) végeztem fizikus szakon, de akkor nem volt papíron programozás (vagy nem emlékszem rá). Volt egy félév "Számítógépek és programozásuk", ami aláírásra ment (nem jegyre), az órán kellett programokat írni gép előtt, ha elakadtál, lehetett segítséget kérni, de jegy nem volt (és ha év elején megírtál az általad választott nyelvben egy kicsit komolyabb programot, akkor megkaptad az aláírást, az én esetemben ez valamilyen sort() volt C-ban).
Később volt "Numerikus analízis", amiből volt elméleti kérdés vizsgán, elméleti kérdés ZH-n és beadandó program (leginkább C + Numerical recipes).
Gnuplot kellett a laborokhoz, matlab nem igazán (Elméleti fizikából voltak numerikusan megoldandó feladatok, megoldhattad a dolgokat az általad választott nyelven, nekem ez leginkább C++ volt, Numerical recipes függvényekkel, de lehetett Fortran is, ha valakinek ahhoz támadt kedve). Itt már senki nem nézte a programot magát, csak az eredményt.

> Azt meg agymenésnek tartottam mindig is, amit egyes magyar egyetemeken csinálnak, hogy C programozás papíron, működő, hibamentes kód, ha elfelejtett valaki kitenni egy pontosvesszőt, akkor már bukás.

Az megvan, hogy ha nem C-kommentbe teszed a nevedet a ZH-papíron, akkor bukó?

=====
tl;dr
Egy-két mondatban leírnátok, hogy lehet ellopni egy bitcoin-t?

> Azt meg agymenésnek tartottam mindig is, amit egyes magyar egyetemeken csinálnak, hogy C programozás papíron, működő, hibamentes kód, ha elfelejtett valaki kitenni egy pontosvesszőt, akkor már bukás.

Nyilván, ha egy pontosvessző-hiba már bukó, ott valami gáz van.

De bevezető prog tárgyaknál (nyelvtől függetlenül) szerintem nem elvetendő ötlet a papírom programozás. Aki nem tud fejben, felkészülés után felvázolni, majd papírra vetni egy írj programot, ami ötöslottó számokat sorsol bonyolultságú programot, az bukjon is meg. Mert ilyen, sőt, még ennél bonyolultabb megoldásokat is tudnod kell végiggondolni fejben, s nem az IDE-re, meg a 5 kipróbált példára működik módszertanra kellene támaszkodni.

Aztán, ahogy halad előre a nebuló a programozás tanulásnál, s egyre bonyolultabb dologkat kérnek rajta számon, lehet átállni gépre, meg beadandóra, megasatöbbi.

Z80 assembly-ben nagyon sokat programoztam papíron. A begépelést követően gépen már csak a bugok javítása volt hátra. Viszont ma már nem menne. Eleve, ha egy függvény paramétereit írom, egyből kiírom a kezdő és záró zárójelet, utána megyek vissza a zárójelek közé, s írom, ami oda való.

Hasonlóképpen kitalálom kódolás közben, hogy kell egy változó, utána allokálok hozzá memóriát statikusan.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

nyilván, nekem sem menne most Cben, C++ban papíron, helyesen megírni egy ilyet, mert évek óta nem foglalkoztam vele.

De még mindig egy egyetemi tárgy ZHjáról (s többnyire egy bevezető egyetemi tárgy ZHjáról!) van szó, miszerint:
- legalább két hónapja foglalkozol ezzel, heti ~10 órában
- jobb esetben nem ez az első, papíros egyetemi számonkérésed
- és még mindig egy bevezető tárgyról, s messze nem komplex feladatról van szó.

Úgy gondolom, hogyha valaki ahhoz szokik hozzá, hogy:
- nem kell odafigyelni a nyelvi hülyeségekre, mert az IDE úgyis jelzi a hibát, esetlen automatán kijavít (memóriakezelés, inicializálatlan változó, félreindexelt ciklus, etc.)
- nem kell végiggondolni a megoldást, mert leírom gyorsan, s kipróbálom pár teszt esettel
- etc.

az sokkal, sokkal rosszabb, mintha a szegény gyerek első félévben tényleg papíron írja a ~70 sornyi programját.

Igen, a második felével különösen egyetértek. Azt mindig életveszélyes felelőtlenségnek tartottam, amikor valaki az IDE-re hagyja a hibák kiszúrását. Van ugyanis olyan, hogy valami elírva is értelmes, de nagyon nem azt akarta a költő.

Apró példa tőlem a minap. Létrehoztam egy új projectet, a default radix hexadecimális. Mondjuk kerékbe törném, aki így gondolja, de ahány ház, annyi szokás, majd én kiírom a 0x prefixet. Na, mindegy is, a forrást úgy írtam, mintha a radix decimális volna, máshol meg kiírtam a 0x prefixet.

Dobott az assembler néhány warning-ot, hogy nem fér az érték a regiszterbe, csonkolta, s az alsó 8 bitet fordította bele. Mivel warning, akár legyinthetnék is rá, de az ilyeneket mindig meg szoktam nézni. Szerencsémre. Egyrészt az az általam decimálisnak gondolt - kétjegyű - szám, amelyik hexadecimálisan elfér 8 biten, még csak warning-ot sem generál. A háromjegyűek viszont már igen, mert az 255-ig decimális radixszal elfér byte-on, hexadecimális radixszal már nem. Kétségbeesetten és azonnal kerestem is a környezet beállításaiban a default radix-ot, legyen csak decimális. :)

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

"legalább két hónapja foglalkozol ezzel, heti ~10 órában"

Ahha. Ha van 6-8 tárgyad és mindegyikkel heti ~10 órában foglalkozol, akkor az annyi mint heti 60-80 óra. Nem kérdezem meg, hogy "és inni akkor meg ki fog?", de azért ez kicsit overkill, nem gondolod?

Ugyanakkor én baromságnak tartom a papíron programozást, pláne ilyen "prog1", "bevprog" és hasonló tárgyaknál, ahol a szerencsétlen pár hete írta meg az első hello world-öt, de máris azzal sz*patjuk hogy írjon papíron hibátlan kódot - vagy legalábbis ne vétsen olyan hibát, amit kiszúr a tanár xD.

( uid_4263 v | 2018. 07. 17., k – 12:52 )

Volt némi Turbo Pascal (és talán Visual Basic) de úgy emlékszem sosem kérték számon. Számtech órán nem is igazán kértek számon soha semmit. Aki bejárt meg figyelt kapott pár ötöst.

--
debian,libreelec,openmediavault,ubuntu,windows,arch,lineageOS
zbook/elitebook/rpi3/nexus5_hammerhead

( GoRien | 2018. 07. 17., k – 13:02 )

Amikor ált.sulis voltam, az nagy szám volt, amikor a technika tanár behozott egy C64-et és elcsodálkoztunk rajta, hogy mi ez a fos.
Középsuliban, meg ha programozásért erősebben csesztettek volna, tanárhalál lett volna belőle.

Biztos valami fiatalkori trauma miatt volt, de én rajongtam a PRIMO-ért :).

18-19 lehettem, már megjelentek az első PC-k, Amiga volt majd minden háztartásban (haha), mikor a rádióklubban volt egy ilyen a sarokban, és senki nem használta. Hazavihettem, és Lissajous görbéket rajzolgattam vele, lemásolva az oszcilloszkóp ábráit.

Ez van.

Nálunk is ez volt. Összeraktak néhány C=64 gépből egy "labort", ahol délután fakultáció keretében lehetett BASIC alapokat tanulni (alapvető i/o és vezérlés szerkezetek voltak csak). A végére tudtunk írni egy egyszerű szókitaláló (aka: akasztófa) programot.

Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn.

( saabi v | 2018. 07. 17., k – 13:12 )

Tőlem dolgozatok és végül érettségi formájában.

Ave, Saabi.

( persicsb | 2018. 07. 17., k – 13:13 )

Tanultunk kilencedikben két hétig (4 egész tanóra) BASIC nyelvű programozást, QBASIC implementációval. Ennyi volt. Volt belőle egy dolgozat, ami az alapokat kérte számon (alapvető I/O és a vezérlési szerkezetek közül az elágazás és a ciklus).

Semennyire nem számított.

Ez gimnázium volt, és tök jónak tartottam, hogy mindenki tanul legalább egy pici programozást.

( KoGa v | 2018. 07. 17., k – 13:17 )

Számtech. középsuliba jártam. Fordíthatónak és futtathatónak kellett lennie a programnak, ezután pedig a szaktanár ítélete alapján.
5. év végén pedig szakdolgozat, írásbeli és szóbeli.

( uid_19334 | 2018. 07. 17., k – 13:20 )

Általános iskolában (<=4) teknőcgrafika volt, fogalmam sincs már, hogyan és mi lett számonkérve.

( wladek1 | 2018. 07. 17., k – 13:20 )

Lefóliázott billentyűzetű plus/4 -en nyomkodott valamit a tanár, nekünk meg örülni kellett, hogy láthattunk ilyet.

( mauzi v | 2018. 07. 17., k – 13:43 )

Volt technika óra, amikor mi a fiú csoportban fát faragtunk, kerékpárt szereltünk, villanykapcsolót kötöttünk be. Ez nekem unalmas volt, ezért inkább átjártam a lányok csoportjába főzni, kötni és horgolni.

Aztán egyszercsak alakult egy számítógépes klub az iskola alagsorában, ahová beesett 7 darab Commodore 16, egy Commodore +4 és egy Commodore 64. Onnantól brutál vasrácsok lepték el az épületet, de mi hetente egyszer kaptunk hozzá kulcsot. :)

Zahy, az asszonykád emlékezhet ezekre az időkre ;)

( godot v | 2018. 07. 17., k – 14:05 )

Általános iskolában klasszikus technika óra volt (kertészkedés például, volt saját konyhakertje az iskolának), számítógép az nem nagyon. 1982 körül falusi iskola.
Távközlési szakközépiskolában az "elektro" szakkör volt ami a legközelebb állt a "szakmához". Ott aztán orrvérzésig építettük a QUAD405 erősítőket, meg a wah effekt (népiesen vau-vau) pedálokat (műanyag szappantartó dobozba) eladásra... a szakközepes zenészpalántáknak...

( tr3w v | 2018. 07. 17., k – 14:04 )

Általánosban csak szakkörben volt qbasic, számonkérés nem nagyon.

Számtech szakközépben Pascal papíron, szóval elég volt ha a tanár szerint kb fordul.

"...handing C++ to the average programmer seems roughly comparable to handing a loaded .45 to a chimpanzee." -- Ted Ts'o

( zrubi v | 2018. 07. 17., k – 14:49 )

Az általános iskolás koromban (<1990) kuriózum volt a számítógép, a mi iskolánkban nem is volt, másik suliba jártam át "szakkörre" -> tehát, sehogy nem kérték számon :)

Középiskolában (91-95) volt ugyan "számtek óra", de ott sem tanítottak programozást. Néhányan magunktól tanultuk (basic, pascal), és mutattuk be az eredményt a többieknek -> de számonkérés ezzel kapcsolatban biztosan nem volt.

--
zrubi.hu

( Hiena v | 2018. 07. 17., k – 14:57 )

Programozás órán, dolgozatban, papíron kellett pascal kódot írni. Macskaköröm, kettőspont, stb hiba, automatikusan pontlevonás. Egy kódrészben max 3 megengedhető hiba lehetett.

Érettségin 20 perc alatt kellett assemblyben 8086 alapú célszámítógépre (LCD kijelző, DA, soros port, printer port) egyszerű feladatokat megírni (printeren az ABC első 20 karakterét kiíratni, léptetőmotort megforgatni, szinuszt generálni adott frekvenciára, stb.)
Értékelése a szaktanár által történt. A tökéletesen jól működő kód 5-ös, bugosan működő kód 4-es, félig implementált működő kód 3-as, nem működő de hibát segítséggel megtaláló kódért 2-es járt.

Mondjuk mi nem programozók voltunk...
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

( Kormoran | 2018. 07. 17., k – 16:21 )

egyéb, leírom: vegyipari szakközépbe jártam, semmilyen szinten nem tanultunk programozni. egyetemen bejártam egy ilyen butított gyakorlatra ott kb annyi volt a szemeszter végén a feladat hogy be kellett adni egy bármilyen forráskódot vagy akár scriptet amiben volt valami ami a félév során előkerült és azt csinálta amit rámondtál hogy csinál... nem igazán volt komolyan vehető.

"all submitted complaints will be forwarded to /dev/null for further investigation"
"ez ilyen hippi kommunás felfogás, ahogy Stallman sámán módjára dobol a nagy hasán, hogy GNU, free software, free as free beer."

( juliusk | 2018. 07. 17., k – 16:28 )

Emelt számtechre jártam a 2000-es évek derekán, igazán csak ott tanultunk programozni, alap órán nem nagyon (rövid ideig, leginkább papíron és nagyon szarul, nem csodálom, hogy mindenki utálta).

Az emelt számtechen ha jól rémlik a határidőre megírandó Turbo Pascal programnak futnia kellett, enélkül egyes. Kb. bot egyszerű dolgokat vártak el, szóval úgy apró hibákkal nehéz lett volna telerakni a programot, ha már lefordult/elindult.

Igazából emelt számtech érettségit szökőévente tett le valaki a suliból (én sem), programozni meg csak ott kellett, így hiába oktatta egész tűrhetően a tanár, de baromira nem volt prioritás és ez így is volt helyes. Én mindenesetre hálás vagyok neki, meg a nyáron a PHP-vel hobbiból megismerkedő magamnak is, mert utána egyetemen a meglehetősen pocsék C oktatásra nem teljesen kukán ültem be, lehet akkor ma nem programozásból élnék.

( sferi | 2018. 07. 17., k – 19:06 )

Hali!

Általánosban 7.-8. környékén technika órán voltak primo gépek. Ott kaptunk házi feledatot is amit füzetbe körmöltünk, aztán a következő órán aki "felelt" annak be kellett pötyögnie a többiekét max átfutotta a tanár. Középismolás koronban jöttek a c16 és társai, de azokat csak játékra használtuk... bár nekem éppen egy sinclair volt természetesen kazettás magnóval... a középsuliban szakkör jelleggel foglalkoztunk a témával, ott egy HTZ-t abajgattunk aminek barkácsoltunk valami kimenetet amin keresztül veszettül lehetett apró jelfogókat csattogtatni. Aztán utána önképzésben toltam... majd később amikor elmentem suliba miatta, hogy legyen papírom is akkor a 3 órás feladatokat 20-30 perc alatt szórtam össze valami 5.x clipper verzióban. Most meg úgy vagyok vele, hogy újra neki kellene állnom, mert használhatónak tűnő ötletem van... csak ez éppen valami PHP+SQL szerű dolgot kívánna... hozzáértők szerint az ötletem kb egy laza ujjgyakorlat... csak éppen idejük pont annyi van rá mint nekem :-(

Üdv:
Feri

( andrej_ v | 2018. 07. 17., k – 19:24 )

Tökeletesen hibátlanul és papírlapon... igen a klasszik írólapon... Pedig a Turbo Pascalban mar volt minden földi jó.

( gee v | 2018. 07. 17., k – 20:36 )

Általánosban volt számítástechnika szakkör.
Pascal programokat írtunk papíron, az angol kulcsszavak helyett magyar kulcsszavakkal.

Középiskolában technika órán a normál tantervben foglalt fúrás/faragás helyett elektronikáról tanultunk, és volt egy kevés programozás. HT1080Z gépeken kellett programot írni, már nem emlékszem, hogy milyen programnyelven.

Nem lepődnék meg azon se, ha valami BASIC lett volna, de valószínűbb, hogy Z80 assembly.

Fogalmam sincs már, hogy ment pontosan a számonkérés, de abban biztos vagyok, hogy el kellett készíteni valami programot, volt rá több nap (vagy hét). Szóval nem azt nézte, hogy mennyi idő alatt lesz meg.

( necrolite | 2018. 07. 17., k – 20:42 )

Se általánosban se gimiben nem volt számtech órám így programozni sem tanultam, ergo nem volt mit számon kérni. Így jár aki biofizikát tanul? :-)

( sj | 2018. 07. 17., k – 21:17 )

a technikusi vizsgan a mittomenmarmelyik (tavirotechnika?) tantargy vizsgafeladatai kozul az egyik programozas volt: ZX81 assembly-ben buborekrendezest kellett implementalni papiron, ehehe :-) Erzesre nem volt 100-as a kod (keves ido maradt ra, meg valoszinuelg elfaradtam a vegere), de mivel egyedul en csinaltam meg azt a feladatot a 28-30 vizsgazo kozul, igy a szamtech tanar megkonnyezte (meghatottsagaban!, hogy valaki vette a faradtsagot, es az o targyahoz kapcsolodo feladatot is megcsinalta), igy meglett az 5-os* :-)

*: a tobbi feladat rendben volt

--
"dolgozni mar reg nem akarok" - HZuid_7086 'iddqd' zoli berserk mode-ba kapcsol

( locsemege v | 2018. 07. 17., k – 22:07 )

Általánosban nem tanítottak programozni, akkoriban még nem is láttam számítógépet. :)

Középiskolában Z80 assembly volt az egyetlen nyelv, amit tanultunk, itt viszont hamarabb megtanultam, mintsem órán eljutottunk volna odáig. Nagyjából két évvel hamarabb, így viszont ezekre az órákra nem kellett bejárni. Így aztán számonkérés sem volt belőle. Akkoriban írtam ZX Spectrumra assemblert editorral együtt. Amikor már elég jó volt, saját magát fordította, önmagán folytattam a fejlesztését.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

( lupus | 2018. 07. 17., k – 22:38 )

Bőven túl voltunk a középiskolán, mikor először találkoztam számítógéppel. Akkor persze egyből többel is: Razdan3, R10, R40, RC3600, MDS. Később jött csak el a Kánaán: C64, TAP34, Videoton PC/PPC, M08X, SZM4/TPA1140, IBM-PC. Programozni magunkat illetve egymást tanítottuk.

( kilvadi | 2018. 07. 17., k – 23:07 )

papiron adtuk le a COBOL/ASSEMBLY kodot..a tanar ellenorizte..aztan vagy megtalalta a hibat vagy nem..
esetleg hibasnak gondolt vmit amitol meg jol lefutott(volna), de o nem ugy oldotta volna meg es -1 jegy.. :DDD
evente(felevente?) 1x kellet olyan programot leadni lyukkartyan amit a laborba lefuttattak..tobbnyire nem futott le..(begyurte a kartyat, nem olvasta a kartyat, vicces kedvu haverok megkevertek a kartyakat a fakkokban, stb) :D

Megterveztük négyzethálós papíron a „Boldog karácsonyt!”, vagy valami hasonló üzenetnek a bitmintáját, kiküldtük a lyukasztóra, s lett szép feliratos szalag. A kisebb továbbító lyukak rondítottak csak bele némileg.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Az attól függött, hogy mekkora hiba volt.
Karakterhibákat felülragasztással és újraütéssel, javítottak. Ha több sort kellett beszúrni, akkor volt egy vékony rézlemez pánt, amivel egy prés segítségével lehetett egyesíteni a szalagokat.

A szalagforgatásos móka elkerülésére csinálták, hogy az olvasott kód végére egy "szalag kifűzése" karaktert szúrtak be és utána visszafele kinyomták a kódot még egyszer. Így bármelyik irányból olvasták be a kódot az jól olvasódott be.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

( mofli | 2018. 07. 17., k – 23:13 )

Általánosban: RUN + RETURN és ha kb azt csinálta, akkor mehetett a játék vagy át lehetett ülni egy másik típusú iskolaszámítógéphez arra is megírni.

Szakközépben szakkörön: "Ha már bootol a saját floppyról a gép, akkor jövő héttől már azzal foglalkoztok, ami tetszik." Ugye akkor még csak a novell szerverben volt vinyó és "véletlenül" nem találtuk meg a programozás könyvtárát :)
Órán a gépi mérési áramkör elkészítés, az áramkörtervezés és a nyákrajz inkább hardveres programozás volt.

OKJ-s programozóként adott idő alatt a legjobb megoldásig kellett eljutni, de mindenképp működnie kellett. Ha kész volt és ellenőrizte a tanár, akkor a többiekkel megengedett volt a hogyan lehet még jobban megoldani beszélgetés is. Valamint a rávezető segítség a nehezen haladónak.
Év végén vizsgafeladat.

( dejo v | 2018. 07. 18., sze – 07:11 )

1978-ban érettségiztem. Ez mindent elmond.
Programozható zsebszámolóról már olvastam a Tecnika Magazinban.
1985-ben láttam először közelről számítógépet, az is egy Commodore 64 volt amit Bécsben vettem. Ezt az Ötlet hetilap, havonta megjelenő 2-4 oldalas mikroszámítógép melléklete alapján választottam ki.
Szóval általános és közép iskolában nem igazán programoztunk. Igaz az általános iskolai matek tanár szakkörön halmaz kiválasztásos bemutatót tartott lyukkártyákkal. Nem szabványos lyukkártyák voltak ezek, hanem olyan színes kartonok amiknek a szélein lyukak vagy U alakú rések voltak. Ha ezeket egymás mögé tette, akkor tűk behelyezésével bizonyos kártyák (lyukak) fennakadtak mások (rések) leestek. Kb. ez volt a legközelebb a programozáshoz.
--
Tertilla; Tisztelem a botladozó embert és nem rokonszenvezem a tökéletessel! Hagyd már abba!; DropBox

( sigellef | 2018. 07. 18., sze – 10:12 )

általánosban nem volt számítógép, középsuliban már volt. 286-osok, koaxos ethernettel összekötve. MSDOS 5.0 / Windows 3.1 / Novell server volt. Programozni Turbo Pascalban tanultunk.
Ha a program működött, és azt csinálta ami a feladat volt, akkor az volt az 5-ös, a többi esetben a hibák súlyosságát a szaktanár ítélte meg, és 1-4-es osztályzatot kapott.

-fs-
Az olyan tárgyakat, amik képesek az mc futtatására, munkaeszköznek nevezzük.
/usr/lib/libasound.so --gágágágá --lilaliba

( asch v | 2018. 07. 18., sze – 11:55 )

Nálunk nagyon gyenge informatika oktatás volt. A tanárunk megszállott gyűjtője volt a régi kacatoknak, szerette az informatikát, de tanítani különösebben nem tudott, és a tananyag legnagyobb része az informatika története volt. Ez eléggé dühített, mert szerintem matek tagozaton nagyon fontos lenne programozást rendesen tanítani.

Volt minimális Pascal programozás, de talán csak egyetlen egy számonkérés volt belőle. Gépen kellett programozni, de nem emlékszem hogy kaptunk rá jegyet.

( Nyosigomboc v | 2018. 07. 18., sze – 12:18 )

Altalanos iskola also tagozataban nem programoztam (marmint hivatalosan), de arra emlekszem, hogy az egyik orarol elkert az igazgato, hogy csinaljak meg valamit a PC-jen. Az o szobajaban volt egyedul, a technika teremben C64-esek voltak csak.
Aztan atmentem egy nyolcosztalyos gimibe (2 evig jartam oda), ott volt szamtech szakkor, de nem volt sem programozas, sem szamonkeres ennek megfeleloen.
Ezutan egy hatosztalyos gimi kovetkezett, matek tagozaton. Itt mar az alap gephasznalat, meg office mellett tanultunk Logot es Pascalt. Volt szamonkeres is, de nem volt szigoru. A Logot akkor utaltam (mondjuk elegge primitiv, meg nagyon mas a szintaxisa, mint a normalis nyelveke), de kesobb egyetemen latszott, hogy ki szokta meg a rekurziv gondolkodasmodot, es ki nem.
Egyetemen persze komolyan vettek az osztalyzast is, ott szamitott, hogy mukodik-e a program, es sok targynal az is, hogy feleslegesen lassu-e. (pl. ha buborekrendezest hasznalsz, es a mar rendezett elemeket is hasonlitgatod, pontlevonas jart erte)

--
When you tear out a man's tongue, you are not proving him a liar, you're only telling the world that you fear what he might say. -George R.R. Martin

...ki szokta meg a rekurziv gondolkodasmodot, es ki nem.
...
ha buborekrendezest hasznalsz, es a mar rendezett elemeket is hasonlitgatod, pontlevonas jart erte

Az ELTE-n adatszerkezetek és algoritmusok ZH-ban nem lehetett semmilyen rekurzív algoritmust használni, automatikusan 1-es járt érte. Nem tudom, ez csak nálunk volt így, vagy másnál is :)

( icserny | 2018. 07. 18., sze – 12:41 )

Az én időmben még a logarléc volt a számítástechnika csúcsa.

( Skuzzy | 2018. 07. 18., sze – 13:36 )

Felső tagozatban volt számtech szakkör délutáni szabad foglalkozásként, ott C+4-en tanultunk programozni. 7. és 8.-ban prog versenyre is mentünk:-). Gimnáziumba érve jelentek meg az első PC-k és kezdték az alapokat tanítani a diákonak (meg a tanároknak is). A számtech tanárt könyen meg tudtam győzni, hogy adjon felmentést az órákról, azon a szinten már nem fog újat mondani:-).

( Pene | 2018. 07. 18., sze – 17:51 )

Imádtam amikor Kandó villanykaron a beadandó betöltése után az oktató ráfeküdt a billentyűre, meg ütötte-verte azt, és ha elszállt a progi, kaptam is a karót. Előnye volt, hogy egy életre megjegyezte az ember a billentyűzet buffer kiürítésének fontosságát. Hátránya, hogy megutáltatta veled a programozást. Végülis...

Általánosban nem volt programozás, gimiben meg kb. nem volt.

Nem volt igaza az oktatónak. A programozás arról szól, hogy az elméletet tanuld meg, nyelvi elemek, algoritmusok, vezérlési szerkezetek, struktúrák, adattípusok, stb.. A buffer kiürítése gyakorlati dolog, az akkor fontos, ha fejlesztőnek mész. Na meg a modern rendszerek, magas szintű nyelvek gondoskodnak erről, nem kell vele a programozónak foglalkozni. Ez megint csak olyan kekeckedés, ami max. arra jó, hogy buktassanak vele, ha létszámot kell lefaragni, meg megutáltassák a programozást.

No keyboard detected... Press F1 to run the SETUP

Ez igaz is meg nem is. Az iskolában nem csak a konkrét tudást szedi össze az ember, hanem például munkafegyelmet is tanul.

Nekem például - utólag elismerem - az volt sokáig a problémám, hogy hanyag voltam, és ha egy feladatnak a lényegét megoldottam, akkor a részletek már nem érdekeltek. Ezért véreztem el több versenyszituációban is. Aztán lett két régivágású tanárom, akik kikényszerítették, hogy tisztességesen dolgozzak:

Például tollal teleírt lapon kellett beadni feladatmegoldást úgy, hogy nem lehetett benne áthúzás. Volt olyan alkalom, amikor többször újra kellett kezdenem, de végül órák árán megcsináltam. Vagy a táblánál kellett úgy felelni, hogy ha nem arra a pontra kezdted írni az egyenletet, ahova a tanár gondolta, akkor le kellett törölni és újrakezdeni.

Elsőre idegesítettek ezek a dolgok, de két év alatt olyan szintre felhoztak, hogy képes lettem tisztességesen végigvezetni bármit. A hibázás esélye a levezetésekben 0-ra redukálódott - pláne, hogy az önellenőrzés is szokásommá vált.

Ez az az aspektusa a tanításnak, amit sokan nem fognak fel mennyire fontos, és a lázadás fázisában maradnak. Sok szigorú meg értelmetlen(nek látszó) dolgokat megkövetelő tanár hasonlóképpen munkamódszert is át szeretne adni. És ez egyáltalán nem értelmetlen. Aki megtanulja a szélsőséges eseteket lekezelni a programozásban az lehet, hogy majd fúráshoz sem felejt el védőszemüveget venni. Meg lesz nála takaró, amikor télen az autópályán ragad a kocsijával. És hasonlóan az alaposság minden egyéb területen is hasznára válik. Vagy péládul a vonatbiztosító rendszernél eszébe jut lekezelni, ha két vonat egyszerre gurul a szenzorra...

Az iskolának akkor sem feladata, hogy extrém körültekintésre meg munkafegyelemre neveljen. Az iskola azért van, hogy az alap tudást szerezd meg.

Matektanárnál pláne fail az olyan szintű merevség, hogy ha a táblán nem ott kezded a levezetést, ahol ő elképzelte, akkor letörölteti (gondolom zavarta, hogy ha rossz helyen kezded, nem fog kiférni a levezetés, elfogy a hely, le kell törölni, de akkor elveszik, ami rajta van, megtörik a gondolatmenet, követhetőség). A mateknak pont az az egyik lényege, hogy többféle levezetés lehetséges, többféle megközelítés. Áthúzással sincs semmi baj a levezetésben, aki ember hibázik, jól láthatóan át kell húzni és kész. Nyilván az már gáz, ha egy levezetés több mint a fele áthúzás, de ott már más alapvető gondok is lesznek az esztétikán kívül (túlzott időveszteség, tudáshiány indikátora, összezavarodás és félreszámolás lehetősége nő exponenciálisan).

Hasonló matektanárunk nekünk is volt, aki középiskolában azért adott pl. a trigonometrikus egyenlet fokokban történő megoldására dolgozatban 0 pontot (hiába szerepelt az összes jó megoldás, feltüntetve a periódust is), mert a feladat azt kérte, hogy a valós számok halmazán kell megoldani, emiatt meg a tanár radiánban várta a megoldást. Azzal érvelt, hogy a fok egy szám és plusz egy mértékegység, emiatt maga a megoldás nem lesz pusztán szám. Persze az egész feladat valami alap egyenlet volt, úgyse volt komplex, hiperkomplex, hipervalós, stb. gyöke, úgyhogy már a megfogalmazás is valami túlprecízkedett valami volt, hogy érezze a diák, hogy már a feladatgyűjtemény megalkotója is micsoda zseni, meg itt színvonal lesz kéremszépen. Mindegy, az ilyen emberek meg vannak győződve róla, hogy amit csinálnak, az hasznos. Szerintem meg Stockholm-szindróma kell hozzá, hogy ez védhető legyen. Pedig annyiból szakmailag még igaza is volt, hogy radiánt célszerűbb általánosságban használni, egyszerűbb ívhosszt, szögsebességet/szöggyorsulást, az működik hekkelés nélkül komplex számok exponenciális alakjánál, stb.. De ezt nem úgy kellett volna megmutatni, hogy elkezd keménykedni, meg feladatmegoldást lepontozni, középiskolai szinten nem volt sok haszna, ilyen szinten teljesen jó a fokokban számolás is. Főleg, hogy erre előzetesen nem hívta fel a figyelmet, és nem mutatta meg a különböző megoldások előnyeit, hátrányait.

No keyboard detected... Press F1 to run the SETUP

Ha az iskola nem tanítja meg az extrém körültekintést és a munkafegyelmet akkor kii fogja? Te befeküdnél egy trehány, munkafegyelmet nem tanult sebész keze alá? Akinek mondjuk az alapos kézmosás nincs ösztönszinten beégetve az idegpályáiba?
Vagy átmennél olyan mérnök tervezte hídon aki felváltva használ tizedesvesszőt vagy tizedespontot?

Nekem is volt olyan tanárom, aki pl. megkövetelte, hogy a papíron leadott forráskódban a nullákat keresztbe húzzuk át. Kellett vagy 10 év mire ez kikopott a kezemből, aztán egy nap ott ültem egy jegyzetem mellett és azon filóztam, hogy most amit írtam az O vagy 0.

Középiskola feladata megalapozni a felsőfokú tanulmányokat. Középiskolában a radiánban való számolás megkövetelése pont a főiskolai/egyetemi szívatások megelőzése miatt van.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

+1

Az igényesség hiánya sok pénzbe, kellemetlenségbe, akár életekbe kerülhet. Azt meg kell tanulni.

Ami a nullákat és ókat illeti, középiskolában ehhez mereven ragaszkodtam. Aztán egyik órán segítséget kért egy osztálytársam, nézzem meg, miért nem megy a kódja. Ránézésre jó volt. Nem vettem észre a '0' és az 'O' közötti különbséget, pedig a karakterkészlet olyan volt, hogy áthúzta volna a nullákat. Picit szégyelltem magam.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Ez kultúrafüggő is. Angolszász országokban a 7-es számjegyet nem húzzák át vízszintes vonalkával, így sokszor összekeverhető az 1-essel. Meg a 0-át sem különböztetik meg (se áthúzással, se bele tett pöttyel), sokszor még a kis o-tól sem, hogy nem a nagytól, azért is ejtik a köznyelvben azonosan ~ó-nak, és csak a nagyon precíz tudományos és katonai köznyelvben használják következetesen zero-ként, ritkábban null-ként. Ez ha valakit nem papíron programozással szivatnak, akkor nem probléma, mert a karakterkészletekben, betűtípusoknál meg van különböztetve, meg erősen típusos nyelveknél a fordító is jelzi a hibát, ha „o” vagy „O” string van megadva 0 numerikus érték helyett, nem lehet benézni.

Ehhez még hozzájárul, hogy néhány konzervatív bölcsészmérnök a mai napig stilizál számokat betűalakzatban, mikor az looo vagy Iooo éves Magyarország történetéről írnak, nem csak az írógépek, hanem az ugráló humanista számforma utánzása miatt. De pl. mi ezt középiskolában érettségire felkészítőn is megszoptuk németből, volt egy régi írógépes német szöveg a 101 kiskutyáról, de úgy volt írva, hogy „lol Hündchen”. Senki nem jött rá, hogy egy számról van szó, mindenki idegesen szótárazta, hogy mi a bré az a LOL kiskutya (mert még a ragból sem derül ki, hogy tsz., és a mondatban az alany-állítmány számbeli egyeztetésénél sem mindig), akkoriban még nem volt használatos a neten sem rövidítésként. Csak ezért mert huszoniksz évvel azelőtt ''I97o''-ben még a titkársági Mancika 35 kilós, csattogós Olympia vasírógépén nem volt külön karakter a nullának és az 1-esnek. De még ugyanebből az érából marad vissza a mai napig, hogy néhány ember perjeleket használ zárójelek helyett, ami szintén /keveredést/félreértést okoz. Valahogy ezeket a hülyeségeket engedik el nagy nehezen sokan, és nem veszik észre, hogy ma már rendelkezésre áll minden karakter, nem kell írógépes idézőjelet meg elválasztójelet használni nyomdai idézőjel meg kötőjel helyett, mert ott vannak már a billentyűzeten (AltGr+Y, O, P, Shift+AltGr+B, stb.), ahogy a szorzásjel is, és nem kell x-szel helyettesíteni az ×-et, ahogy az ©, ® helyett sem kell (C), (R)-t írni. Nem baj, majd 100 éves késéssel ők is megérkeznek egyszer a Unicode-korszakba. Addig meg ha szerencsénk van, az MS Word vagy a LibreOffice Writer autokorrektúra-funkciója átjavítja neki. Ha nincs letiltva, mert ez a funkció nagyon belassítja már a 4-8-16 giga RAM-os, 2-4-8 szálas procis, 2-3 GHz-es gépekben az SSD-k I/O átvitelét (az mindegy, hogy az UTF-8 így is, úgy is engedélyezve van), ezért a frissítésekkel együtt ezt is le kell tiltani a rákba, csak feleslegesen zavarják össze az egyszerű felhasználót, aki a beadandót akarja csak bepötyögni, és meg akarja őrizni a szűkösss erőforrásokat a botnetnek meg a crypto-ransomware-eknek.

De itt a HUP-on is volt nemrég egy blogposzt egy olyan matekfeladatról, ahol az okozott félreértést, hogy az elválasztójel és a mínuszjel nem volt megkülönböztetve, sok ember azt hiszi, hogy azonos a kettő, pedig a mínusz jel hosszabb és a középvonal fölött van valamivel. Ma már nem problémás egyik szövegszerkesztőben sem ezeket megfelelően használni.

No keyboard detected... Press F1 to run the SETUP

"Stockholm-szindróma kell hozzá"

Szerintem ez teljesen objektív kérdés. Mindigis jó voltam matekból, de a versenyeken folyton banális hibák miatt elcsúsztam már egész kis koromtól kezdve. Aztán jöttek ezek a tanárok, és utána hogy hogynem a banános hibák elmaradtak. Számomra teljesen egyértelmű az összefüggés.

Valóban a matekban szép az, hogy többféle megoldás van. De az adott esetben az órai anyag lett úgy leadva, hogy mi írtuk fel a táblára. Egyrészt hogy tanuljunk belőle, másrészt meg nagyon öreg volt a tanár és könnyebb volt neki így.

A legtöbb gyerek ma nem tanul fegyelmet, és ez rendkívül hátráltatja az élete során. Márpedig tisztességes fegyelmezett szisztematikus munka nélkül nem sokat lehet elérni. Én ezzel együtt is sokak számára rendetlennek tűnök, de legalább ha megerőltetem magam képes vagyok tisztességesen dolgozni.

Uhh, kandón nekem az első számtech gyakorlaton megvolt az 5-ös :)

Akkor akarták újítani a géptermet és a tanár elkésett, a tanszéki mérnök meg egy kapcsolják be a gépet után kiment. Persze a gépeken a DOS tropa volt. Meghallottam egy benne felejtett floppy boot-ot és azt elkértem és helyreraktam a sajátomat. Majd az érdeklődésre tekintettel segítettem a többieknek is. A parancsok felkerültek a táblára. Már az nc is soron volt, amikor tanárunk megérkezett. Csak jóval később tudtam meg, hogy panaszkodni akartak, hogy a gépek a kezünk alatt lettek tropák és amiatt szükséges a fejlesztés. Meg persze nekünk meg amiatt kellett volna menni, hogy vacak gépen nem tartottak órát. A vége az lett, hogy olyan elavult a tanított technika, hogy amiatt kell fejleszteni, hogy nehogy a diák tartson órát. Az 5-ös meg amiatt lett egyből beírva, hogy nehogy még egyszer előforduljon ;)

Persze évismétlés után bementem, hogy felmentés mellett mutatnak-e valami újat. Elsőre el akartak küldeni, meg csodálkoztak az előző évi korai jegybeíráson, de csak megmutatták az eszközkezelőt és a driver telepítést. Azután egy ennél több nem lesz ebben a félévben-nel küldtek el.

( realkry | 2018. 07. 18., sze – 23:11 )

Először gimiben kezdték értékelni ezt, az orosz nyelv leadása 'árán' emelt szinten jártam 'számtech' órákra, érettségiztem is belőle.

qbasic - turbo pascal nyelvek, gépen - papíron, fordulnia, futnia, jól működnie kellett. Számrendszerek, 'sztech' történelem, elvek, algoritmusok minden marhaság. Az érettségi 3 fordulós volt: elmélet, programozás papíron, gyakorlat gépen - ez utóbbin floppyt kellett formázni, másolni valamit valamire fene sem emlékszik már.
win3(3.1?), dos(6.22?) környezetben, franc tudja milyen lokális hálózaton

Közben hobbiból otthon a 6510-es CPU-t nyúztam assemblyben, LDA STA rá volt bindelve az f1 f3 billre.

linux|unix cuccokkal csak évekkel ez után találkoztam.

( lajos22 | 2018. 07. 19., cs – 03:48 )

Sehogy. Általánosba informatika órán vagy matek, vagy magyar óra volt, nem volt elérhető szakos tanár.
Középsuliban nem volt a tanterv része a programozás. (műszakiban, szakos osztályban ezt eléggé nem értettem, de legalább csináltunk plakátot world-ben.)

--
openSUSE 42.2 x86_64

( csortu v | 2018. 07. 19., cs – 04:58 )

Általánosban csak 8-ban lett a suliban számítógép szakkör, mert szereztek vagy kaptak valahonnan egy készletnyi gépet. Én ekkorra már túl voltam a C64 (saját) programozásán BASIC-ban, a PRIMO-n (Apu munkahelye) szintén BASIC-ban, és a ZX Spectrumon (barátomé). Olyan nagyon nem fogott meg, de az alapok elég jól mentek, írtam is kisebb játékokat. Engem leginkább az alkalmazás érdekelt, nem maga a programozás, emlékszem, szereztem valahonnan valami szövegszerkesztőt C64-re, azon csináltam leltárokat Anyu munkahelyére. Még mátrix nyomtatót is szereztünk valami selejtezésből, és ezzel hatalmasat sikerült lendíteni a technikai színvonalon, mert onnantól nem kézzel készültek az étlapok, leltárak.

Középsuliban a technika tanár nagyon hamar észrevette, hogy a számítógépek a jövő fontos része lesz, és mindenféle DOS-os alkalmazásokat tanultunk. Volt itt is szövegszerkesztés meg táblázatkezelés, és a kedvencem a dBase III volt. Alighanem ott kaptam az első fejlövést az adatkezelés és elemzés témakörben, ami tulajdonképpen azóta is tart. Hálás vagyok ennek a tanáromnak (meghalt szegény fiatalon), hogy már 90-91 magasságában ide terelgetett.

Ami a számonkérést illeti, nem nagyon volt szigorú, konkrétan nem emlékszem, inkább együtt kerestük a tanárral a lehetőségeket és a problémákra a megoldásokat. Szerintem kb velünk együtt tanulta ő is azoknak a programoknak a kezelését, és totál átjött rám a lelkesedése.

Régi szép idők...

--
Csaba

( zyxon v | 2018. 07. 19., cs – 10:23 )

Egyéb, sem közép, sem általános iskolában nem tanítottak programozást egyáltalán. Amennyit tanultam abban az időben, azt otthon, szorgalomból. Aztán az egyetemen már más volt a helyzet (ELTE, ProgInf). Rengeteg kolléga volt aki ott kódolt életében először, nagyjából az első félév feléig voltam "előnyben" velük szemben, aztán szépen egy szintre került a csapat szakmailag.

( tobi | 2018. 07. 19., cs – 17:38 )

Még van egy a garázsban is...
Link

Update: Ezt a PRIMO-ra referáltam volna - de vmiért nem oda linkelte válaszként...

( pepo v | 2018. 07. 22., v – 21:30 )

Futnia kellet, de nem tétre-helyre befutóra értékelt a tanár. Mekkora baromság..

( nap48 | 2018. 07. 22., v – 21:46 )

Először az egyetemen programoztam, tudományos diákkörben.A programozás oktatása később kezdődött.