Az utód.

Bent voltam a szülésen. Hát, érdekes, vagyis inkább furcsa. De csodálatos dolog, az biztos.
Meg Reninek is sokat jelentett, hogy vele voltam.

Azért ez a szülés nagyon rossz! Szegény Renit már nagyon sajnáltam. Meg hálát adtam, hogy nem nő vagyok.
A kiscsajnak se lehetett túl jó amúgy. Hiába mondta a szülésznő folyton, hogy a baba jól érzi magát, én azért kételkedtem. De az volt a legmegdöbbentőbb élmény, amikor kijött, és először körbenézett. Valami olyan döbbenet tükröződött az arcán, amit le se tudok írni. Szerintem akkor vág az ember ilyen arcot, amikor elrabolják az ufók, és először körbenéz az űrhajón. Pár pillanatig csak pillázott bele a világba, aztán mikor elvitték, akkor már a hangja is megjött.

Örülök hogy bent voltam, de persze a legjobban annak, hogy mindketten jól vannak. Ha esetleg valamelyikőtök hasonló örömök elé néz, de még hezitál, én azt mondom, menjetek be! Ilyen csak egyszer van az életben (gyerekenként)! Ne hagyjátok ki!